Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)

1975-06-01 / 5. szám

ERŐS VÁR 3. oldal “Győzelmi ünnepet ülünk, mert nem szégyeltük a Krisztus evangéliumát! PITTSBURGH: 1925-1975. A pittsburghi “Első Magyar Ágos­tai Hitvallású Evangélikus Egyház” az idei egyetemes évkönyv adatai sze­rint számontart 76 úrvacsorázó egy­háztagot, a megkeresztelt gyerme­kekkel együtt 92 lelket. (1950-ben: 108 és 165, 1965-ben 97 és 130.) Ez a maroknyi közösség számban kicsiny, de szívben, lélekben és hitben óriás! A gyülekezet kezdettől fogva Gusztáv Adolf csatadalával ajkán küzdött: “Ne csüggedj el kicsiny se­reg!” — Mert csüggedésre sokszor volt okuk. 1925. április 12-én 35 ala­pító tag nagy reménységgel mondta ki a magyar evangélikus egyház megalakulását a Monongahela völ­gyében. Saját vagyonukkal álltak jót az egy év alatt megépült templom és a mellé megvett parókia súlyos adósságterhéért. Azonban a megin­dulás lendületét nem követte az ala­pítók által remélt növekedés. Jött a depresszió, amely legjobban az egy­szerű magyar munkásokat sújtotta. Azután megbetegedett és lemondott a gyülekezetszervező lelkész, Rúzsa István. Utóda, Pölöskey Sándor csak 14 hónapig szolgált. 1929. június elején meghívták Lejfler Andort, kinek ez volt az első gyülekezete. Hatéves pásztorsága alatt megerősödött a gyülekezet, de azért az anyagi gondok továbbra is megmaradtak. Jellemző a nehézsé­gekre, hogy templomuk belseje 14 éven át festetlen maradt. 1935-ben Rettmann Farkas hidasi (Baranya m.) lelkész fogadta el a gyülekezet meghívását. A hívek sze­génységéből, áldozatos adományai­ból 4 év alatt összejött a szükséges összeg (javarészt 50 centes és egydol­láros adományok voltak akkor); s így 1940-ben nagy örömükre szépen ki­festett templomban ülhették meg a gyülekezet 15. jubileumi ünnepét. 1946 őszén Markovits Pál lett a gyülekezet lelkésze. Még azévben megkezdték az angolnyelvű istentisz­teleteket. Az egyház megerősödésé­hez nagymértékben hozzájárult a háború utáni években a menekült magyar családok megérkezése, majd az 56-os szabadságharc után ismét megnyílt a lelkészcsalád és a gyüle­kezeti tagok otthona és szíve, hogy befogadják a hazájukat vesztett test­véreket. A megélénkült gyülekezeti élet magával hozta az egyházi épüle­teknek nemcsak jó karban való tar­tását, hanem megszépítését is. Tet­szetős és modern hatású faburkolat­tal látták el a templom belsejét. De a lelkiekben való gazdagodás évei is voltak ezek. Lelkész és gyülekezet vállvetve hordták a Krisztus gyönyö­rűséges igáját, az Oltáregylet és a többi gyülekezeti szervezet céltuda­tos munkát folytatott. Az amerikai és a hazai nagy lélekszámú gyüleke­zetekhez képest elenyésző létszámú pittsburghi közösség hite és erőfeszí­tései láttán a hazulról idelátogató lelkészek nem egyszer fejezték ki cso­dálatukat, hogy miként lehet mind­ez a “semmiből” . . . Huszonnégy esztendős hűséges pittsburghi szolgálat után Markovits Pál 1970 júniusában másik gyüleke­zetbe ment. A két és fél évig tartó lelkészi üresedés idején, mint koráb­ban is, a gyülekezet világi vezetői tartották a magyar istentiszteleteket. A hívek összetartottak és — kevés ki­vétellel — nem hagyták el templo­mukat! Mészáros Sándor jelenlegi lelké­szük megérkeztével ismét rendezett egyházi élet folyik a gyülekezetben 1972 decembere óta. Nemrégen va­lósult meg a Kossuth Hall-nak elne­vezett templomalatti nagyterem tel­jes modernizálása és renoválása. Egy lelkileg is kiegyensúlyozott, harmó-

Next

/
Thumbnails
Contents