Erős Vár, 1980 (50. évfolyam, 1-6. szám)
1980-10-01 / 5. szám
ERŐS ^ VÁR 5. oldal P.: Erről szólva csak a legjobbat mondhatom, a szálloda legtöbb alkalmazottja a forradalmi események miatt nem tudott, vagy nem kívánt a munkahelyén megjelenni, de a hotelben lakó, egy tucatnyi munkaerőt kitevő, európai származású vezetőség a kiesettek helyére lépett és nem csupán az épületben lakó mintegy 200 személyt látta el igen rendesen, de az oda kirendelt vagy “véletlenül beköszöntő” katonákat is. Az első pillanatoktól kezdve a sörön kivül minden alkoholtartalmú italt elrejtettek, ugyanakkor közölték a vendégekkel, hogy a hűtőkamrákban hoszszú hetekre elegendő élelem van. A hotel helyettes igazgatója egy Németországba kivándorolt magyar honfitársunk volt. Sz.: Hogyan sikerült a konferencia befejezése után Libériából eltávoznotok? P.: Ez súlyos gondot jelentett a konferencia vezetőségének, mert a repülőtér több napig zárva volt és a légitársaságok irodáinak sem volt kapcsolatuk a külvilággal. Nagy segítséget jelentett az egyetemes egyház (LCA) volt elnökének, dr. Robert J. Marshallnak a közbenjárása, aki New Yorkból felhívta a Panamerican repülőtársaság figyelmét a Monroviában folyó konferenciára és kérte, hogy a legelső, Libériában leszálló gépeinek egyikével repítse ki, ha nem máshova, akkor csak egy szomszédos országba, a konferencia résztvevőit. Ez meg is történt és a konferencia befejezését követő napon, kb. 100 résztvevőt szállított át a Panamerican járata más afrikai repülőterekre, ahonnan — főleg a svájci légitársaság segítségével — ki-ki hazatérhetett szülőhazájába, vagy megérkezhetett Genfbe, ahol a soronkövetkező gyűléseket Monrovia helyett megrendezték. Jómagam néhány kollégával vasárnap, április 20-án utolsóként hagytam el Monroviát, anélkül, hogy alkalmam lett volna találkozni a Libériában munkálkodó magyarszármazású lelkésztársammal, Leidenfrost Tivadar misszionáriussal, aki az ország belső részében szolgál. Sz.: Milyen egyéb, különleges élmény fűződik még a libériái forradalom napjaihoz? P.: Azok az igehelyek, amelyeket a bibliaolvasó Útmutató (lásd lapunk Mindennapi Kenyér című rovatát) az ott töltött napokra kijelölt, elképzelhetetlenül nagy bíztatást és segítséget nyújtottak mindannyiunknak. Ugyancsak megtapasztaltuk azt, hogy milyen erőforrást jelent az imádkozás lehetősége! LUTHER ÖRÖKSÉGÉBŐL Reformáció ünnepének közeledtén diákkorom ünnepléseinek emléke bontakozik ki előttem. Azon ünnepeink közé tartozott, amelyekre nagy belső örömmel készülődtünk. Hozzátartozott előkészületeinkhez mindig, hogy legalább valamennyit elolvastunk Luther élettörténetéből. Abból a kincsesházból, melyben tallózva egyre jobban tűnt el az ember s magasodott fel Istennek emberi életeket munkáló s üdvösségre vezérlő cselekvése. Ma is megteszem ezt a tallózást, s íme: LÁTOM LUTHERT üdvösségért vívódni. A cellájába beszökő hajnali fény belső harcainak verejtékén tükröződik. Gyötri magát, hogy a bűnből szabadulás világosságát meglássa. A megigazulás útjába torkollik minden kérdése, és nem szűnik meg az égő, lázas kutatástól, míg rá nem talál az igazságra. És látom a mai embert, amint a napi élet ezerszálú szövevényében vész el az élete. Minden fontosabb, mint az üdvössége. Megigazulás? Üdvösség? Életközelből messze szállt, megüresedett fogalmak a számára. Luther üdvösségért vívott harca megdöbbentő figyelmeztetésként tornyosul előttünk. LÁTOM LUTHERT órákhosszat Bibliája fölé hajolva figyelmesen olvasni, szobájában fel-alá sétálva elmélkedni. Életének és küzdelmeinek erőforrása volt minden ilyen alkalom. Ebből és ebben élt. Tudott csendben lenni — s ezért tudott harcolni. Tudott hallgatni Istenre — s ezért tudott csodálatosan szólni. Tudott figyelni — s ezért tudott felfigyeltetni. Gyülekezeteinkben, híveink között oly keveset látok, aki így tudna naponta elcsendesedni az Ige mellett. A rohanó élet zaja beleszívódik az idegeinkbe, vérünkbe s nem érünk rá csendben lenni. Ezért fárasztó a harc, idegenül cseng a bizonyságtétel és ezért tompul a figyelmünk Isten élő beszéde iránt. LÁTOM LUTHERT este, családi asztalnál. Áhítattal figyelő és elmélyedő arccal tekintenek rá. Háziáhítatot tart. A békesség, a szeretet, az áldás asztala ez. Itt válik eggyé a család, itt fonódnak össze a szívek, és innen árad bele a napi feladatokba az otthon melege. A ma megfáradt embere alig ismeri ezt a valóságot: otthon. Van lakása, van családja, vannak bútorai, de nincs otthona. Hajszolt élete miatt nincs. Napi munkától kifáradva megy haza, elbóbiskol a televízió mellett, vagy az újságba temetkezik. A családjával váltott egy-két szó mélyén nem lakik béke és meleg, nem bújik meg örömöt csillantva a szeretet. Az otthon melege szerető szívek csendes összecsendüléséből száll és igazzá akkor válik, ha a szívek Abba fogódznak, aki maga a Szeretet. Az igazi otthont ott ismerik, ahol az Ige mellé tud összeülni a család. Luther ismerte. LÁTOM LUTHERT fél világ, korának megmerevedett formái ellen harcolni. A megüresedett, hazug, képmutató élet ellen, a középkori egyház külsőségekbe fulladó élete ellen. Harcolni a bűn, a vakság ellen. Látom sutba vágni a félelmet, tűzre vetni a pápai átokbullát, bi-ISMERJÜK MEG JOBBAN LUTHERT! Az Erős Vár iratterjesztésének ajánlata: Krisztus tanúja (Luther élete) 64 old. fűzve $2.00 Luther (a reformátor lelki arca és tanítása) 48 old. fűzve $2.00 A két füzet együtt: csak $3.00! A közölt árakban a postai szállítás díja is benne van. Megrendelhető az ár beküldésével: ERŐS VÁR F. O. Box 02148 Cleveland, Ohio 44102 rodaltni gyűlés előtt bátran szólni. Mind azért, mert előbb alázattal meg tudott hajolni Ura előtt. Hangoskodókat, öndicsérőket, képzelt jóságuktól elájulókat látok ma is, akiknek hitbeli élete legfeljebb külsőségekbe, rég megüresedett formákba vész. De igen keveseket látok a mindennapi élet Krisztusba kapaszkodó hitvallói közül. Akiknek magatartása Isten előtti alázatukból és engedelmességükből nőtt ki. Akik el tudnak szakadni emberi eszme-örökségektől, s az evangélium örök-új útjain tudnak elindulni s haladni. Reformáció közeledtén keresem azokat, akik a reformáció igazi örökösei, mert ők a Krisztuséi. -n-l Örök evangélium Láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén-, az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; és hatalmas hangon így szólt: “Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája-, imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet... ” (Jel 14:6-7.) János látomásában angyal hirdeti az evangéliumot. Isten ma még bűnös embereken, elhívott szolgáin keresztül hirdetteti. Ma is mindenkinek szól, tehát neked is. Ma is ez a magva: féljétek, imádjátok az Istent és Néki adjatok dicsőséget, mert Jézusban Szabadítót adott nektek. Örülsz-e nagyon annak, hogy a reformáció által az örök evangélium újból elfoglalta központi helyét az egyház életében?
