Erős Vár, 1980 (50. évfolyam, 1-6. szám)
1980-08-01 / 4. szám
6. oldal ERŐS*®1 VÁR “TEGYÜNK VALLÁST KRISZTUSRÓL ... MA!’ “Lutheran Church in America' nevű országos egyházunk ezévre esedékes, immár 10. biennális közgyűlését a fenti mottó jegyében a Washington-állambeli Seattle ben tartották meg, június 25 és július 2 között. Harminchárom egyházkerületből 687 delegátus, s talán mégannyi látogató gyűlt össze a közegyházi kérdések tárgyalására és intézésére. Közöttük volt Markovits Pál carmichaelsi lelkész, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia tagja, valamint leánya, Goehringné Markovits Karola, mindketten a Nyugat- Pennsylvania Egyházkerület delegációja tagjaként. Tartja magát az a vélemény, hogy ez a közgyűlés a csendesebbek és az ünnepélyesebbek közé számított. Érthető is, mivel az ülésrend harmadik napján ünnepelték a városi Operaházban, 3,500 személy részvételével, az Ágostai Hitvallás előterjesztésének a 450. évfordulóját. Erről az ünnepélyről dr. J. Crumley országos püspök másnap így nyilatkozott; "Akit tegnap este nem ihletett meg az élő Isten Lelke, az inkább menjen innen haza és intézkedjék temetése felől.“ Jobbára két tárgysorozati pont keltett valamelyes izgalmat. Az egyik az volt, hogy az országos egyház és az egyházkerületek vezetőit ezután elnökként vagy püspökként titulálják-e. A döntés a püspöki cím javára történt. így lett hirtelenjében 34 püspökünk; angolul az országos egyházét “Bishop of the Church", az egyházkerületekét “Bishop of the {Ohio) Synod” formában jelölik. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ez a változás csupán címzésváltozást jelentsen, s nem valami hierarchikus egyházkormányzati rendszer bevezetését. A másik élénken vitatott ügy a délafrikai “apartheid” rendszert érintette. Végül is elítéltek mindenféle és bárhol megnyilvánuló faji megkülönböztetést, de az egyház tőkebefektetéseit nem vonták ki a Délafrikai Unióban működő, s így esetleg az “apartheid”-et is támogató nagyvállalatokból és bankokból. Ha már jubileumokról esett szó, hát megemlékeztek arról is, hogy 10 éve szolgálnak nők is ev. lelkészként. Ezért a közgyűlés kápláni tisztét Lorrain Grislis winnipegi {Manitoba, Kanada) lelkésznőre bízták. Fontosnak tartották továbbá, hogy az amerikai evangélikusság egységét is előmozdítsák. Majd az 1982. évi közgyűlés — egyidejűén az “American Lutheran Church" egyház és az “Association of Evangelical Lutheran Churches" egyház 1982. évi közgyűlésével — dönt arról, hogy milyen legyen az egyesülés útján létrejövő új ev. egyház szervezete. Globális jelentőségű az, hogy meghosszabbították 1990-ig az ún. “ World Hunger Appeal” nevű közegyházi gyűjtést, melyből a világban burjánzó éhinség leküzdésére törekednek; eddig 18 millió dollárt fordítottak erre a célra. Foglalkoztak még a lelkészt betegsegélyző alap különféle problémáiig nyugat-clevelandi magyar evangélikus gyülekezet aránylag kicsiny létszámát messze felülhaladó mértékben veszi ki részét az amerikai magyarok nemzeti öntudatának fenntartásából és ápolásából. Időről-időre olyan jelentőségű ünnepélyeket rendeznek, amelyek az egész clevelandkörnyéki magyarság érdeklődését igénylik. Az a tény, hogy ez a gyülekezet Krisztus evangéliumának anyanyelvűnkön való hirdetésén felül kötelezettséget érez arra is, hogy magyarságunkat szolgálja: egy nemzeti érzésű presbitérium és a hivatásához hű lelkész harmonikus együttmunkálkodásának az eredménye. Ilyen nemzeti jellegű rendezvényre került sor június 1-én, alig egy hónappal a lelkész és a templom emlékezetes kettős jubileuma után. A fenti cím utal az ünnepély összetett témájára. Időszerűségét Trianon hatvanadik évfordulója, valamint a május végén szokásos hősöknapi megemlékezés, továbbá egy 42 éves magyar zászlóval kapcsolatos rendkívüli alkalom adta. Ezen a napon, Szentháromság ünnepén, a gyülekezet lelkésze János 3:1—16 alapján hirdetett igét. A saját zászlóval rendelkező magyar közösségek küldöttségei színpompás menetben bevitték azokat a templomba, ahol a Trianonnal és hőseinkkel kapcsolatos gyülekezeti imádságok után következett a zászlók megáldása, Juhász Imre lelkész e szavaival: “A zászló hivatása az, hogy val, a lelkészt állomány meghatározásával {pl. nem változtattak azon a gyakorlaton, hogy más egyházból lelkészi szolgálatra betérő lelkészt megfelelő átminősítés után ev. lelkészként felszentelik), a kiskorú gyermekek úrvacsoráztatása további eltiltásával, szervezési ügyekkel, szociális kérdésekkel, s még sok más üggyel, ami mind kihat majd országos egyházunk következő bienniumára, illetve távolabbi jövőjére is. A bevezetőben említett véleményhez párosul az is, hogy Seattleben a “Lutheran Church in America” egyház céltudatosabbnak bizonyult, mint ezelőtt. Talán azért is, mert tisztábban látta feladatát. Dr. J. Crumley orsz. püspök ezt így foglalta össze: “Úgy feszüljünk neki a jövőnek, hogy a leghatásosabban tehessünk vallást Jézus Krisztusról!” emberek előtt járjon és őket szent célok szolgálatára lelkesítse. Emlékeztető azok áldozatára, akik előttünk jártak; emlékeztető ezeréves múltunk sok-sok vérhullatására és könnyeink omlására. Azonban a zászló biztató és bátorító jel is a boldogabb jövendő felé. Nemcsak bot, nemcsak vászon, vagy selyem, hanem hitvallás... Most pedig a magyar evangélikus egyház részéről megáldom e zászlókét az Atya, Fiú, Szentlélek nevében... Legyenek e zászlók testvéri szívek egyesítői, munkára kész lelkek összetartói, hazájukat szerető emberek büszkesége. Legyen mindegyik zászló vezér, mely irányt és utat mutat. Legyen szent ereklye, mely hódolatra tanít. A minden áldás örök Istene, a mi Atyánk a Jézus Krisztusban, áldja meg e zászlók követőit építő erővel nemzetünk javára és az Ö nagy nevének dicsőségére! Ámen.” Az istentiszteletet követő ebéd (az egyház aszszonyai ismét remekeltek!) után került sor a magas-színvonalú ünnepélyre, melyen Kosztolányi Dezső és Reményik Sándor verseit Horváth Judit szavalta. Megható jelenet volt a zászló-átadás aktusa. A gyülekezet lelkésze, mint műsorvezető, bevezetésképpen vázolta ennek hátterét, majd átadta a szót dr. Kovács Árpád v. konzuli igazgatási felügyelőnek, aki ismertette az utolsó clevelandi m. kir. főkonzulátus hivatalos zászlajának történetét. A külügyminisztérium 1938-ban küld(bbp) TRIANON GYÁSZA... ZÁSZLÓNK DICSŐSÉGE... HŐSEINK EMLÉKE... "Legyen az erdő akármíly setét, Csak el ne engedjük egymás kezét, Kitett, anyátlan árvák: magyarok. ’’ Reményik Sándor
