Erős Vár, 1976 (46. évfolyam, 1-6. szám)
1976-08-01 / 4. szám
6. oldal ERŐS VÁR H. NÉMETH ISTVÁN: BIZTOS HELYEN Bőg az ördögmotolla a háztetőn, ordít és sivít. Kialusznak a halvány utcai fények, ablakok nyílnak mindenütt a téli éjszakában, hideg gyűlölettel várja a város a repülőket. Odabenn minden házban ugyanazt csinálják az emberek. Kihagyó lélegzettel kapkodják a ruhákat a hálóingre, pizsamára. Mackóba bújnak, télikabátot rángatnak rá, fölkapják az óvóhelycsomagot, és szaladnak a lépcsőházba. Azután lezúdul az embertömeg a lépcsőkön. Van aki felszakítja a lakásajtót, más meg visszaszalad kétszer Is megnézni, bezárta-e az ajtót. Mindenki siet a föld alá. Nincs udvarias előre engedés, mindenütt mogorva bedagadt szemek, alattomos könyökök, púposra tömött zsebek. A legfurcsább kollekció az emberekből. Látszólag fegyelmezetten lépegetnek egymás mellett lefelé, mégis szívós küzdelem folyik itt minden méterért. Mindenkit egy gondolat fűt, — előbbre jutni. Közömbös arccal tolongnak, de a lépcsőkanyaroknál egy-egy hosszított lépéssel előzik meg az előttük menőt. Egy-egy emberelőny felér most egy-egy arannyal. A szerencsés elsők válogathatnak most a helyekben, beljebb mehetnek az óvóhelyen, ott a legbiztonságosabb. Minden családból előre dolgozza magát a legerősebb, bebukik az óvóhelyajtón, és rosszul palástolt izgalommal ráveti magát a jó helyre. Csomagokat dobál maga mellé, szétterpeszti lábait, és nem néz senkire sem. Nincs az a pénz, amiért átadná a helyet valakinek is. Azután befut a család, aki leül, mosolyog, aki nem, annak amúgyis állva kell maradnia. Pedig mindenkinek jutna ülőhely. De nem a biztos helyen! A biztos hely — belül van. Fölötte két emelet betongerincen, oldalán két vész-átjáró, előtte autófeljáró földből, kőből, cementből. Ott belül szoronganak a bérház legértékesebb emberei: a miniszteriális főtanácsosék, a kúriai bíróék, a professzorék és a főtisztviselők. Mind feleséggel, gyerekkel és bőröndökkel. Olyanok mint egy tömött boly a mézeskereten. Az óvóhely innenső sarkában kevesen vagyunk. Nem jutott hely beljebb, kiszorultunk. Igaz, hogy nem is nagyon siettünk. Féltenivalónk se sok van, mert mit félt egy diák? A pénzét, meg a jegyzeteit. Az előbbit azért, mert nem ő kereste meg, az utóbbit azért, mert jön a vjzsgaterminus. Szóval, ülünk az óvóhely rosszabb felén néhányan, és szorongatjuk a jegyzeteket. Bőven van hely, akár le is fekhetnénk. Legszélül ül Gyuszi elmaradhatatlan pokrócába burkolózva, mellette meg az öreg házmester. Ez a legrosszabb hely, ahol mi vagyunk. Fejünk felett csak egy emelet, a kocsifeljáró sem véd már itt, és ez a fal már kint van a földből. Nem mondhatnám, hogy nagyon félünk, de ez nem a bátorságtól van, hanem csak onnan, hogy nem gondoltuk még végig, mi minden történhet velünk éppen itt. Valahol döngeni kezd a föld, pislog a lámpa, de ég. Remeg a fal mögöttünk, óriási öklök verik a földet, a várost, iszonyú dübörgéssel terül végig a bombaszőnyeg az utcákon és a házakon. Megfagy a vér bennünk, hangosabban lélegzik mindenki, az első sikoltást követi a többi. Gyerek sír, egy hisztérikus férfi üvölt, megragadjuk a szomszéd kezét. Azután csend. Majd megint dönget a falon a halál, mindenütt kimeredt szemek, állati félelem. És megint csend. Ebbe a csendbe szól bele Gyuszi. „— . . . Azért mi nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe . . .” Olvassa. A Bibliából. Közelebb húzódunk hozzá és hallgatjuk. Valaki odalép hozzánk. Nyomában ketten jönnek. Kong a föld, a lámpa kialszik. Zseblámpával világítanak neki. Olvassa a zsoltárt. Egyre többen jönnek. Mégegyszer kezdi. — Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Ő a biztos segítség a nyomorúságban. Ehhez most semmi magyarázat sem kell, a romboló erők iszonyú harangja alatt, a föld alá kényszerítetten. Rajtunk most csak az Egyetlen segíthet. —... Velünk van az Úr, Jákob Istene a mi várunk! Már egész gyűrű áll körülötte. Pedig odakint újabb földrengés dübörög, mégis jönnek az emberek, egyre jönnek. Itt van az óvóhelyiek nagyobb része, amott csak a jajveszékelők és fél-ájultak maradtak. A legveszélyesebb hely most lett a legjobb hellyé. Akármi történik is, a legjobb hely az egész óvóhelyen. Itt a legerősebb. Mert itt van Isten embere. (Kalásztépés — 1973) U.S.A. 26.000 résztvevője volt a New Orleans-i országos ev. ifjúsági találkozónak. Kimagasló eseménynek számított, mintegy szimbolizálva a találkozó témáját, hogy a záró Istentiszteleten megkeresztelték az egyik szervező lelkész újszülött gyermekét. A hartfordi (CT) “Hartford” Egyetem 220.000 kötetes könyvtárát, melynek elhelyezéséhez kb. 6 km hosszú polctér szükséges, az atlantai (GA) “Candler” Teológiai Főiskola vette meg 1,750.000 dollárért. A gyűjteményhez tartozik Luthernek mintegy 1200 monográfiája korabeli nyomtatásban. A Schwenkenfelder-szekta azzal szerzett tűnő hírnevet, hogy az elnökségre pályázott Reagan kormányzó társa, Sweikert szenátor ahhoz tartozónak vallja magát. A szektának 5 pennsylvaniai gyülekezetben összesen 2600 tagja van; eredete a reformáció koráig nyúlik vissza. A kb. 6.6 millió római katolikus gyermek 40%-a nem részesül semmiféle vallásos nevelésben. A “Lutheran Church—Missouri Synod” egyházban tovább folyik a dogmatikai és politikai harc liberális és konzervatív csoportok között. A szakadásnak egyre több jele mutatkozik; egyik közülük az, hogy az 1911-ben beolvadt ún. “Angol Zsinat” egyik része most újra önállósította magát. Másfelől érdekes az, hogy a vaskezű központi vezetőség ellen hadakozó, Elim-nevezetű mozgalom augusztusi nagygyűlésén továbbra is a berkeken belüli ellenzéki tevékenységet, mintsem a kiválást határozták el. A “Lutheran Church in America” egyház július közepén Bostonban tartott biennális közgyűlésén többek között nagy külmissziói kampányt indítottak be, s a kapcsolatos gyűjtés célösszegét 25 millió dollárba állapították meg. Hírközlő; Bernhardt Béla.
