Erős Vár, 1980 (50. évfolyam, 1-6. szám)

1980-06-01 / 3. szám

EROS WAR

3. oldal

Hiszek a Szentiélekben

A Szentháromság harmadik személye a Szentlélek — aki az Atyával és Fiúval egylényegű, Tőlük el nem választható, mégis külön személyiség —, a pünkösd megvalósítója és az örök pünkösd hordozója.

A Szentlélek láthatatlanul és titokzatosan működik, akár a szél. Csak a hatását látom és érzékelem, Őt magát nem láthatom. Néha úgy leng körül, mint a múlt emlékeinek símogatása, máskor olyan erővel ragad, mint a vihar. Előtte nincs lehetetlen. Erősebb a leghatalmasabb orkánnál, forróbb a legforróbb vulkánnál és mégis szelídebb a legszelídebb galambnál.

Mindezt pedig nem ésszel, nem is bölcselkedéssel, hanem mindenekfelett közvetlenül belülről tapasztalhatom meg. És ez a megtapasztalás olyan erőteljes lehet, hogy bár milliók kiáltják talán körülöttem, hogy nincs Szentlélek: önáltatás az egész, az én lelkem ellenállhatatlanul és feltartóztathatatlanul bizonyítja: nincs nagyobb valóság Nálánál.

Szentlélek nélkül nincs keresztyén élet, mert csak a Szentlélek által mehetek a Fiúhoz és csak a Fiú által mehetek az Atyához. Ahol nincs

Amikor 30 esztendővel ezelőtt a nyugatclevelandi magyar evangélikus gyülekezet új templomát felavatta, a jelenlevők közül senki sent gondolhatott arra, hogy három évtized múltán nemcsak ennek az eseménynek a jubileumát ünnepük majd meg, hanem egyúttal egy másik harmincadik évfordulót is. — Ugyanabban az időben, 1950-ben, egy távoli városban magyar evangélikus lelkészt szenteltek. Nt. Juhász Imrét, aki akkor egy, a Csendes-óceán partvidékén levő gyülekezet szolgálatára készült. Isten útjai azonban kifürkészhetetlenek, Ö irányította a clevelandi gyülekezet és mostani lelkipásztora útját úgy, hogy végül is egymásra találtak. Ez a találkozás kiállta az idő próbáját: olyan lelkészi szolgálatot eredményezett, amely immár az egynegyed évszázadhoz közeledik.

így adódott a kettős jubileum: április 27-én a templomépítő gyülekezet és lelkipásztora együtt adott hálát az Egyház Urának. Jól megtelt templom bizonyította a gyülekezet örömét, az ünnepi istentiszteleten a templom falai együtt zengtek a harangkondulással, az orgona búgásával, a gyülekezet lelkes éneklésével. Dr.

Szent Lélek, ott nincs Megváltó és nincs Atya, ott csak a magam útját járom, mely úton magam csinálok magamnak egy nekem megfelelő Istent és magam ókoskodok ki egy nekem jó Jézust. Szentlélek nélkül Jézus szenvedése, halála, feltámadása és belőlük származó drága kincsek titokban maradnának előttem és semmit se tudnék róluk. A Szentlélek hozza olyan közel hozzám kétezerév távolságából is a golgotái keresztet, mintha alatta állnék és a húsvéti sírt, mintha húsvét hajnalán beletekintenék.

Tudom, hogy a Szentlélek vezetett el bűneim meglátására és győzött meg elveszett és elkárhozott voltom

Kenneth Sauer. Ohio püspöke az aznapi evangélium (János 10:22-30.) alapján prédikált "Isten igéje — Isten népe!” témával. Nt. Brachna Gábor főesperes — templomépítő papunk —, magyarnyelvű igehirdetésében a szent templomról és a felszentelt lelkészről beszélt. Az istentisztelet zenei részét a West Suburban Filharmonikusok vonósnégyesének szereplése tette kimagaslóvá, Kiss János, Haydn és Bartók műveivel.

Az istentiszteletet követő díszebéden zsúfolt nagyterem jelezte a város magyarságának lelkes részvételét az evangélikusok ünnepén. Nem kevesebb, mint 37 egyház, egyesület és szervezet képviseltette magát.

A jubiláló lelkész volt iskolatársa, Nt. Bernhardt Béla, a Szent Tamás Ev. Egyház pásztora nagy figyelemmel meghallgatott ünnepi beszédében szintén az aznapi evangélium alapján arra mutatott rá, hogy a Megváltó Krisztusban vetett hit indította egykor ezt a gyülekezetét a templomépítésre. Ezt a hitet magának a Jó Pásztornak a hangja éleszti, melyet Juhász Imre 30 éven át hűségesen tolmácsolt.

(Krónikás)

felől. Én magamtól képtelen vagyok a bűnt bűnnek látni, én csak arra vagyok képes, hogy vakon a bűnt ne lássam. De jön a Szentlélek és szemeket nyit, megfedd, fájóvá, égetővé teszi a bűnt, úgyhogy azok szüntelen előttem forognak és minden bűnömet Isten ellen való véteknek látom. Keserves és nyomorúságos és mégis édes érzés az, amikor a Szentlélek így megfedd, megszomorít az eddig nem látott bűnök miatt. — Ha te még nem érezted ezt a szörnyű és mégis gyönyörűséges érzést, a bűn miatti fájdalmat, de egyszer majd te is eljutsz oda, hogy a régen elfelejtett bűnök mardosni kezdenek és bűnnek látod a bűnt: tudd meg, a Szentlélek dolgozik a te életedben és indít mélységes bűnbánatra.

Tudom, hogy a Szentlélek szült engem újjá. Ő volt az, aki belemarkolt elveszett életembe, összetört, megragadott, mint a vihar, majd amikor úgy összezúzott, hogy semmivé lettem, újjáteremtett és csakis Általa tudom elmondani: “a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden. ” — Ha te még nem kerültél ki összezúzó és ugyanakkor újjáteremtő kezéből, egyszer téged is meg fog ragadni — csak ellen ne állj néki — és kifordít a régi életből, gyökerében mássá teremt: tudd meg, a Szentlélek munkálkodott benned.

Tudom, hogy a Szentlélek vigasztalt meg engem olyan sokszor. Akkor, mikor a bűneim gyötörtek, a régi bűnök visszajöttek, amikor a Sátán állandóan kísértett, rémített, amikor a gyásztól és csalódástól sokszor majdnem megszakadt a szívem, jött a Szentlélek mint Vigasztaló. Tekintetemet magamról a Megfeszítettre emelte, és Rajta keresztül a megnyílt menny kapujára fordította és szívemet megtöltötte a menny öröme és békessége. — Ha majd jönnek napok, amikor teljesen kétségbe esel önmagad felett, gyászod, fájdalmad miatt, reménykedhetsz benne, hogy jön a Szentlélek magányosságodban, mint drága társ, kísértéseidben mint szabadító és akkor tudd meg: O a Vigasztaló.

Tudom, hogy a Szentlélek győzött meg igen sokszor arról, hogy Isten nékem Atyám. Már-már néha azt hittem, hogy Isten csak bűntető Bíró, aki ostoroz, behajtja rajtam cselekedeteim következményeit. De jött a Szentlélek és akkor az én lelkem Vele együtt tett bizonyságot ar-