Erős Vár, 1977 (47. évfolyam, 1-6. szám)

1977-06-01 / 3. szám

2. oldal ERŐS VÁR ezidőszerint református gyülekezetét pásztorol Detroitban, de onnan hűségesen megteszi a 390 km-es hosszú utat Torontóba, áprilisban például négyszer is, hogy közöttük hirdesse az igét. De ugyanakkor azt is látják a torontói testvérek, hogy ha saját lelkészük lenne, aki állandóan ott tartózkodnék, a gyülekezeti élet még a tizenkettedik órában is kivi­rulhatna. ENNEK A történeti és lelki háttér­nek a felvázolása szükséges ahhoz, hogy a távoli olvasó is beleélhesse magát a torontóiak örömébe és hála­érzetébe, mely az ápr. 24-én megtar­tott jubileumi megemlékezés alap­hangja volt. Az ünnepi istentisztele­tet a szokott helyen, a First Lutheran egyház belvárosi templomában tar­tották, mintegy 75 főnyi gyülekezet részvételével. Az oltári szolgálatot Szirmai József lelkész végezte, igét hirdetett Csel. 2:4 alapján Papp Já­nos László lelkész, aki 50 évvel ez­előtt elkezdte a magvetést. (Igehir­detését lapunk más helyén közöljük A Lélek nyelve címmel.) Nem vagyok babonás. Nem számolom meg a gombjaimat, ha kéményseprőt látok; nem rezze­nek össze, ha fekete macska fut át előttem; nem fordulok vissza, ha a kesztyűmet otthon felejtet­tem; nem félek a 13-as számú házba belépni; nem kopogom le, ha szerencsém van, tudom, hogy akkor sem kapok pénzt, ha viszket a bal tenye­rem; nagyon Is tudom, hogy mindenért keményen meg kell dolgoznom, csak akkor tttl a markomat bankó. De a 7-es szám mindez alól valahogy kivétel. A hetes szám mágikus hatással van rám. Ha meglá­tom, mlncfjárt jókedvre derülök. Szerencsés szám — gondolom, anélkül, hogy várnám a szerencsé­met. Ha a lottón a hetes szám is nyert, lám, mondom, szerencsés számot választott. Amikor az új évben először írtam le tudatosan az 1977-et — egy évszázad óta először —, és egymás mellett kétszer a hetes számot, azt mond­tam magamban: micsoda év! Micsoda szerencsés év! Két hetes szám! Miért kíséri a szerencse babonája ezt a számot? A hetes szám valóban nagy becsben volt az év­századok folyamán, szent számnak tekintették, amióta csak számolnak az emberek. Két hetes egyszerre ebben az évben! Mit tartogat számunk­ra? Visszafordítom az Idő kerekét. A görögöknek hét bölcse volt, Thébának hét vezetője, Róma hét dombra épült, a Genezis hét kövér és hét sovány esztendőről beszél, a zsidó ünnepeken hétágú gyertyatartóba teszik a gyertyákat, a göncölsze­­kerének hét csillaga van, a szivárványnak hét színe van, a lantnak hét húrja. Mindezt csak ka­pásból! Az istentiszteletet követő százterí­tékes jubileumi díszvacsorán jelen voltak a magyar r. kát. és reformá­tus testvéregyházak képviselői is. Fáy Ferenc költő magas színvonalú, evangéliumi hangú beszédben szólt hittestvéreihez. Papp János László lelkész előadásában visszaemlékezett a kanadai magyar evangélikus mun­ka megindulására. Mivel beszámo­lója átfogó jellegű volt, s kiterjedt a Windsor, Kitchener, Montreal és más városokban is végzett üttörő egyházi munkára, így nem tartalma­zott a helyi gyülekezet megindulásá­val kapcsolatos elég olyan adatot, mely hallgatói kíváncsiságát teljesen kielégítette volna. A serénykezű Márták, a Nőegylet buzgó tagjai Krasznai Károlyné elnökük vezeté­sével a jubileumi ünnephez méltó finom vacsorával vívták ki a részt­vevők elismerését. Műsorvezető volt és a vendégeket bemutatta Babos Sándor gondnok. Egyházi jubileumoknak akkor van értelmük, ha az ünneplők hittel és hálás szívvel tudják elmondani: Hogyan lehetne ezt a két egymás mellett álló, hetes számból adódó “szerencsés" évet a magunk számára hasznosítani? Először Is úgy, hogy nem kétszer hetet számí­tok, hanem hetvenhetet. Cs ki-ki a legjobb te­hetsége szerint naponta, hetente, havonta — U mennyit szeretne kapni az ez évi “szerencséből” — hetvenhétszer hajol le a szűkölködőkhöz, het­venhétszer megköveti a másikat, hetvenhétszer türelmesen végighallgatja a gyermekét, öreg szülőjét, élte párját, ügyfeleit, kollégáit, ember­társait, hetvenhétszer megszívleli lelkésze szavát, édesanyja intelmét, naponta hetvenhétszer Is megköszöni, hogy egészséges, hogy kenyere van, hogy dolgozhat, hogy nyugdíjat kap, hogy meleg szobája van, hogy feleslegese van, amiből adhat, másokat “szerencséltethet”, hogy megérte az új reggelt, az estét, hogy tervezhet, utazhat, szeretik és szerethet, hetvenhétszer letérdel, hogy megkö­szönje azokat a bajokat is, amelyekből hetvenhét­szer származhat jó, hogy hetvenhét öreget, bete­get hetvenhétszer meglátogat . . . mert így, csak így jön el hozzá a 77-es bűvös szám ígérte “szeren­cse”. Mert, aki hetvenhétszer cselekszl a jót, az a hétnek hét estéjén nyugodt szívvel ülhet ki a hét­­csillagos göncölszekér alá és hét húrú lantján a hétívű szivárványról dalolhat szívből, örömmel. Acfjon ehhez nekünk erőt, türelmet, kitartást az, Aki mindenkinek megadja a lehetőségét annak, hogy ezt a “szerencsét” a maga számára Is megszerezze. GYARMATHY IRÉN (Ev. Élet) “Mindeddig megsegített minket az Úr!” — Azután ugyanolyan hittel, bizalommal és reménységgel könyö­rögnek az Egyház Urához, hogy Szentleikével tegye őket továbbra is alkalmassá a szolgálatra. Ma is szól a buzdítás a torontói kicsiny seregnek: “Bízzál, ügyed az Istené!”. ________ (ze) TANÚIM LESZTEK! A Szentlélek eljő rátok és lesztek nékem tanúim mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeábán és Samá­­riában és a földnek mind végső határáig. (Ap. Csel. 1:8.) Uram! Tanítványságuk kezdő idejében apostolaidat egyszer már kiküldöt­ted. Tanításra, gonosz lelkek kiűzé­sére, betegek gyógyítására. Akkor korlátot is szabtál: “Pogányok útjára ne menjetek és samaritánusok váro­saiba ne menjetek be!” (Máté 10:5). Az mégcsak szárnypróbálgatásuk volt. Most — búcsúszavaddal — tanús­kodásra küldöd őket. Halálodról és föltámadásodról kell tanúskodniuk. Elmondani: bűneinkért meghaltál a keresztfán. Meghirdetni a hallatlan igazságot: győzelmet vettél a halá­lon! Korlát most nincs. “A földnek mind végső határáig” küldöd őket. Uram! A benned hívők életének — min­den hű hivatásteljesítésen túl — a legfőbb értelme éppen ez a tanúbi­zonyságtétel. Ennél nagyobb mon­danivalónk nincs. És erre van a leg­égetőbb szüksége a világnak. Megértem ma: tanúskodnom kell. Nem szűk ismerős körben csupán, hanem falum, városom, hazám, vi­lágunk, “mind végső határáig”. Amerre akaratod vezet. Szentlelked által adj szívembe föladatom végzéséhez elégséges buz­­góságot és embertársaimhoz könyö­rülő szeretetet. (Útravaló) ÉVENTE HATSZOR JELENIK MEG az FEBRUÁR - ÁPRILIS JÚNIUS - AUGUSZTUS OKTÓBER - DECEMBER HETVENHÉTSZER (Egy kisjáték a számokkal)

Next

/
Thumbnails
Contents