Erős Vár, 1978 (48. évfolyam, 1-6. szám)
1978-06-01 / 3. szám
2. oldal ERŐS VÁR 1. A keresztyén ember mindig szeretetben él. Azaz nem felejti el, hogy Isten Krisztusban előbb szerette, még születése előtt. Ez a szeretet veszi körül, és ezt érzi élete minden dolgában. Még ha krízisen is kell keresztül mennie, mégha betegség vagy egyéb nyomorúság gyötri is, tudja, hogy Isten szeretete körülötte van, és a végén eljön számára a szabadulás órája. Nincsen tehát sohasem egyedül. Nincsen sohasem elhagyva, elfeledve. Ha a látszat azt is mutatná, hogy egyedül kell kiharcolnia a döntést és megállnia a helyét, Isten szeretete akkor is körülveszi. 2. A keresztyén ember mindig szeret etben cselekszik. Éppen mert Isten szeretetének jelenlétében és tudatában végzi mindennapi élete feladatait, fordul szeretettel és megértéssel családja és embertársai felé. Nem az a fontos a számára, hogy igaza van-e a másiknak vagy nincs hanem inkább az, hogy mivel tudná segíteni abban a lelki válságban, amelyik veszekedésben vagy félreértésben nyilatkozik meg. Nem tételezi fel tehát a rosszat, hanem igyekszik magyarázatot találni a másik magatartására, és így inkább megtartani azzal a kapcsolatot, mintsem hogy felbontani. 3. A keresztyén ember mindig igyekszik szeretetét kimélyíteni és kiterjeszteni. Nem találja elegendőnek, hogy csak azokat szeresse, akiket ismer, akik hozzá tartoznak, akik hozzá hasonlóak. Ismeretlenek felé is gyakorolja szeretetét, mert tudja, hogy ezzel nyerhet híveket Isten számára. Az emberek nem a szájjal vallott elvek miatt térnek meg, hanem a keresztyén ember életmegnyilvánulásai miatt, amelyek bizonyítják, hogy Isten gyermeke. Hogy ugyanolyan elhívása van, mint bárki másnak, de ő annak értelmében cselekszik, mert élete rugójának érzi azt. Mindez azt jelenti, hogy azok, akik megkereszteltettek és megkonfirmáltattak, nem számítanak keresztyénnek, ha a) nem élnek szeretetben. Megfeledkeztek arról, hogy Isten szereti őket, és inkább a magányosságot választják, hogy ne csalódjanak senkiben és ne kelljen senkinek sem megköszönni a biztatást, a segítséget, a részvétet. b) nem cselekszenek mindent szeretetben. A maguk érzéseit tartják mérvadónak és a saját véleményüket a legfontosabbnak. Saját javukat keresik és áldozatra nem hajlandók, vagy ha igen, akkor nagy elismerést várnak el érte. c) nem igyekszenek másokat példájukkal Istenhez vonni, hanem vallják, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa, és elég mindenkinek a maga baja. Mindezt csak azért mondtam el, hogy emlékeztessek mindenkit arra, hogy valamennyien pünkösd után élünk. Azaz, valamennyien részesei vagyunk Isten Szendéikének, és ennek megfelelően kellene élnünk. Ha nem tesszük, megtagadjuk ennek a Szentléleknek valóságát, és azzal együtt Isten valóságát is, és nem lehet mentségünk Isten színe előtt. {Hitből Élünk) BEMUTATJUK Pohóczky Béla ev. lelkészt A gömöri Harmac községben, a trianoni országhatár közelében született 1940. május 5-én. Pohóczky István ácsmester és felesége Erzsébet fia. Helyben és a szomszédos Rimaszécsen végezte el az általános iskola nyolc osztályát, középiskoláit pedig Komáromban. 1959 —61-ben 29 hónapos kötelező katonai szolgálatot teljesített. Teológiai tanulmányait 1965 őszén kezdte a prágai Comenius Egyetem német evangélikus teológiai fakultásán. Hat szemeszter után 1968 elején — a Dubcsek-féle enyhülés idején engedélyt kapott, hogy Bécsbe látogasson, ahol hat hónapig az ottani ev. teológia hallgatója volt. Közben számos istentiszteletet tartott magyar és osztrák evangélikusok számára. — 1968 augusztusában bekövetkeztek az ismert csehszlovákiai események, melyek után nem látszott tanácsosnak a Prágába való visszatérés. így azután Szépfalusi István bécsi lelkészünk tanácsára elfogadta a lelkészt kereső amerikai magyar reformátusok ajánlatát és a New York Theological Seminary hallgatójaként fejezte be lelkészi tanulmányait. E másfél év alatt, mint teológus beszolgált a cliffsidei és bethlehemi ref. gyülekezeteknél. Lelkésszé avatása után először a buffalói West Side ref. egyház hívta meg, majd Phoenixville-Philadelphia. 1970. október 10-én házasságot kötött a zempléni Ágcsernyőről származott Molnár Máriával. Két gyermekük van: az ötéves Béla és az egyéves László. — A clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyház egyhangú meghívását elfogadta és itteni szolgálatát 1977. szept. 1-én kezdte meg. Gyülekezetének hűséges pásztora kíván lenni, Urának parancsa szerint: “Légy hű mindhalálig. .. ” Ünnepélyes beiktatásának dátumát június 11-ben állapította meg az egyházi főhatóság. Mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, addigra már ez az ünnepi alkalom a múlté lesz, de nem múlik el a gyülekezet öröme, hogy másféléves keresés után Isten végre adott nekik lelkipásztort Pohóczky Béla személyében! ^ w w w'w ww www w ► < | „Jöjjetek hozzám ..] ► < ► Ha nem hiszed, hogy Jézus él i >— mert ez neked kegyes malaszt— ,< ► a te dolgod ... De ha meghal * ► a gyermeked, hol lelsz vigaszt? < ► < ► Hogy sorsodat ö intézi < ► — nem te magad —, ám ne hidd el.. 4 ► De ha tüske mar szivedbe, i ► hová mégy a sebeiddel? i , Jézus él! És amit ígér, ^ »meg is teszi, nem hiteget: < 1 „Jöjjetek hozzám mindnyájan 4 >s én megnyugosztlak titeket!“ < y Bódás János
