Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)
1981-08-01 / 4. szám
6. oldal ERÖS^VÁR IKiss Samu 1883-1981 Szolgatársaink folyton folyvást indulnak hazafelé. Ismét egy melegen érző lelkipásztori szív szűnt meg dobogni. Istennek ez a szolgája az O követségében járt közöttünk, kortársait messze túlélve hirdette nekünk Isten szeretetét és az örökélet bizonyosságát a Krisztusban. Kiss Samu a világ minden táján szétszórt magyar evangélikus lelkészi kar legidősebbje volt. 1883. június 3-án született a Sopron megyei Vadosfán. Már középiskolás korában írogatni kezdett. A soproni evangélikus liceum ifjúsági Magyar Társaságában pályamunkáival 10 aranyat nyert. Teológus éveiben még inkább kifejlődött szépírói tehetsége. A soproni Teológián az önképzőkör titkára volt, ahol négy pályamunkával nyert díjat. A helyi lapok, sőt a Pesti Hírlap is többször közölte vezércikkeit és tárcáit. Még teológus korában megjelent első prédikációja a Protestáns Pap c. folyóiratban. Később az egyházi lapoknak állandó munkatársa volt. Az Igehirdető és a Lelkipásztor című lelkészi szakfolyóiratokba sok prédikációt írt. Gyurátz Ferenc püspök 1908-ban avatta lelkésszé Répcelakon, ahol mindjárt segédlelkész lett. A soproni liceum egyik jubileumán az egyetemes egyház Sopronban tartotta közgyűlését, ahol Kiss Samu az evangélikus sajtóról tartott előadást. Utána Raffay Sándor bányakerületi püspök megkérdezte, hogy elvállalná-e mellette a kápláni állást. — A legnagyobb örömmel! — felelte, így került püspöki segédlelkésznek Pestre, a Deák-téri templomba. Onnét a győrmegyei Nagybarát (akkor még Nagybarátfalu volt a község neve, most pedig Győrújbarát) 1000 lelkes gyülekezete hívta meg egyhangúlag lelkészének 1913-ban. Nagykiterjedésű szolgálati területén hangyaszorgalommal gondozta a reábízottakat több, mint negyven évig, 1953-ig, amikor nyugdíjba ment. Mint korábban, ezután is számos más gyülekezetben is szolgált vendég-igehirdetésekkel és előadásokkal. Továbbra is tevékeny maradt irodalmi téren. Konfirmációi Kátéja 5 kiadást ért meg. A megkonfirmált ifjúság számára írt: Jézussal egy úton c. könyvét a dunántúli egyházkerület jutalmazta és adta ki. Egy egész évre szóló prédikációs kötete: Én és az én házam az Úrnak szolgálunk, Kapi püspök előszavával a nógrádi egyházmegye kiadásában jelent meg. Korábbi látogatások után 1965- ben jött át véglegesen Amerikába Margit leánya (Tomaschek László né) családjához. A két clevelandi gyülekezetben sokszor prédikált nagy örömmel, sőt a református testvérekgyülekezet hívta meg lelkészének. Az Úr különös kegyelmének tekintette, hogy 97. életévében még erőt adott neki élete legutolsó lelkészi cselekvényére: saját dédunokáját, Tomaschek László Pált keresztelte 1979. október 27-én a Nyugat-Clevelandi Egyház templomában. Ezután már gyorsan közeledett a búcsúzás ideje. Mindennapi imádságában voltak ezek az éneksorok: “A Krisztusért, én Istenem, Adj boldog véget énnekem!" Lelkészi szolgálata 73., földi élete 99. évében, június 21-én hívta haza Teremtő Ura. 23-án este a temetkező kápolnájában tartott könyörgést Bernhardt Béla lelkész végezte. A június 24-én megtartott templomi gyászistentiszteleten hat magyar evangélikus lelkész: Bernhardt Béla, Brachna Gábor, Buthy Dénes, Juhász Imre, dr. Rönkös Károly, Szulczer Gusztáv, valamint három református szolgatárs: Elek Áron, dr. Hanél is végzett vendégszolgálatot. Több cikke jelent meg az Erős Vár hasábjain. Már 90 esztendős volt, amikor Ildikó unokája esküvőjén ő végezte boldogan az igehirdetést. Legutolsó éveinek nagy bánata volt, amikor 1978 májusában Jenő fia, Bezi-Enese hűséges pásztora súlyos betegségben, 62 éves korában meghalt. Örömére szolgált viszont, hogy a családban már a hetedik lelkésznemzedéket képviselő unokáját, Kiss Miklóst a nagymúltú lovászpatonai rangi László és dr. Szabó István, továbbá a népes család és nagyszámú gyülekezet vett részt. Brachna Gábor főesperes hirdetett igét Zsolt 71:16 — 18 alapján: “Késő vénségemig hirdettem az én Uramnak nagy tetteit...“ Az oltári szolgálatot Buthy Dénes esperes és Juhász Imre helyi lelkész végezte. A szertartás végén a lelkészek körülállták a koporsót. Feltörő könnyeikkel küzdve, énekszóval búcsúztatták szolgatársukat: “Angyalok,, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket! Mert már biztos partot lelt meg, Kit bús szélvész hányt-vetett; Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbeszállt. Sión, onnan számkivetni Nem fog téged soha senki!' (262.) — Clevelanddal egyidőben tartottak gyászistentiszteletet Kiss Samu volt magyarországi szolgálata helyén: Győrújbaráton, szintén nagyszámú gyülekezet részvételével. Ott a lelkészi szolgálatot Tóth János ny. lelkész és az unoka: Kiss Miklós A koporsót körülálló lelkésztársak búcsúéneke.
