Erős Vár, 1979 (49. évfolyam, 1-6. szám)

1979-04-01 / 2. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA

45. ÉVFOLYAM

1979. ÁPRILIS (USPS 178560) 2. SZÁM

HÚSVÉTI VALÓSÁG

A HÚSVÉTI ÖRÖMHÍR az egyház bizonyságtételének középpontja. Legősibb hitvallásaink a feltámadott Úrról szólnak. Az őskeresztyén gyülekezet a Feltámadott gyülekezetének tudta magát. A fundámentum, amin kívül más nem vethető, a Feltámadott (lKor 3:11). A feltámadás nélkül nincs gyülekezet, nincsen keresztyén élet (lKor 15). A Feltámadott ugyanaz, aki a Keresztrefeszített. Mennyivel könnyebben tudjuk elfogadni a keresztről szóló beszédet, mint a feltámadás örömhírét. Pedig a kereszt és húsvét szorosan összetartoznak. Azt, hogy kicsoda Krisztus, a húsvéti esemény világítja meg. Csak húsvét fényében beszélhetünk arról, hogy az Atya elfogadta Isten Bárányának áldozatát, a kiengesztelés nagy műve befejeztetett. Húsvét nélkül Krisztus keresztje vagy kudarc, vagy hősies teljesítmény. Csak húsvét fényében érthető meg, hogy a kereszt Isten diadalmas műve.

A KERESZT ÉS A FELTÁMADÁS összetartoznak, de húsvét nem egyszerűen nagypéntek “tartozéka”, nem egyszerűen természetes következménye. Hogy mennyire nem következik nagypéntekből magától értetődően a húsvéti esemény, arra jellemző, hogy milyen megfoghatatlan és megdöbbentő volt a feltámadás híre a tanítványok számára. Balga meséknek tűntek fel ezek a beszédek előttük, s nem hitték el azokat (Lk 24:11). Arról is olvasunk, hogy mennyire megdöbbentek (Lk24:22). Máté evangélista pedig arról számol be, hogy a tanítványok közül némelyek kételkedve fogadták a húsvéti hírt (Mt 28:17). Magdalai Mária a sírtól riadtan futott Péterhez: “Elvitték az Urat a sírból és nem tudjuk, hova tették őt” (Jn 20:2).

HOGYAN JÖN LÉTRE a húsvéti bizonyosság? Ez a mi kérdésünk most. Mert a mi korunk kételkedő embere és a Jézus korabeli kételkedők között nincsen lényeges különbség a feltámadás kérdését illetőleg. Hiszen a feltámadásról nem állanak történeti okmányok a rendelkezésünkre. Az evangélium nem Jézuséletrajz akart lenni, hanem a hivő gyülekezet bizonyságtétele. Ez a bizonyságtétel hitet akar ébreszteni, hogy így a további bizonyságtételre tegyen készségessé. Ennek a bizonyságtételnek a tartalma az, hogy Isten támasztotta fel Jézust (Gál 1:5; Kor 4:14). Ebben a bizonyságtételben tehát emberek próbálnak szólani “Isten nagyságos dolgairól” (Csel 2:12). Meddő vállalkozás is volna a feltámadás csodáját illetően a történetbölcselettel vitatkozni, hiszen a történelem a múlt dolgaival foglalkozik és elmúlt dolgokkal nem kerülhet személyes kapcsolatba az ember. Nem a történelem hoz tehát bennünket kapcsolatba az élő Krisztussal, hanem az élő Krisztus hoz bennünket kapcsolatba a történelemmel. Ahol a húsvéti bizonyosságra

eljutottak az emberek, ott ezt a bizonyosságot maga az élő Krisztus adta nekik.

HA A TÖRTÉNELEM nem is tud bennünket húsvéti bizonyossággal megajándékozni, mégis fontos a számunkra, hogy mi történt húsvétkor. Mert a húsvéti esemény a hivő ember számára valóságos történet. Jézus Krisztus valóságos testben, valósággal támadott fel, erről ad hírt a húsvéti tudósítás. A húsvéti bizonyosságra pedig akkor jutunk el, ha a Feltámadott Szentlelke által megszólít bennünket az igében s hitet ajándékoz nekünk. Amikor Krisztusról prédikálunk, a prédikációban maga az élő Krisztus szólal meg. Luther ezt így mondja: a fülemmel látom Krisztust. Ezért a testvéri szó, a bizonyságtétel és a hit összetartoznak. Nem zárhatjuk el magunkat a kételkedőktől, hiszen mi magunk is az ige által győzettettünk meg és mindig újra meggyőzettetünk. Jézus egyik tanítványa, Tamásjói tudta, hogy milyen hallatlan nagy dologról van szó akkor, amikor hírül adták neki: a Mester feltámadott. Éppen ezért fogadta kételkedéssel a hihetetlent. Kételkedésével azonban nem hagyták magára. Nyolc nappal később ismét együtt voltak a tanítványok és ebben a közösségben jutottak húsvéti bizonyosságra. “Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18:20).

A feltámadás hírét tehát így kell meghallanunk. Nem valami elvont eszme szemléltetése ez a híradás, és nem is csupán jelkép. Hanem itt Isten hatalmáról és csodájáról veszünk hírt. Az Élő győzelméről a halál felett. Ezt a híradást szemlélni nem lehet, ez a hír azonban megragadja az egész embert.

HÚSVÉTBÓL FÉNY ÁRAD az életünkbe, és mi hordozhatjuk ezt a fényt. A Feltámadottból erő árad s