Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)
1975-02-01 / 2. szám
ERŐS VÁR 5. oldal H. NEMETH ISTVÁN: % VÁROSI DIALÓGUSOK 1. Téves kapcsolás Cseng a telefon, egy női hang (köszönés nélkül) X. kartársat kéri. Nyájasan köszönök: — Jó napot kívánok. — Jó napot — válaszol meglepetten — lesz szíves adni X. kartársat ... — Sajnos nem tudom — mondom — nincs itt X. kartárs, ez a ... (Közbevág) — Házon kívül van? — Azt nem tudom — válaszolok derűsen — ez a lelkészi hivatal. — Mi? Hogy mi? Lelkészi hivatal? (Óriási kacagás.) Nohát, arra nekem semmi szükségem. Ez óriási! Halljátok lányok? Egy lelkészi hivatal jelentkezett! Nahát, ez rém muris. Hát akkor tisztelt lelkészi hivatal, téves a kapcsolás, nincs szükségem magukra. — Még lehet — mondom jókedvvel. (Döbbent csend.) — Még lehet? Hogy tetszik ezt érteni? Nem akarok én meghalni . .. — Én sem a halálra gondoltam most, hanem az életére. Mi azért vagyunk, hogy a nem boldog embereknek segítsünk abban, hogy boldogok legyenek. Önnek nincs ránk szüksége, hiszen boldog, kiegyensúlyozott ember, és minden rendben van az életében. (Csend. Nagy sokára jön a válasz:) — Hát azt éppen nem mondhatnám . . . — Látja — mondom még mindig derűsen — talán nem is volt olyan téves ez a kapcsolás. Valaki más jelentkezett, ő is csak rajtam keresztül. — Kicsoda? — kérdi riadtan. — Isten. Biztos, hogy nincs szüksége rá? Gyors válasz jön: — Azért azt nem mondtam, hogy nincs Isten. Csak éppen — már megbocsásson — nincs szükségem papokra, meg lelkészi hivatalra. Sosemis volt közöm hozzájuk. Megvagyok én magam is ebben az életben. — Ejnye — mondom — én nem elégednék meg azzal, hogy csak úgy meglegyek. Én keresnék boldog, kiegyensúlyozott embereket, hogy megkérdezzem őket, mitől boldogok. — És maguk ilyenek? — kérdi hirtelen. (Meglep a kérdés. Nehezen keresem az őszinte választ:) — Hát . .. rövidzárlataink nekünk is vannak, de Isten mindig kivezet belőle minket. Csend. Majd: — Hát... Jó lehet maguknak .. . — Kívánom magának is ezt a belső békességet. Sőt, szívesen mutatunk is belőle valamit. — Köszönöm. Nincs kizárva, hogy majd . . . talán . . . egyszer . .. Gondolja, hogy mégis szükségem lesz magukra? Isten tudja. Köszönöm ezt a beszélgetést. Jó napot kívánok. — Isten megáldja. Még egy ideig hallgatom a kagyló zümmögését. Mások hangja behallatszik, női hangok: — mit mondott? — mit mondott? De a beszélő nem felel. Azután halk kattanás. Letette a kagylót. 2. Az elfoglalt — Szervusz, papom! Sétálgatunk, sétálgatunk? Milyen jó neked abban a szép, nyugalmas parókiában, egy-kettőt prédikálgatsz, azután azt teszel, amit akarsz. No, nem azért mondom, de őrjítő ez a hajsza, amiben én élek. Kikapcsolódásra úgyszólván semmi lehetőségem nincs. A feleség is dolgozik, a nagyfiú egyetemen, gondolhatod, mennyi pénz kell oda, nagyon meg kell fognunk a munka végét, hogy jussunk valamire. Apropó, még az egyházi hozzájárulást sem küldtem el nektek, látod, ebben az állati hajszában mindent elfelejt az ember. El fogom küldeni feltétlenül a százast. — Hogy hozzam el? Jaj, kérlek nem lehet, nem tudom. Vérzik a szívem, hogy én, a nagy lutheránus ősök leszármazottja nem járhatok a templomba. — Hogy ki tiltja meg? Ó, barátom, látszik, hogy nem élsz benne a mai életben. Nem tiltja azt senki, de az én munkám mellett. . . Meg azután a vasárnapom. Vagy félájultan alszom otthon, a heti állati hajsza, ugyebár, azután az egy szombat este, amikor egy kis társaság összejön . . . igen, jól tudod, egy kis összeszokott tarokkparti, ilyenkorelkártyázgatunk éjfél utánig, node hát, ha ez sem volna, felköthetnénk magunkat. . . Hogy van az eklézsia? Boldogultok, boldogultok? Ha lesz valami gyűjtés, csak küldj el hozzám is, persze, hogy adok, hogyne adnék. Ha már így alakultak a körülményeim, nem hagyhatom, hogy kis templomunk ne legyen méltó hozzánk. Persze le vagyok égve most, képzeld egy marha kocavezető karambolozott velem. Igaz, a casco papíron megtérít mindent, de azért gondolhatod, mit kell kenni a szerelőknél... Sajnos el kell búcsúznom, kérlek alássan, megint egy értekezlet, még szombat délután sem hagyják az embert nyugodtan, kézcsókom kedves feleségednek, szervusz, szervusz . .. (Kalásztépés — 1973) Böjti imádság Te sok sebbe estél értem, Megrontattál keményen, Hogy meggyógyítsd minden sebem, És én nyughassam szépen. Hogy én legyek érted áldott, Némán viselted az átkot. Sóba én ezt nem tudom Meghálálni Jézusom! (734. ének 3. v.) AZ AMEK KÖZGYŰLÉSE Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia 1974-ró'l elmaradt kétévenkénti közgyűlése 1975. július 19-én, szombaton lesz az ohioi Lakeside egyházi nyaralótelepén. A közgyűlést egyhetes országos evangélizáció követi ugyanott. MAGYAR EVANGÉLIKUS NAPOK névvel evangélizációs konferencia lesz az Erie-tó melletti Lakeside egyházi nyaralótelepén 1975. július 20 és 26 között, vasárnap estétől szombat délig. Az USA és Kanada minden részéből várjuk erre az áldott alkalomra testvéreinket. Tegyük szabaddá azt a hetet! I
