Erős Vár, 1978 (48. évfolyam, 1-6. szám)

1978-08-01 / 4. szám

ERŐS VÁR 3. oldal TORZSÁTÓL — FARKASRÉTIG 1901. február 6-án született a bácskai Torzsa községben, ahol édesapja az evangélikus iskola taní­tója volt. Középiskolai tanulmányait a bonyhádi evangélikus gimnázium­ban végezte, ahol 1920-ban érettsé­gizett. 1920 és 1924 között teológiát tanult. Először Budapesten, s mivel a trianoni békeszerződés új határai elválasztották szüleitől, magának kellett megélhetéséről gondoskod­nia. Közben ösztöndíjjal Németor­szágba mehetett és ott a Halle-Wit­­tenbergi egyetem hallgatója volt. Mivel az infláció elértéktelenítette ösztöndíját, mint bányamunkás ke­reste meg a tanulmányaihoz szük­séges pénzt. Németországból haza­jövet már a soproni teológián talál­juk, mely 1923-ban nyílt meg, mint a pécsi M. Kir. Erzsébet Tudomány­­egyetem Evangélikus Hittudományi Kara. Raffay Sándor bányakerületi püs­pök szentelte lelkésszé Budapesten, 1924. október 5-én. Első segédlel­­készi állomása a pestmegyei Harta volt, majd Mezőberény, Budapest és Soltvadkert következett. 1927 — 28- ban Svédországban járt tanulmány­úton: Lundban, majd Uppsalában, ahol közeli kapcsolatba került Söderblom érsekkel. Az akkor elsa­játított skandináv nyelvtudásának később jó hasznát vette a nemzetközi egyházi diplomáciában. 1929-30- ban honvédségi lelkész volt, ezt kö­vetően a bányakerület másodlelké­sze. 1931-ben a ceglédi gyülekezet megválasztotta lelkészének, 1941. november 1-ig szolgált ott. Akkor Budapest-Kelenföld hívta meg, melynek négy évig volt lelkésze. 1945-ben — Raffay Sándor utó­daként — ő lett a bányai egyházke­rület püspöke és a pesti egyházközség lelkésze. Ordass Lajos válságos időkben került a püspöki székbe. A második véres világháború befejeztével Euró­pa romokban hevert, s legsúlyosab­ban talán Magyarország szenvedett. Az Egyház jövője emberi szemmel nézve nagyon bizonytalannak lát­szott. Elhagyatottságukban nyugati egyházi körökből jött a bátorító szó és a testvéri segítség. 1947- ben Ordass püspököt küld­ték ki, hogy képviselje a magyar egy­házat a svédországi Lundban, az Evangélikus Világszövetség alakuló gyűlésén. Ordass Lajos személyében a szenvedő magyar egyházat tisztelte meg a világ 75 millió evangélikusa, amikor őt választották meg a Világ­­szövetség egyik alelnökének. A lundi gyűlést megelőzően több hónapot az Egyesült Államokban tölthetett, ahol meglátogatta a ma­gyar evangélikus gyülekezeteket, tárgyalt amerikai egyházi vezetők­kel, az egyik teológia pedig tisztelet­beli doktori címmel tüntette ki. Itte­ni körútja során mindenütt beszélt a magyarországi keresztyének szenve­désben megerősödött hitéről és sok barátot szerzett a magyar ügynek. Fellépése és mondanivalója nyomán az amerikai evangélikusok nemcsak emberi nagyságát ismerték fel, de úgy tekintettek reá, mint a hit óriá­sára. Itteni látogatása idején tudta meg, hogy az amerikai evangélikus egyházak a következő két évben 10 millió dollárt szándékoztak gyűjteni az európai egyházak megsegítésére. Biztosították arról, hogy a magyar­­országi egyházról sem feledkeznek meg. Ennek megemlítése azért fon­tos, mert nemsokkal utóbb a kom­munisták ebből koholták azt a vá­dat, melynek alapján börtönbe ve­tették Ordass püspököt. Amerikából való hazatérte után az egyház helyzete Magyarországon nagyon megromlott. Ordass Lajos hősiesen harcolt az egyház jogaiért és szabadságáért. Különösen ellenezte az egyház nagynevű ősi iskoláinak elvételét, illetve megszüntetését. 1948- ban a rendszer mondvacsi­nált vádak segítségével durván el­hallgattatta Ordass püspököt. Azt mondták, hogy “valuta-üzérkedést” követett el azzal, hogy az amerikai evangélikusság jövőbeni segély ígére­tét nem jelentette be előre, összeg­szerűen a Nemzeti Banknál, mint az evangélikus egyház jogos követelését, illetve esedékes bevételi forrását. Ez a “vád” volt az ürügy arra, hogy a bátor egyházi férfiút elítéljék és be­börtönözzék. A kommunista “igaz­ságszolgáltatás” minden testi és lelki szenvedésén átment 20 hónapi fog­sága alatt. Önmaga így írt erről: “A fogság ideje nemcsak megalá­zást és szenvedést jelentett. Jelentette azt is. De egyben a belső elcsende­­sedés ideje is volt, a hitközösség át­élésének az alkalma. Mindig élt bennem az a bizonyos meggyőződés, hogy engem körülvesz a hittestvérek­nek az imádsága. Ez nagy erőforrás­nak bizonyult és a hitnek az örömé­vel ajándékozott meg. ” (Ebben az időben — 1949-ben — a clevelandi Egyesült Magyar Egyle­tek tiltakozó népgyűlést tartott “Mindszenty József hercegprímás és Ordass Lajos evangélikus püspök ügyében”, melyen sokezres tömeg, magyarok és amerikaiak vettek részt.) Kiszabadulása után hat évig házi őrizetben tartották Márvány utcai lakásán és mindennemű papi tevé­kenységtől eltiltották. Időközben az államhatalom kényszerítésére az egyház is megfosztotta hivatalától. U. Ordas» Lajos püspök első Istentisztelete Buda hegyvidéken reiiabilitáeiőja utón 1956-ban, még a forradalom előtt (augusztusban), az állam beismerte, hogy annak idején jogtalanul ítélték el. Rehabilitációja nyomán vissza­került püspöki székébe is, mint az egyház rangidős, vezető püspöke. 1957 nyarán hattagú delegáció élén résztvett az Evangélikus Világ­­szövetség Minneapolisban tartott harmadik világgyűlésén, ahol most már első alelnöknek választották

Next

/
Thumbnails
Contents