Erős Vár, 1980 (50. évfolyam, 1-6. szám)
1980-12-01 / 6. szám
EROS WAR 7. oldal Az Ágostai Hitvallás Magyarországon Amikor 1530 nyarán Augsburgban (Ágosta) a birodalmi gyűlésen felolvasták az Ágostai Hitvallást, néhány magyar szem- és fültanúja is volt ennek az eseménynek. Ezek voltak azután a leghűségesebb őrei magyarhonban is az Ágostai Hitvallásnak. Ilyen volt például Serpilius Lőrinc szepesbélai lelkész, aki a Szepességben vitte hírül az evangélikus hitvallás örömét. Az Ágostai Hitvallás gyorsan elterjedt latin és német szövegében nálunk is. Magyar szövege nem maradt ugyan fenn a XVI. századból, de voltak olyan utalások is, amelyek tudtak magyarnyelvű fordításról. A magyarországi reformáció igazán az Ágostai Hitvallással indult és szilárdult meg. Erre a Hitvallásra alapította tanítását Dévai Bíró Mátyás, Honter János, Stöckel Lénárd, Batizi András, Szegedi Máté, Sztáray Mihály és Bornemissza Péter is. Az első hazai zsinatok és külön magyar hitvallások ezen alapultak. Az erdélyi szászok 1545-ös medgyesi zsinata ezt fogadta el. Az 1545-ös erdődi zsinat az Ágostai Hitvallás alapján készített 11 hitcikket, az utolsóban, a 12-ben mintegy feleslegesnek találva a további fogalmazást, ezt mondja: “A többi hitágazatokban egyetértünk az igaz egyházzal, amint az nyilván látható azon hitvallásban, amely Ágostában V. Károly mindig felséges, győzhetetlen császárnak beadatott”. A beregszászi (1552), az óvári (1554) és a II. erdődi zsinat (1555) az Ágostai Hitvallás alapján állott. A felvidéki három magyar hitvallás: az úgynevezett Ötvárosi Hitvallás (Confessio Pentapolitana 1549), amelyet Stöckel Lénárd írt, a Hétvárosi Hitvallás (Confessio Heptapolitana 1559) és a 14 szepesi város hitvallása (Confessio Scepusiana 1569), szorosan az Ágostai Hitvallás alapján készült. E magyarországi hitvallások létrejöttükben is hasonlítottak az Ágostai Hitvalláshoz. A felvidéki evangélikusoknak is számot kellett adniuk arról, hogy milyen tanítás alapján élik keresztyén életüket. Ezzel mutatták meg, hogyan viszonyulnak mind a katolikus, mind a református, mind a baptista tanításhoz. E magyarországi hitvallások tartalma egyezik az Ágostai Hitvalláséval. De érvényesül az Ágostai Hitvallás Védőiratának (Apologia) a hatása is. A magyarországi hitvallások középpontjában is a hit által való megigazulásról szóló tanítás áll. A hitcikkek felölelték az evangélikus tanítás összes alapvető teológiai kérdését, de békülékeny hangon és sima modorban. A felvidéki evangélikusok mögött nem álltak olyan erők, mint Luther s a reformáció mögött (Németországban) és ezért Ferdinánd király és Verancsics Antal esztergomi érsekprímás előtt óvatosan és ügyesen kellett fogalmazniuk. Ferdinánd a körmöcbányaiaknak kereken kijelentette, hogy az Ágostai Hitvallás csak Németországban megtűrt dolog, de Magyarországon nem. Ezért kerülték a magyarországi hitvallások a katolikus uralkodó egyházzal való nyílt összeütközést. Ez azonban csak taktikai és modorbeli módszer volt, lényegében semmit fel nem adtak az evangélikus egyház tanításából. A hazai viszonyoknak megfelelően kiemelten mutatnak rá egyes tévtanokra, s ezeket a magyar reformátorok is különösen hangsúlyozták. Úgy látszik, hogy a mi viszonyaink az ilyent jobban megkövetelték, mint Németországban. A zsolnai zsinat (1610) és a szepesváraljai zsinat (1614) az Ágostai Hitvallás alapján állva szervezte meg külön evangélikus egyházunkat s állapította meg püspökeinknek a jogkörét. Mindkét zsinat felvéteti a püspök esküjébe elsősorban az Ágostai Hitvallást és emellett külön megemlíti az evangélikus egyház többi hitvallási iratát. Mindkét zsinat a 7. kánonban kötelezi a felszentelendő lelkészeket az Ágostai Hitvallás és a többi evangélikus hitvallási irat aláírására. Az 1622-es semptei zsinat két kánona is kötelezi a lelkészeket az Ágostai Hitvallás és az evangélikus hitvallási iratok megtartására. Magyarországi evangélikus egyházunk az Ágostai Hitvallásról nevezte el magát egyházközségeink szervezkedése óta. Így nevezték egyházunkat a katolikusok is. Közjogilag igen fontos volt a linzi békekötést megerősítő 1647. évi országgyűlés, amely most már hivatalosan is "ágostai hitvallású evangélikusokról" szól. A magyarországi állami törvényekbe ekkor került be az Ágostai Hitvallás neve egyházunk hivatalos megjelöléseként. (Az 1934—37. évi budapesti zsinat elhagyta egyházunk nevéből az “ágostai hitvallású” jelzőt; ugyanakkor egyszerűsítették a református egyház megjelölését is.) Az Ágostai Hitvallás első fordítása Pálházi Göncz Miklós szeredi lelkész és dunáninneni püspök nevéhez fűződik. Csaknem valamennyi evangélikus hitvallási iratunkat lefordította. Művét nem fejezhette be, mert a halál kiütötte kezéből a tollat; kéziratán a papírlap közepén szakad meg az írás. Műve mindig csak kéziratban maradt. Ezt az igen becses munkát már a XVIII. században elveszettnek tartották, de 1900-ban Payr Sándor egyháztörténész professzor bukkant rá, levéltári kutatásai közben. Pálházi Göncz Miklós műve az eddig ismert legrégibb fordítása az Ágostai Hitvallásnak. Az Ágostai Hitvallásnak első nyomtatványa Samarjay János református püspök műve (Pápa 1628). Ezt követte Lethenyei István csepregi esperes 1633-ban kiadott fordítása. Ez azonban nem teljes, mivel a második részt nem fordította le. Az egyházunkra nehezedő ellenreformációi elnyomás gyászos évtizedei után Lővei Balázs győri lelkész 1692-ben újra lefordította és kiadta az Ágostai Hitvallást. További új fordítása jelent meg 1740-ben Szeniczei Bárány György lelkész munkájaként. A racionalizmus hatása alatt megcsappant az érdeklődés egyházunk hitvallásai iránt. Ezért egy évszázadnak kellett eltelnie, míg újabb fordítója akadt az Ágostai Hitvallásnak: Agonás Sámuel fordítása 1883-ban jelent meg Rozsnyón. Ezt a fordítást 1896-ban Paulik János akkori budapesti vallástanár műve követte, a Luther Társaság kiadásában. Újabban Bereczki Sándor, Zsilinszky Mihály, dr. Gaudy László, D. dr. Prőhle Károly, s dr. Nagy Gyula fordították le az Ágostai Hitvallást. Egyházunk népe szívébe zárta ezt a hitvallást, amelynek híressé vált kezdősora: “Gyülekezeteink nagy egyetértésben tanítják...” — azt fejezi ki, hogy nemcsak a püspökök és a lelkészek, hanem a gyülekezetek jutottak egyértelmű tanításra, hitbeli meggyőződésre s hitvallásra. (-k-ö) Istent agyonnevetheted, halottnak veheted, csendbe temetheted, de eléje gátat nem tehetsz, mert ö fölkeres, szóba áll veled: megmondja, hogy szeret! CSALÁDI HÍREK A kaliforniai Pasadenában május 16-án 96 éves korában elhunyt Tessényi-Jacob János metodista lelkész, a magyarországi Metodista Egyház volt szuperintendense. Az elhunytban Tessényi Kornél ny. ev. lelkész édesapját gyászolja. Nt. Tessényi Kornélné (Zsófia) még júniusban, Kunos Jenő ny. ev. lelkész november közepén műtéten ment át. Örömmel jelentjük, hogy mindketten a javulás útján vannak. BUENOS AIRES A “Krisztus Keresztje” magyar ev. egyház (v. Hefty László lelkész) erélyesen tiltakozott az argentin országos egyház (IELU) vezetőségének döntése ellen, mely szerint az egyház csatlakozik az ún. Emberi Jogok Ökumenikus Mozgalmához, annak ellenére, hogy a 21 taggyülekezet fele ezt ellenezte. A zsinati közgyűlés viszont elfogadta az elnökség döntését. A Krisztus Keresztje gyülekezet múlt évi életéről szóló beszámoló egyébként örvendetes fejlődést mutat főleg a spanyolnyelvű munka terén. Körülbelül 20%-al növekedett a taglétszám, valamint az istentiszteleti és úrvacsorái résztvétel és adakozás. CHICAGO Ottani hittestvéreink számára a Floridában élő Tessényi Kornél ny. lelkész az 5944 W. Cullom Ave. alatti Peace Church-ben nov. 30-án du. 3 órakor a Magyar Konferencia megbízásából istentiszteletet tartott, úrvacsoraosztással. A résztvevők száma 28 volt. A legközelebbi istentisztelet vlrágvasárnap táján lesz ugyanott, melyről híveink időben értesítést kapnak majd.
