Erős Vár, 1980 (50. évfolyam, 1-6. szám)

1980-04-01 / 2. szám

4. oldal ERŐS VÁR A "Lutheran Church in America" Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. ERŐS VÁR (USPS 178560) P. O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued bi-monthly: February, April, June, August, October, and December. No. 2. (207) Vol. 46 APRIL 1980 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszin­tén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az “ERŐS VAR’’ előfizetési dí­ja belföldön egy évre 3 dollár. Kanadában és egyéb külföldön évi 4 U. S. dollár, vagy 5 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsem­misíti, a kiadóhivatalnak pedig külön por­tót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code“ szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code" szám nélkül nem kéz­besíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböz­tetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio44102 Or dass Lajos: REGGEL JÉZUS KRISZTUS Urunkról a há­lás keresztyén szív vallást tévő szóval sok mindent el tud mondani. Taní­tásáról is. Életéről is. Tanítása a legtisztább kinyilatkoz­tatás Istenről. Olyan közel Istent soha senki nem hozta az emberhez, mint tanításában Ő. Életével pedig megmutatta azt az örök, kimeríthe­tetlen szeretetet, melyet Isten érez irántunk. Azt a mentő hűséget, mellyel szenvedést és véres, kínos ha­lált vállalt értünk, a mi megváltá­sunkért. Földi szenvedésünket meg­szentelte és megtanított, hogy Isten szeretetét még a kereszthordozás közben is világosan láthassuk meg. Szavai útmutatást adnak. Példája követésre vonz. HA ENNYIT MOND EL Jézus Krisztusról a szavunk, akkor is töb­bet mondtunk, mint amennyit bár­mely földi emberről elmondani le­het. De, ha csak ennyit vallunk meg róla, akkor a legfontosabbat hallgat­juk el. Azt, amivel Jézus a keresz­­tyénséget diadalmas útjára elindítot­ta. A legnagyobb szó ugyanis az, melyet Jézus Krisztus föltámadásáról és életet adó hatalmáról mondunk el. Föltámadott. Tehát nemcsak le­tenni tudta életét kész engedelmes­ségben Isten akarata szerint, hanem hatalma volt arra is, hogy újra föl­vegye életét. Ő az, aki föl is tud tá­masztani. Ott törte meg Krisztus a bűn és a halál hatalmát — az ember lelkében — , ahol a jó és a rossz a tör­ténelem hajnala óta küzd az em­berért és győzelme áldásaiban része­síti mindazokat, akik benne hisznek és így az övéivé lesznek. A húsvét üzenete ez. A REGGEL ÜZENETE. Érdemes megfigyelni, hogy Bib­liánk minden húsvéti beszámolójá­ban szó van arról, hogy Krisztus föl­támadását a reggel fényében tudták meg a tanítványok. Az éjszaka sűrű köde borítja még a tájat, amikor mérhetetlen gyásszal elindulnak a sír felé, amelyben Nagypénteken Uru­kat eltemették. Útközben élik át a hajnalderengést. A nap első sugarai akkor törnek elő diadalmasan a felhők közül, amikor az üres sírhoz érnek. Ez a folyamat játszódik le a tanít­ványok lelkében is. A gyásztól a verőfényes örömig és megvigasztal­­tatásig. Ez a reggeli fény volt az, amely a föld népeit egymásután vonzotta a keresztyénség felé. A HÚSVÉTNAK erre a reggeli vi­lágosságára van szüksége az egyház­nak ahhoz, hogy teljes gazdagságá­nak tudatára ébredjen. A húsvétnak ezt az üzenetét felej­tette el végzetesen a keresztyénség. Két okból is. Előttünk járt nemzedékek úgy éltek, hogy fölöttük magasan ott ra­gyogott a nap. Örökösei voltak mindannak, amit Jézus Krisztus a földre hozott és olyan nagyon ter­mészetesnek tartották azt, hogy körülveszi őket a világosság. Elfelej­tették, hogy miképpen kellett vias­kodnia a világosságnak az éjszaka sö­tétségével, amíg diadalmaskodni tu­dott fölötte. Amit Jézusból meg tudtak látni, az a bölcs tanítómester volt. A mi két világháborút átélt nem­zedékünkre viszont úgy rátelepedett az életgond, hogy benne sokan át­­hatolhatatlanul sűrűnek látják az éjszakát. Megértjük a böjtöt, a szen­vedő Krisztust és szívből tudjuk éne­kelni a keresztről szóló zsoltárokat. Sok ma a nagypénteki keresztyén és a nagypénteki gyülekezet. KEVÉS AJKON CSENDÜL MEG a reggelt magasztaló diadalmas hús­véti ének. A reggel embere az, aki áldott egyházatyánk: Luther Márton hús­véti prédikációját meg is tudja hall­gatni és szívébe is tudja zárni, melyet a Kiskátéjában írt meg: “Hiszem, hogy fézus Krisztus — az Atyától öröktől fogva született való­ságos Isten és a Szűz Máriától szüle­tett valóságos ember — az én Uram, aki engem elveszett és megítélt em­bert megváltott, vagyis minden bűn­től, a haláltól és az ördög hatalmá­ból megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szen­vedésével és halálával, hogy egészen az Övé legyek, az Ö országában Ö alatta éljek s Neki szolgáljak örök igazságban, ártatlanságban és bol­dogságban, mert Ő feltámadott a halálból, él és uralkodik örökké. ”

Next

/
Thumbnails
Contents