Erős Vár, 1980 (50. évfolyam, 1-6. szám)
1980-10-01 / 5. szám
6. oldal EROS ^ VÁR Szórványlelkész voltam Magyarországon 1957 óta csak egy gyülekezetben szolgálok, egy templomban prédikálok. Azelőtt, 18 éves otthoni szolgálatom idején csak álmodni tudtam arról, hogy valamikor nyugodtabb helyre kerülök. Sok lelkésztársam a szórványban kezdte és ott is végezte be életét. Mi is az a szórvány? A magyarhoni egyház miért szórványegyház? Mivel odahaza, mi evangélikusok, körülbelül 5%-át jelentjük az ország lakosságának, a hívek fele elszórtan kisebb-nagyobb lélekszámban található csupán sok községben és kisebb városban. Néhol csak öt, néhol csak 15 hittestvér él. Nem képesek önálló gyülekezetét, vagy lelkészt tartani. Az egyház azonban a gondos anya szeretetével karolja fel a szórványhíveket is. Minden evangélikus hívő, bárhol lakjék is, hozzátartozik egy anyagyülekezethez, vagy szórványközponthoz. Bejárhatnak a legközelebbi templomba, de a lelkész is felkeresi őket községükben, meglátogatja őket, gyermekeiket oktatja, konfirmálja, a hívek részére istentiszteletet tart vagy a református templomban, iskolában, vagy pedig magánháznál. Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciánk célul tűzte ki, hogy az itt szórványban élő hittestvéreink lelkigondozását, az Erős Váron keresztül végzett szolgálat mellett, időnkénti istentiszteletek tartásával is erősítse, különösen olyan helyeken, ahol a magyar ev. gyülekezet megszűnése miatt lelkész nélkül maradt hívek ezt igénylik. Időszerűnek gondoltam ezért, hogy az otthon hűségesen végzett és ma is meglevő szórványmunka ismeretében lapunk hasábjain szóljunk erről. Lelkészi pályám első három hónapját olyan gyülekezetben töltöttem, ahol nem volt szórványmunka. Az egykori gályarab lelkész, Edvi Illés Gergely gyülekezetében, a győrmegyei Újmalomsokon voltam segédlelkész. Többi állomáshelyem viszont, Balatonszárszó, Zalaegerszeg, s végül Enying és Siófok, mind szórványközpont volt. Avató püspököm, Kapi Béla, Balatonszárszóra küldött 1939 telén, januárban, hogy átvegyem a szórvány szervezését, amit elődöm csupán három hónapig végzett. Feladatom volt a Balaton déli partján, Zamárditól Fenyvesig a kis csoportokban élő evangélikus hívek összegyűjtése. Boldogult Fuchs János, egyházaskozári lelkész ajánlotta fel szárszói nyaralóját lakásomul s egy tágas szobát imateremnek. Vagy 20 község evangélikusai tartoztak ebbe a körzetbe. Vasárnaponként átlag 4 istentiszteletet tartottam. Az összlélekszám 400 körül volt. Eleinte kerékpáron, aztán Mátra motorkerékpáron jártam községeimet. Hétköznapokon vallásoktatás az iskolákban és a magánházaknál, valamint a hívek látogatása volt a dolgom. Volt olyan hely, ahol csak egy evangélikus gyermek volt az iskolában. De ezt az egyet is rendszeresen tanítottam. Ez a szolgálatom kevéssel több mint egy esztendeig tartott. De sok emlékem maradt utána. Hadd mondjak el itt csupán kettőt. Az egyik Herter Mártonhoz, a grófi uradalom intézőjéhez fűződik, aki Szárszón lakott és sokszor látott vendégül vacsorára, ami magamfajta magánosnak nagyon is jól esett. Téli tüzelőmről is segített gondoskodni. Az egyik gyűlésen, igyekezvén szimpátiát kelteni munkám iránt, többek között így jellemezte azt: “A Tisztelendő Úr olyan csikorgó hidegben is az utakat járja, amikor más ember még a kutyáját se hajtja ki a házból”. A másik a szórványegyház felügyelőjéhez, dr. Kiss Ödön sebész * * orvoshoz fűződik, aki Balatonszemesen lakott. Szép nagy háza volt, hatalmas telken, az istentiszteleteinket az ő hajlékában tartottuk. Esedékes voltam du. 2 órára Karácsony napján. Akkor már motorkerékpáron jártam, ami elég veszélyes volt a jeges balatoni műúton erős havazás közben. Nagynehezen megérkeztem kb. 20 perc késéssel. A gyülekezet együtt volt és türelemmel várt. Én viszont türelmetlen, meg bánkódó is voltam, hogy késve érkeztem és azonnal nekikezdtem kipakolni a hátizsákomból, hogy mielőbb kezdhessem a szolgálatot. A doktor úr felesége, aki szintén orvos volt, közbeszólt és rávett arra, hogy előbb melegedjek meg, igyák egy forró teát, s csak azután szolgáljak. Bizony jól esett a figyelem. Megtartottuk a karácsonyi istentiszteletet, úrvacsorával együtt. Voltak kb. 25-en és mindnyájan buzgó lélekkel ünnepeltek Karácsonyt. A mai napig is hiterősítő emlékezet bennem az, hogy nagyon kevés kivételtől eltekintve a szórványokban lakó hittestvérek öntudatosan tartották meg vallásukat, természetesnek tartották, hogy mint evangélikusok a saját egyházuk szolgálatát örömmel fogadják és lelkészüket fáradozásaiban segítsék. Egy későbbi alkalommal vizsgáljuk majd meg a magyar evangélikusok Amerikában való magatartását. Sokan vannak itt is elszórtan, mint a nagyvilágban mindenütt. Milyen vájjon a hitük és magyarságuk? Buthy Dénes az egyház hírei MAGYARORSZÁG * Visegrád, Nagybörzsöny, Esztergom, és Pannonhalma környékén forgattak egy francia filmet Luther Márton életéről. * Az Országos Béketanács Keveházi László pilisi ev. esperes-lelkésznek kitüntető jelvényt adományozott. * Páhon templomot renovált és gyülekezeti termet vett használatba, Péterin a templomszentelés 150. évfordulóját ünnepelte az ev. gyülekezet. * A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa rendezésében július elején tartották meg elsőízben a Magyar Keresztyén Nők Ökumenikus Konferenciáját. Ehhez hasonló konferenciát ezelőtt Európában csak Belgiumban tartottak. * 1982-re számítható, hogy befejezik a békéscsabai ev. templom — a legnagyobb magyarországi ev. templom — tatarozását, melyet különösen az 1978. évi békésmegyei központú földrengés tett szükségessé. * 90 éve — 1890. aug. 30-án — született nagy költőnk, Reményik Sándor. Ev. egyházi kiadásban rövidesen megjelenik ún. “ismeretlen" verseinek egy kötete. * Az “Evangélikus Elet" c. országos ev. hetilap 1980/35. száma címoldalán részletes beszámolót közöl a Buenos Aires-i (Argentína) “Krisztus Keresztje" Magyar Ev. Gyülekezetről, melynek v. Hefty László a lelkésze. Dr. Káidy Zoltán püspök-elnök többek között ezt írja: “Ügy látjuk, hogy a magyarországi evangélikus egyház gyülekezeteinek és gyülekezeti (Folytatás a 7. oldalon)
