Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)

1974-12-01 / 8. szám

6. oldal ERŐS VÁR M A EGY KIS TÖRTÉNELEM A KARÁCSONYI ÜNNEPRŐL "És történt azokban a napokban, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki.. Mindannyian ismerjük ennek a mondatnak a folytatását, Jézus szü­letésének a történetét. Arról van szó ami történt, de arra vonatkozólag, hogy mikor történt, ennél többet nem tudunk, csak ennyit: Augusztus császár uralkodása alatt. Többet nem. Napot sem. Hónapot sem. Karácsonykor tehát mi Jézus szü­letését és n e m Jézus születésnapját ünnepeljük. A napot nem tudjuk, a hónapot sem, sőt még az év is bi­zonytalan. Annyi azonban bizonyos, hogy a naptári számításba hibák csúsztak bele. Voltak kijavítható és nem kijavítható hibák. Lehet tehát, mint sok tudós állítja, hogy Jézus tulajdonképen Kr. e. 4-ben született! Az Újszövetség s az abban elénk táruló apostolok korabeli egyház nem beszélnek Jézus születésének megünnepléséről. Az apostoli kor utáni keresztyénség először "Epifá­­niát” (ma: Vízkereszt) ünnepelte, azaz "Krisztus megjelenésének, vagy kinyilatkoztatásának” az ünnepét. Ennek is megvan a maga története, mert együtt vagy külön-külön külön­böző földrajzi helyeken ehhez az ünnephez még más motívumok is fűződtek: a Napkeleti “Bölcsek” gyermekimádása, Jézus keresztelése, a kánai mennyegző csodája — mind magán a születésen kívül. Az ör­mény egyház a mai napig január 6-án ünnepli Jézus születését. Az ortodox egyházaknál január 6 Jézus keresztelésének az ünnepe a mai na­pig. Megáldják a vizet, benne a ke­resztet s az otthonokat a szentelt vízzel. A magyar "vízkereszt” szó minden valószínűség szerint azt bi­zonyítja, amit Szent István kettős koronája: a magyar kereszténység­nek nem csak nyugati, hanem keleti gyökerei is vannak. Nem csak Ró­ma, hanem Bizánc is szerepet ját­szott a magyar kegyesség kialakulá­sában! Ma sok helyen, a protestan­tizmuson s különösen is a luterá­­nusságon belül is, Vízkereszt a vi­lágmisszió ünnepe lett. A nyugati keresztyénségben ezt az ősi ünnepet kiszorította Jézus szüle­tésének karácsonykor való ünneplé­se. De miért éppen december 25-én? Erre különböző magyarázatok van­nak, de egyik sem egészen biztos. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy kapcsolatban van a téli napéj-egyen­­lőséggel, mely a 4. században nem december 21-re, hanem 25-re esett. Aurelianus császár (270—275) tette ezt a napot a "legyőzhetetlen nap” (Dies invicti solis) ünnepévé. A leg­rövidebb téli nap után újból "életre kel” a nap és napról napra jobban legyőzi a sötétséget! Amikor a ró­mai püspök Jézus születésének meg­ünneplését erre a napra tette, ezzel akarta kifejezni azt, hogy Krisztus az igazi "világosság-nap” s azt is szimbolizálta, hogy Krisztus győze­delmeskedett a Római Birodalom felett is. E rendelkezés ellen elég sok ellenállás mutatkozott keletről (Origenes, Alexandriai Kelemen stb.) de elég sok dokumentumunk EGYHÁZTÖRTÉNETI NAPTÁR DECEMBER Háromszáz éve, 1674. decemberében je­lent meg Béesben Oxenstierna Benedek­nek, XI. Károly svéd király bécsi nagy­követének Emlékirata (Memorial) “a magyarországi és sziléziai szorongatott evangélikusok” ügyében. A Gyászévtized­ben Európa sok protestáns országa igye­kezett közbenjárni a halálra, gályarab­ságra vagy várfogságra ítélt magyar pro­testáns prédikátorok és tanítók szabadu­lása érdekében. 6. Húsz évvel ezelőtt, 1954. december 6-án halt meg Nyíregyházán Vietórisz József evangélikus gimnáziumi igazgató, költő és műfordító, a Tranoscius magyar fordítója. Tőle való többek között Ver­gilius Aeneis-ének és Georgicon-jának el­ső teljes magyar fordítása is (sz. 1868). 7. Ezerhatszáz évvel ezelőtt, 374. de­cember 7-én szentelték ünnepélyesen Mi­lánó püspökévé Ambrosius-t (333—397), az ókori egyház egyik legnagyobb tanító­ját és lelkipásztorát. 8. Háromszázhuszonöt éve, 1649. de­cember 8-án halt meg Martin Rinckart német archidiakónus és énekszerző (sz. van, ami azt mutatja, hogy hama­rosan a 4. század közepétől kezdve nem csak nyugaton, hanem keleten is elterjedt. Általánosan kötelező ün­neppé csak II. Jusztinus császár alatt (565—578) lett. S azóta egész nyugaton ez lett a legnépszerűbb keresztyén ünneppé a legtöbb nép- és egyéb szokással egybekötve. De a nyugati keresztyénség egy részé­nél is a vízkereszti hagyományok nagyon erősen megmaradtak, kele­ten pedig megmaradt a Feltámadás ünnepe a legfontosabbnak. December 25-én tehát valószínű­leg nem született Jézus, de ez a nap választatott ki annak a megünneplé­sére, hogy megszületett Jézus. Nem dátumot ünnepiünk tehát, hanem világ- és üdvösségtörténeti ese­ményt. És hálát adunk Istennek azért, hogy még mindig ünnepelhet­jük! Leskó Béla 1586), a “Jer, dicsérjük Istent” kezdetű, egyik legismertebb énekünknek a szer­zője. 10. Négyszázötven éve, 1524. december 10-én halt máglyahalált a németalföldi reformáció egyik vértanúja, Möller (Zut­­pheni) Henrik ágostonrendi perjel, Ant­werpen és Bréma környékének reformá­tora (sz. 1488). 10. Háromszázhuszonöt éve, 1649. de­cember 10-én született Désen Pápai Páriz Ferenc orvos, tudós és szótáríró (f Nagy­­egyeden 1716-ban). 13. Háromszázhetvenöt évvel ezelőtt, 1599. december 13-án halt meg Réczés János csepregi esperes, hitvitázó, a hel­­vét-ellenes irányzat egyik vezető evangé­likus teológusa. 26. Harminc éve, 1944. karácsony má­sodnapján halt meg 47 éves korában a nagy kolozsvári evangélikus lelkész, es­peres és nevelő, Járosi Andor (sz. a To­­rontál megyei Űjsándorfalván, 189-ben). 27. Hatvan évvel ezelőtt, 1914. decem­ber 27-én halt meg Budapesten a breznó­­bányai ev. szülőktől származó nagy ma­gyar tudós, néprajzkutató, polihisztor és politikus, Herman Ottó (sz. 1835). Ham­vai 1965 óta a Miskolc-hámori temető­ben pihennek. (Ev. Élet)

Next

/
Thumbnails
Contents