Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)
1975-06-01 / 5. szám
ERŐS VÁR 3. oldal “Győzelmi ünnepet ülünk, mert nem szégyeltük a Krisztus evangéliumát! PITTSBURGH: 1925-1975. A pittsburghi “Első Magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház” az idei egyetemes évkönyv adatai szerint számontart 76 úrvacsorázó egyháztagot, a megkeresztelt gyermekekkel együtt 92 lelket. (1950-ben: 108 és 165, 1965-ben 97 és 130.) Ez a maroknyi közösség számban kicsiny, de szívben, lélekben és hitben óriás! A gyülekezet kezdettől fogva Gusztáv Adolf csatadalával ajkán küzdött: “Ne csüggedj el kicsiny sereg!” — Mert csüggedésre sokszor volt okuk. 1925. április 12-én 35 alapító tag nagy reménységgel mondta ki a magyar evangélikus egyház megalakulását a Monongahela völgyében. Saját vagyonukkal álltak jót az egy év alatt megépült templom és a mellé megvett parókia súlyos adósságterhéért. Azonban a megindulás lendületét nem követte az alapítók által remélt növekedés. Jött a depresszió, amely legjobban az egyszerű magyar munkásokat sújtotta. Azután megbetegedett és lemondott a gyülekezetszervező lelkész, Rúzsa István. Utóda, Pölöskey Sándor csak 14 hónapig szolgált. 1929. június elején meghívták Lejfler Andort, kinek ez volt az első gyülekezete. Hatéves pásztorsága alatt megerősödött a gyülekezet, de azért az anyagi gondok továbbra is megmaradtak. Jellemző a nehézségekre, hogy templomuk belseje 14 éven át festetlen maradt. 1935-ben Rettmann Farkas hidasi (Baranya m.) lelkész fogadta el a gyülekezet meghívását. A hívek szegénységéből, áldozatos adományaiból 4 év alatt összejött a szükséges összeg (javarészt 50 centes és egydolláros adományok voltak akkor); s így 1940-ben nagy örömükre szépen kifestett templomban ülhették meg a gyülekezet 15. jubileumi ünnepét. 1946 őszén Markovits Pál lett a gyülekezet lelkésze. Még azévben megkezdték az angolnyelvű istentiszteleteket. Az egyház megerősödéséhez nagymértékben hozzájárult a háború utáni években a menekült magyar családok megérkezése, majd az 56-os szabadságharc után ismét megnyílt a lelkészcsalád és a gyülekezeti tagok otthona és szíve, hogy befogadják a hazájukat vesztett testvéreket. A megélénkült gyülekezeti élet magával hozta az egyházi épületeknek nemcsak jó karban való tartását, hanem megszépítését is. Tetszetős és modern hatású faburkolattal látták el a templom belsejét. De a lelkiekben való gazdagodás évei is voltak ezek. Lelkész és gyülekezet vállvetve hordták a Krisztus gyönyörűséges igáját, az Oltáregylet és a többi gyülekezeti szervezet céltudatos munkát folytatott. Az amerikai és a hazai nagy lélekszámú gyülekezetekhez képest elenyésző létszámú pittsburghi közösség hite és erőfeszítései láttán a hazulról idelátogató lelkészek nem egyszer fejezték ki csodálatukat, hogy miként lehet mindez a “semmiből” . . . Huszonnégy esztendős hűséges pittsburghi szolgálat után Markovits Pál 1970 júniusában másik gyülekezetbe ment. A két és fél évig tartó lelkészi üresedés idején, mint korábban is, a gyülekezet világi vezetői tartották a magyar istentiszteleteket. A hívek összetartottak és — kevés kivétellel — nem hagyták el templomukat! Mészáros Sándor jelenlegi lelkészük megérkeztével ismét rendezett egyházi élet folyik a gyülekezetben 1972 decembere óta. Nemrégen valósult meg a Kossuth Hall-nak elnevezett templomalatti nagyterem teljes modernizálása és renoválása. Egy lelkileg is kiegyensúlyozott, harmó-
