Erős Vár, 1976 (46. évfolyam, 1-6. szám)
1976-02-01 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 42. ÉVFOLYAM 1976. FEBRUÁR 1. SZÁM ORDASS PÜSPÖK 75 ÉVES Nagymagyarország több mint kétmillió evangélikusából Trianon alig félmilliónyit hagyott meg. Annál figyelemreméltóbb az aránylag kisszámú magyar evangélikusság nemzetközi jóhíre és tekintélye. A mi időnkben jelentősen hozzájárult ehhez az elismeréshez Ordass Lajos evangélikus püspök személye, akit joggal állítanak az elnyomott magyarországi egyházak példaképül szolgáló, mártírsorsot vállaló nagy vezéralakjai közé. D. Ordass Lajos 1901. február 6-án született a bácskai Torzsa községben, ahol édesapja az evangélikus iskola tanítója volt. A trianoni békeszerződés megkötésekor Budapesten tanult teológiát és filozófiát, így a határok elválasztották szüleitől s magának kellett gondoskodnia megélhetéséről. Tanulmányai befejezése után Németországba került ösztöndíjjal, ahol Halléban tanult. Az infláció értéktelenné tette ösztöndíját, ezért mint bányamunkás kereste meg a tanulmányaihoz szükséges pénzt. 1927-ben Svédországban járt tanulmányúton és közeli kapcsolatba került Söderblom érsekkel. Az ezekben az években elsajátított skandináv nyelvtudásának később jó hasznát vette a nemzetközi egyházi diplomáciában. Irodalmi munkásságának pedig jelentős részét képezték azok a művek, melyeket svéd, norvég, dán és izlandi eredetiből fordított. Közel kétévtizedes gyülekezeti lelkészi szolgálat után a bányai egyházkerület megválasztotta püspökének, Raffay Sándor utódjaként. Ordass Lajos válságos időkben került a püspöki székbe. A második véres világháború befejeztével Európa romokban hevert, s legsúlyosabban talán Magyarország szenvedett. Az Egyház jövője emberi szemmel nézve nagyon bizonytalannak látszott. Elhagyatottságukban nyugati egyházi körökből jött a bátorító szó és a testvéri segítség. 1947-ben Ordass püspököt küldték ki, hogy képviselje a magyar egyházat a svédországi Lundban, az Evangélikus Világszövetség alakuló gyűlésén. Ordass Lajos személyében a szenvedő magyar egyházat tisztelte meg a világ 75 millió evangélikusa, amikor őt választották meg a Világszövetség egyik alelnökének. A lundi gyűlést megelőzően több hónapot az Egyesült Államokban tölthetett, ahol meglátogatta a magyar evangélikus gyülekezeteket és tárgyalt amerikai egyházi vezetőkkel. Amerikai körútja során mindenütt beszélt a magyarországi keresztyének szenvedésben megerősödött hitéről és sok barátot szerzett a magyar ügynek. Fellépése és mondanivalója nyomán az amerikai evangélikusok nemcsak emberi nagyságát ismerték fel, de úgy tekintettek reá, mint a hit óriására. Itteni látogatása idején tudta meg, hogy az amerikai evangélikus egyházak a következő két évben 10 millió dollárt szándékoztak gyűjteni az európai egyházak megsegítésére. Biztosították arról, hogy a magyarországi egyházról sem feledkeznek meg. Ennek megemlítése azért fontos, mert nemsokkal utóbb a kommunisták ebből koholták azt a vádat, melynek alapján börtönbe vetették Ordass püspököt. Amerikából való hazatérte után az egyház helyzete Magyarországon nagyon megromlott. Ordass Lajos hősiesen harcolt az egyház jogaiért és Mátrafüreden, 1975 októberében. szabadságáért. Különösen ellenezte az egyház nagynevű ősi iskoláinak elvételét, illetve megszüntetését. Ezek között volt például a budapesti Fasori Gimnázium, amely az egész világon egyedülálló eredményt ért el, mert volt tanulói közül hárman kapták meg a Nobel-díjatl (Amikor Eisenhower elnök megtudta, hogy az “atomtröszt” Nobel-díjas magyar tagjai mind a Fasor növendékei voltak, így szólt: “Azt az iskolát mindenestül át kellene telepíteni Amerikába!”) 1948-ban a rendszer mondvacsinált vádak segítségével durván elhallgattatta Ordass püspököt. Azt mondták, hogy “valuta-üzérkedést” követett el azzal, hogy az amerikai evangélikusok jövőbeni segély ígéretét nem jelentette be előre, összegszerűen a Nemzeti Banknál, mint az evangélikus egyház jogos követelését, illetve esedékes bevételi forrását. Ez
