Erős Vár, 1976 (46. évfolyam, 1-6. szám)
1976-02-01 / 1. szám
6. oldal ERŐS VÁR Or dass Lajos: TESTVÉRI SZÓ A BIBLIAOLVASÓKHOZ “Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok és megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket.” .Iónon evangéliuma 8:31-32. Jézus Krisztus Urunknak ez a szava félreérthetetlen igazolást ad a bibliaolvasáshoz készített “Útmutató”nak. A cél: segítségére lenni mindenkinek, aki Isten igéjét olvasni akarja. Mert a Megváltó Úrnak csak az igazán tanítványa, aki szentigéjével él. * * * A Biblia — közismerten — a világ legelterjedtebb könyve. A biblia-olvasáshoz készített “Útmutató” is esztendőnként számtalan nyelven és igen nagy példányszámban jelenik meg.* Ez nem jelenti azt, hogy a Bibliát minden ember olvassa. Útmutatóval, vagy anélkül. Sajnos, ennek az ellentéte a valóság. Keresztyén szülőktől származó, megkeresztelt emberek, még olyanok is, akik magukat keresztyéneknek vallják, nagy tömegekben élnek a Biblia olvasása nélkül. Félek: igaz az a sejtelem, hogy a keresztyének aránytalanul nagy többsége — nem olvassa a Bibliát. Nem tudom, milyen tartalmat tudnak adni szavuknak, amikor magukat mégis keresztyéneknek nevezik. Azt azonban bizonyossággal tudom, hogy érvényes a Megváltó fönti szava: “Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok.” Azok, akik nem élnek az O beszédével, bajosan hitethetik el önmagukkal, hogy a Mester tanítványainak tartja őket. * * * Most azonban azokhoz szólok, akik kézbeveszik ezt az “Útmutató”-!. Bizonnyal azzal a szándékkal teszik, hogy ennek irányítása mellett élnek is a Bibliájukkal. Olvassák azt. *A lapunkban található “Mindennapi Kenyér — Útmutató a Biblia olvasásához” a hernnhuti testvérközösség által évenként kiadott Útmutató alapján készül. A vasárnapi igék pedig az amerikai új perikópa-sorozat hároméves ciklusának evangéliumi és epistolai szentleckéivel azonosak. (A szerk.) Az “Útmutató” hasznos. Ennek igazolása már az a tény is, hogy az egyházban élő hívek évről-évre igényelik megjelentetését. Szükség van rá. A Szentírás régi könyv. Terjedelmes könyv. A benne való eligazodáshoz mindenki tanácsadásra szorul. Aligha gondolom, hogy a legszorgalmasabb biblia-olvasó ember is el merné mondani, hogy teljes egészében, tévedhetetlenül ismeri a Bibliáját és semmi tanácsra rá nem szorul már. Mester csak egy van: Jézus. Más mindenki csak tanítvány lehet, ezért szüksége van tanításra. Egészen holta napjáig. Ez a tény ne vegye el kedvünket a biblia-olvasástól. Mert nemcsak akkor érezhetjük meg a keresztyén tanítványság áldását, amikor azt hiszszük, hogy már mindent tudunk. A Jézussal való találkozás áldását életében megérezheti az az ember is, aki Jézus tanítását csak kezdegeti ismerni. Rágondolok most arra az emberre, akiről János evangéliuma 9. fejezetében olvasunk. Vakon született. Úgy is nőtt föl. Férfi lett anélkül, hogy valaha is látott volna. Jézus első találkozásukkor megnyitotta a szemét. Alig-alig volt képes tájékozódni a világban. A Jézus ellen törtetők maguk elé idézték ezt az embert. Rosszindulatúan támadják őt magát is, főként azonban Jézust, akit azért gyűlölnek, mert szombatnapon tett jót. Elvakult dühükben nem szégyenük kimondani Jézus ellen a vádat: “Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös!” A szegény meggyógyult vak sem Jézus életét, sem tanítását nem ismerte még. Mégis erre a vádra a legjobb feleletet adja: “Az én szememet megnyitotta!” — “Ha nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék!” Ez az ember a legfontosabbat tudta. Tudta, hogy Jézus megváltásra jött — Isten erejével. Hamarosan mégis vallotta róla, hogy Jézus Isten Fia: “Hiszek Uram! — Es imádta Őt.” Tanulnivalója sok maradt még. De hiszem, hogy mohó, szomjas lélekkel tanulta is. Minden hű tanítvány vágyódik továbbtanulni Isten igéjét. Szüksége van rá. Isten igéjéről — melynek olvasására az “Útmutató” tanácsot akar adni — sokszor mondották: Fény — kenyér — forrásvíz. Sötétségben élni nem jó. Az ember világosságra vágyik. A világosságban el tud igazodni. Lát. Az egészség világa is a fény. A kenyér és az ital a megmaradáshoz nélkülözhetetlen. A biblia-olvasó ember e tekintetben sokszor találkozik ellenvetésekkel azok részéről, akik hátatfordítottak Isten igéjének. Azok akik vallják ugyan, hogy kell a világosság, az étel és az ital — de hirdetik, hogy az elavult Biblia helyett nekik új világosságuk van. Izesebb az ételük. Kívánatosabb az italuk. Nem szükséges, hogy az ilyen hangok eltántorítsanak. Mű-fény, műétel és mű-ital sohasem helyettesítheti és nem teheti fölöslegessé az igazi, Istentől adott világosságot, kenyeret és forrásvizet. Más fényekről már sokszor kitűnt, hogy csalárd lidérc-fények csupán. Mire ezt észrevették az emberek, már jóvátehetetlen károk fölött gyászoltak. ínyencfalatoktól már sokan megcsömörlöttek. A mámorító ital sok züllést hozott már szerencsétlen földünkre. De soha a tiszta forrásvíz. Maradjunk meg amellett, amiről a Jézus Krisztusban való hitre ébredt emberek kétezer év óta egyértelműen vallanak. Maradjunk meg a Megváltó beszédében. Ebből Isten Szendéikének világossága ragyog felénk. Ez az igaz étel. Ez az igaz forrásvíz. * * * Jézus Urunk azt is mondotta abban a mondatában, melyet e sorok
