Erős Vár, 1977 (47. évfolyam, 1-6. szám)
1977-02-01 / 1. szám
ERŐS VÁR 3. oldal ALÁZATOS BÁTORSÁG lottam. Borzasztó, hogy ebben a korban naponta fel kell cipelni a tüzelőt. Istenem . . . Tessék? . . . Hogy remélhetitek-e valaha, hogy az életben egyszer meglátogatlak Benneteket? ... (A torok kegyetlenül el tud szorulni . . . Drága Apám!...) Majd ha a jó Isten úgy akarja . . . Szívbemarkoló a hirtelen csönd... — Apám, a legifjabb akar Veled beszélni, a Te 8 és féléves amerikai születésű, magyar anyanyelvű unokád, aki a Te nevedet viseli a jámbor amerikaiak nyelvének gyötrelmére. — Csókolom, Nagypapa. Köszönöm jól. És Te? . . . (Kislányom, fel lehet hangosítani valahogy ezt a felvételt?) — Apám, mondjál néhány szót hangosabban, fel akarom venni a hangszalagra . . . Igen. Hangosan, légy szíves! . . . Kővé kell meredni, amikor a 77. évében járó öregúr egyetlen gyermekéhez szól: — Ez az utolsó beszédem Veled, fiam! Búcsúzom Tőled, igen sokat szeretnék mondani Neked, de nem tudok! . . . ... Ki tud most arra gondolni, hogy szégyen-e a gyerekek előtt sírni? . . . — Óh, drága Apám! . . . * * * Amerikának ezen a részén este 6 óra van. Otthon éjfél... A gyertyák bizonyosan égnek a karácsonyfán egy budapesti lakásban — és ott pislákolnak egy magyar otthonban, az Egyesült Államok egyikében . . . Nagy a csönd . . . — Gyertek csak ide, gyerekek . . . A lemezjátszó tűje belehasít a barázdákba . . . “Isten áldd meg a magyart!” . . . — Imádkozzunk! . . . Miatyánk, ki vagy a Mennyekben . . . * * * Boldog új évet, drága Szüleim! Egervári Gyula ÉVENTE HATSZOR JELENIK MEG az FEBRUÁR - ÁPRILIS JÚNIUS - AUGUSZTUS OKTÓBER - DECEMBER Megkísérléseinkben mindig meg kell különböztetnünk az ördög kezét és Isten kezét. Aztán az a dolgunk, hogy alávessük magunkat Istennek és ellenálljunk az ördögnek. Minden kísértésre vonatkozik 1. Korinthus 10:12-13 igéje: “Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísérteni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek" . Ez az ige mindenekelőtt elválaszt a kísértéstől minden hamis biztonságot s ugyanakkor minden hamis csüggedtséget. Senki se legyen pillanatig se biztos, hogy szabad marad a kísértéstől. Egyetlen kísértés sincs, amely minden órában rám nem törhetne. Senki se higyje, hogy messze van tőle. “Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen." 1. Péter 5:8. — Földi életünkben egyetlen pillanatig sem vagyunk a kísértéstől és bukástól biztonságban. Ne bizakodjál hát el, ha más valakit elbukni látsz. Az ilyen biztonságérzet saját bukásodhoz vezetne. Azért: “fel ne fuvalkodjál, hanem féljF' Róma ll:20/b. Inkább légy mindig kész, hogy a kísértő erőt ne vehessen rajtad. “ Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísérteibe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen." Máté 26:41. — Éberkedni a ravasz ellenséggel szemben, s imádkozni Istenhez, hogy tartson meg kegyelmében s tartson meg igéjében, ez a keresztyén magatartás a kísértésben. A hívő viszont ne is féljen a kísértéstől. Ha a kísértő a vigyázás és imádkozás ellenére is rátámad, tudja meg, hogy minden kísértést legyőzhet. Nincs olyan kísértés, amely legyőzhető ne volna. Isten ismeri erőnket s nem enged erőnkön felül kísértetni. Emberi kísértés esik csak rajtunk. Isten mindenkinek úgy méri ki, hogy elhordozhassa. Ez biztos. Aki a kísértés hirtelensége és rettentése miatt megijed, az már elfelejtette a fődolgot, hogy ti, a kísértésben biztosan meg fog állni, mert Isten nem engedi majd erő felett kísértetni. Vannak kísértések, amelyektől különösen félünk, mert gyakran gyötörnek bennünket; amikor aztán az ilyen kísértés megint ránktör, akkor sokszor már előre elveszünk. De éppen az ilyen kísértéseknek nézhetünk a legnagyobb nyugalommal a szemébe, mert legyőzhetők és le is győzetnek. Olyan biztos ez, amilyen biztos, hogy hű az Isten. A kísértés találjon minket alázatban és győzelmi bizonyosságban. (Bonhoefer: “Kísértés” című könyvéből fordította: Szabó József.) Új szemet kérek! Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? (Lukács 18:41.) * * * Uram! A dühödt, átkozódó, szitkozódó sokaságnak golgotái keresztfád alatt akkor nyílt meg a szeme, amikor a Te szemed halálra zárult. A világos nappalt elfojtó sötétség, a földrengés és sok más jel, késő bánatra ébresztette az embereket, akik mellüket verve tértek vissza a városba. Miután megöltek téged, félreismert egyetlen reménységüket. Az egyházi esztendő útján most újra a böjt szakaszára vezet évről-évre megismétlődő jóságod. Tanúja lehetek mindannak, amit szenvedésed útján a világért és értem tettél, mielőtt meghaltál. Megláthatom minden részletében és teljes nagyságában megváltó szeretetedet. Uram! Bár látnám! Azért mai kérdésedre: “Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?” — a jerikói útszéli vak válaszát veszem ajkamra: “Uram!Hogy a szemem világa megjöjjön!” Új szemet kérek tőled. Amely nem a csatát vesztett jószándékot látja benned — halálod után —, hanem az üdvözítő, mindenható szent szeretetet, aki értem minden szenvedésre és halálra is kész.
