Erős Vár, 1979 (49. évfolyam, 1-6. szám)

1979-08-01 / 4. szám

(USPS 178560)

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA

45. ÉVFOLYAM 1979. AUGUSZTUS 4. SZÁM

EGYSZERŰ RECEPT TEMPLOMBEZÁRÁSHOZ

Az elnémult harangok Pittsburghból érkező szomorú híre bizonyára sokakat megdöbbent. Megdöbbenünk — azután napirendre térünk felette.

Az esemény súlyosan komoly volta azonban arra kényszerít, hogy foglalkozzunk vele, okának próbáljunk mélyére nézni, hátha valami tanulságot vonhatunk le belőle, nemcsak mások, de méginkább önmagunk számára.

Mi az, ami egy több mint félévszázados múltra visszatekintő evangélikusgyülekezet templomának ajtaját végérvényesen bezárja Magyar- Amerikában? Nagyon egyszerű választ lehet adni erre a kérdésre.

A gyülekezet megszűnéséhez nem kell egy ellenséges politikai hatalom elnyomó rendelkezése. Nem kell hozzá történelmi kataklizmák világégető pusztítása. Nem kell hozzá ateista jelszavakat táblán hordozó “piketelők” felvonulása, ami elriasztaná a templomba igyekvőket. Nincs szükség semmi ilyen drámai, hangos, erőszakos cselekedetre a templom bezárásához! Megy az magától is, egyszerű a receptje, semmit sem kell tenni.

Csak magyar evangélikusok kellenek hozzá, akik semmit sem tesznek. Csak Te kellesz hozzá, Testvérem, amikor vasárnap reggel pihenned kell, mert ugyebár egész héten keményen dolgozol. Csak az kell hozzá, hogy minden egyes vasárnap helyett — Isten kifejezett parancsának semmibevételével — csak havonta egyszer, vagy még ritkábban menj el a templomba. Csak az kell, hogy életeddel meghazudtoljad, amit egykor hangosan hirdettél: azért menekültél el az istentagadó marxista zsarnokság elől, hogy szabadon járhass templomba! Mikor döbbensz rá arra, hogy a közöny, a te közönyöd sokkal veszélyesebb, mint minden nyílt erőszak? Mikor döbbensz rá arra, hogy a templomod bezárását kérő szavazatot már te is leadtad? Nem is egyszer, hanem minden egyes alkalommal, amikor valami más elfoglaltságod fontosabb volt számodra, mint Isten imádása a gyülekezet közösségében. Vagy azt gondolod talán, hogy a hébe-hóba, rendszertelenül leadott 1-2 dollárod olyan igazán nagy áldozat a gyülekezet fenntartásához? Miért van az, hogy a magyar gyülekezetek tagjainak adakozása feltűnően gyengébb, csak kis hányadát teszi ki fejenként az amerikai gyülekezeti adakozásnak? Igaz lenne az, hogy a magyar evangélikusok nem szeretik templomukat, mert nem áldoznak érte abból, amivel Isten gazdagon megáldotta őket?! Autó, ház, színes televízió, külföldi utazás, mind elsősorban szükséges kiadás azok számára, akik az értékek rangsorolásában még nem jutottak el Istenig. Amikorfézus azt mondta: “ahol a kincsed, ott a

szíved”, akkor — Luther szerint — a te pénztárcádra gondolt.

* * *

Az elnémult pittsburghi harangok már csak az emlékező lelkekben szólalnak meg . . . Meghallod-e néma tanúbizonyságukat?

(ze)

I Pittsburgh I

1925-1979 I

Ötvennégy esztendeig szólt magyarul az Ige, szállt fel a gyülekezet imádsága, zengett éneke, hívta harangszó a pittsburghi evangélikus testvéreket. Ma már elhallgatott a harang, elnémultak az ajkak . . .

Ez év elejére nyilvánvalóvá lett, hogy az egyház életét már nem lehet meghosszabbítani. Még egy kemény télnek a költségeit, az épületek több tízezer dollár összegű szükséges javításait a tucatnyi létszámra lecsökkent egyháztag nem bírta volna el. Ezért a presbitérium június 10-én hozott javaslatát a július 8-án megtartott utolsó közgyűlés elfogadta, és kimondta a gyülekezet feloszlását. Mészáros Sándor lelkész utolsó szolgálata június 24-én volt. Az épületeket átadják a Western Pennsylvania/West Virginia egyházkerületnek, a pénztár készpénzmaradványát pedig az Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciának, melytől évente négy magyar istentisztelet megtartását kérik.

így ért véget pittsburghi gyülekezetünk 54 éves szolgálata. Mint az egyházkerület püspökhelyettese írja: . the historical mission of the Hungarian Lutheran Church (in Hazelwood) has run its course and fulfilled its purpose. ” Zerinváry Miklós gondnok jelentése a gyülekezet utolsó évéről így fejeződik be: “Ez az épület, s ami benne van, nem sokáig lesz már az Első Magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház otthona. De az alapkőben ott marad a nevünk, mögötte a falban az alapító iratok, az ablakokon, a falakon emlékünk, és a levegőben elhalt énekeink és imáink ... Az ÚR adta, az