Erős Vár, 1976 (46. évfolyam, 1-6. szám)
1976-02-01 / 1. szám
* 2. oldal a “vád” volt az ürügy arra, hogy a bátor egyházi férfiút elítéljék és bebörtönözzék. A kommunista “igazságszolgáltatás” minden testi és lelki szenvedésén átment 20 hónapi fogsága alatt. Önmaga így írt erről: “A fogság ideje nemcsak megalázást és szenvedést jelentett. Jelentette azt is. De egyben a belső elcsendesedés ideje is volt, a hitközösség átélésének az alkalma. Mindig élt bennem az a bizonyos meggyőződés, hogy engem körülvesz a hittestvéreknek az imádsága. Ez nagy erőforrásnak bizonyult és a hitnek az örömével ajándékozott meg.” (Ebben az időben — 1949-ben — a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek tiltakozó népgyűlést tartott “Mindszenty József hercegprímás és Ordass Lajos evangélikus püspök ügyében”, melyen sokezres tömeg, magyarok és amerikaiak vettek részt.) Kiszabadulása után hat évig házi őrizetben tartották Márvány utcai lakásán és mindennemű papi tevékenységtől eltiltották. Időközben az államhatalom kényszerítésére az egyház is megfosztotta hivatalától. 1956-ban, még a forradalom előtt (augusztusban), az állam beismerte, hogy annak idején jogtalanul ítélték el. Rehabilitációja nyomán visszakerült püspöki székébe is, mint az egyház rangidős, vezető püspöke. 1957 nyarán hattagú delegáció élén résztvett az Evangélikus Világszövetség Minneapolisban tartott harmadik világgyűlésén, ahol most már első alelnöknek választották meg. Amerikai tartózkodása valóságos diadalúttá vált. Mindenki boldog volt, aki a hit eme hősének közelébe kerülhetett. Mindenütt a szeretetnek és csodálatnak megható megnyilvánulása vette őt körül. Az újra induló Erős Vár 1957. szeptemberi száma közölte Ordass Lajos pásztorlevelét, melyet akkor küldött az amerikai magyar evangélikus gyülekezeteknek. Hadd elevenítsünk fel belőle néhány sort: “... első utamon — 1947-ben — már tanúja voltam annak, hogy miképpen ragaszkodtok őseitektől örökölt hitetekhez. .. Jól tudjátok, hogy hazánkban az utóbbi időkben súlyos események történtek. Népünk és Egyházunk új megpróbáltatásokon ment át. Szeretném egész Egyházunk és szegény magyar népünk nevében megköszönni mindazt az együttérző ERŐS VAR és megsegítő szeretetet, melyet nekünk nyújtottatok. Isten áldjon meg érte mindannyiótokat! Búcsúzásul Bibliánknak azt az igéjét küldöm nektek, melyet Isten nekem életem igen nehéz idejében adott. Máté evangéliumának 24. fejezetéből a 13. verset: AKI MINDVÉGIG ÁLLHATATOS - AZ ÜDVÖZÜL. Tartson meg Isten titeket és utódaitokat állhatatosan szent hitünkben, mellyel itt a földön megállhattok, az örök életben pedig Jézus Krisztus Urunk által üdvösséget nyerhettek! Az ÚR kegyelme legyen Veletek! Minneapolis, 1957. augusztus 18. — Szentháromság utáni 9. vasárnap. Szerető pásztorok'. Dr. Ordass Lajos.” Az 1956-os magyar szabadságharc leverése nyomán újabb válságba jutott az állam és az egyház közötti viszony is. Az egyházak megkérdezése nélkül rendeletet adtak ki, mely visszamenőleg, az egyházi vezetők megválasztásához előzetes állami engedélyt köt ki. Ezen az alapon 1958 tavaszán ismét eltávolították hivatalából Ordass Lajost. Azóta visszavonultan él budapesti lakásán. Egészségi állapota megromlott, többször volt szívrohama. Az utóbbi időkben azonban már megnyugtatóbb hírek érkeznek. A napokban kapott híradás szerint: “Egészségi állapota jelenleg nem ad okot panaszra. Az, hogy az öreg kor törödelmeit érzi — természetes. Csendesen dolgozgat is. ...Felesége, gyermekei és öt unokája jó egészségnek örvendenek...” A közvélemény feledékeny. Emlékezetünkben elhomályosultak a 18 éve történt események. Egyes egyházi körökben már nem is “divatos” ezekről beszélni. Pedig annak idején Ordass püspök végleges elmozdítása világszerte hatalmas felháborodást váltott ki. Az Evangélikus Világszövetség például ilyen elítélő nyilatkozatot adott ki: “Az Evangélikus Világszövetség úgy tekint Ordass Lajos püspöknek az utolsó egyházi tisztségéből való eltávozására, hogy az nem más, mint betetőzése annak az eseménysorozatnak, amely a legutóbbi hónapok alatt a magyar kormányzat nyomására lejátszódott. Rendkívül sajnálatosnak tartjuk, hogy Ordass püspököt elmozdították egyházkerülete éléről, azt a tiszteletet azonban, amely az ő bátor és valóban keresztyéni személyiségét az egész világon körülveszi, nem vehetik el tőle! Meg nem alkuvó lelkiségével szemben érzett csodálatunk egyre inkább növekszik. Magától értetődő, hogy e fejleménytől függetlenül, Ordass püspök továbbra is az Evangélikus Világszövetség első alelnöke marad.” (Később az EVSZ a végrehajtó bizottság élethossziglani tagjává nyilvánította Ordass Lajost, mint “a keresztyén hit bátor tanúját”.) Egy svéd főpap ilyen szavakkal jellemezte őt: “Minden keresztyénnek példaként állítjuk Ordass püspök hűségét Megváltójához!” Keresztyének szerte a világon — magyarok és nem-magyarok, protestánsok és katolikusok: hordozzátok nemcsak ajkatokon, hanem szívetekben Isten nagy emberének, Ordass püspöknek a nevét! Nem felejtjük el őt. Születése 75. évfordulóján szeretettel és tisztelettel küldjük jókívánságainkat az óceánon túlra. Imádságainkban kitartóan könyörgünk a hit eme nagy hőséért: az Egyház Ura árassza megtartó kegyelmét Ordass Lajosra! Juhász Imre MÁRCIUSI ÜZENET Szellő viszi üzenetem, Messzi-messzi tájra; És röpíti a légen át szép Magyar Hazámba . .. Meg sem áll a hosszú úton, Csak a Tisza felett... Leheli a kis szellőcske: “Honom, mi van Veled?!” Hosszú évek imádságát^ a jó Isten hallja s talán minden magyar ember könnyhullását vallja . .. Hazánk sorsa: “Kálvária” — szenvedések árja. Letűnt a Nap borús egén; Tán átok szállt rája?! Halványuló reményünkben Kérünk, Uram, Téged! Hulljon fénye áldásodnak, könyörög hű Néped! Töröld le a hulló könnyet Testvérink szemébó'l, Emészd el a veszedelmet Hazánk bús egéről! FEHÉR MÁRIA
