Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)

1974-12-01 / 8. szám

ERŐS VÁR 3. oldal Karácsony estéjén: KARÁCSONY SZAVA Pál, Jézus Krisztus szolgája, elhívott apostol, kiválasztva az Isten evangéliomának hirdetésére, amelyet előre megígért az ő prófétái álta a szent írásokban az ő Fia felől, aki Dávid mag­­vából lett test szerint, aki Isten Fiának rendeltetett hatalommal a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krsiztus felől, aki által vettük a kegyelmet és az apostolságot, a hitben való engedelmesség munkálására az összes pogányok között, az ő nevéért, akik között vagytok ti is, Jézus Krisztus elhívottai... (Róma 1:1—6.) Olyan ez a ma esti Ige, mint egy szép karácsonyfagyújtás. Boldog, beszédes karácsonyfagyújtás. Közeledünk a karácsonyfa felé és szinte minden gyertyaláng fellobbanása mond valamit nekünk a karácsonyról. Mert sok szép szava van a karácsonynak. Ahogy kipirult arccal és ki­nyújtott kézzel visszük a karácsonyi lángot gyertyáról-gyertyára, mindig hallunk valamit a karácsony titkaiból. A sok szép boldogító beszédből hadd írjunk le ide néhányat. Az első gyertyaláng talán csak ennyit mond: ünnep ! — Igen. ün­nep van! Szürke hétköznapok, mindennapi munkák és mondanivalók közül kiragyog ezen az estén a gyönyörű szó: ünnep van! És ennek a szó­nak mindig öröme, ragyogása van. Az ember szeret ünnepelni és a kará­csonyi kikapcsolódás különösen is megdobogtatja a szívét. Egy másik gyertyaláng mellett ez a karácsonyi szó érkezik az ember­hez: pihenés! — Igen, ezen az estén és ezen a napokon a pihenés puha órái várnak az emberre. A karácsonynak van olyan szava is, ame­lyik azt mondja, hogy a karácsony olyan, mint egy pont a hosszú mondat után. Itt meg kell állni. Szünetet kell tartani, mert utána egy új mondat következik. Sokan így néznek a karácsonyra, mint egy aranyos fényes pontra, amire azt mondják: „Nekem pont erre a pontra, erre a pihenésre van szükségem!” Van olyan gyertyaláng, amelyik mellett ezt a szót hallani: a kará­csony öröm! Milyen jó lesz majd örülni, szórakozni, programot csi­nálni. A szabadnapok szabadsága, sok terve, lehetőséget ad és kínál a karácsonyra készülő és örömöt váró embernek. Sok gyertyaláng világít erre a szóra: a karácsony ajándék! Igen, milyen jó lesz — mondják milliók — ha eljön a karácsonyeste, akkor meg­érkezik hozzám a meglepetés. Ajándékot fogok kapni. Talán éppen azt, amire már olyan régóta vágyom és akkor magasra csap fel szememben és szívemben az öröm vidámító lángja. Szép a karácsony — mert az aján­dékok napja. Van olyan karácsonyi szó is, amelyik azt mondja: karácsonykor hazamegyek. Karácsonykor otthon leszek! Olyan jó lesz együttlenni és hallgatni az otthon altatódalát. Majd megcsókolnak, átölelnek csend­ben, békességben, boldogan, mint régen. Hiszen karácsonykor mindenki egy kicsit gyermekké szereti álmodni magát, mert olyan jó elringatózni és elaludni az otthon ölelésében. A karácsony az otthon ünnepe, világít rá a karácsonyi szó a terített asztalra, az anyacsókra, a hazai küszöbre. Aztán van olyan karácsonyi szó is, amelyik erre a szóra világít: szeretet. Jó lesz találkozni a szeretettel — mondják mások, akik sze­gények a szeretetre. Jó lesz érezni és látni, hogy engem is szeretnek. Jó lesz megmelegedni egy másik szív mellett, pásztortűzhöz ülni havas, téli éjszakán. Jó lesz szemébe nézni a szeretetnek — hiszen a karácsony a sze­retet ünnepe. Sokak számára csak ennyi a karácsony. Sokak számára csak ennyi láng lobban fel karácsony estéjén a karácsonyfán. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy vannak sötét és hideg .karácsonyi esték. A mai Ige szerint még egy szava van a karácsonynak. És ez a szó a karácsony igazi szava. Ez a szó gyújtja meg a legnagyobb fényt a kará­csonyfán és az ember életében. Kár, hogy sok karácsonyfán sötéten marad ez a láng. Nos, ez a karácsonyi szó azt mondja, hogy Isten szólal meg ezen az estén! A karácsony igazi szava Isten szava, Isten igéje. Maga az a tény, hogy Isten megszólal, beszél! Az egész karácsony úgy született meg, hogy Isten elhatározta, hogy ezen az estén megszólal és megszólítja az embert szeretete szavával, a szíve irgalmával, örök és egyetlen karácsonyi ajándékával. Ma is ez minden karácsonyestének az értelme, értéke és jelentősége, hogy a hatalmas, örök Isten a szeretet örök nyelvén megszólal. Ott van igazán békés és boldog karácsony, ahol ezt tudják, ahol em­berek elcsendesednek a „Csendes éj, szentséges éj”-ben és várják a hívő áhitat karácsonyi szobájában, hogy megszólaljon az Ige, megszólaljon az Isten! Ott van igazán békés és boldog karácsony, ahol emberek felfigyelnek a megszólaló Isten mondanivalóira, ahol ez a legnagyobb öröm, leg­nagyobb ajándék, a legnagyobb meglepetés, hogy megszólal az Isten. Ott van igazán szép és boldog karácsony, ahol emberek meglátják, hogy karácsonyi harangok zúgásánál, a szeretet szép szavának muzsiká­jánál is nagyobb, szebb, boldogítóbb az a valóság, az az ajándék, hogy megszólal az Isten. És engem szólít meg! — A karácsony szavának ez a megvidámító szépsége, hogy mindig személyes szó. Az az Ige, amit ezen az estén Isten ajkáról hallunk, vagy amit az ő könyvéből, a Bibliából karácsony esté­jén kiolvasunk, az olyan mondanivaló, olyan levél, amire az én nevem van felírva. Karácsony estéjén Isten nem kijelent valamit, hanem személyes ügyemben szólít meg engem. Amit mond, az nem valami „ünnepi beszéd”, valami bölcseknek való tudomány, hanem az én kicsiny életem nagy ügyének döntő fordulata, elintézése. A karácsony szava ezt jelenti: engem szólít meg szeretettel az Isten. Ott van igazán békés és boldog karácsony, ahol a megszólaló Isten szívének szeretetét megérzi a karácsonyi ember. Ott van igazán békés és boldog karácsony, ahol a hívő embereknek ez a vallomása: „Szólj Uram, mert jól hallja a te szolgád!” A karácsony szava arról beszél, hogy elindult felénk az Isten szeretete. Az a Jézus, Aki karácsonykor született, Isten szeretetének sze­méllyé született szava! Ezért döntő és nagy dolog a karácsony, mert az Ige testté lett. Isten szeretete nemcsak szóba öltözött, hanem személlyé lett. Krisztusban „kéz­zelfoghatóvá” vált Isten elmondhatatlan szeretete. ő a legnagyobbat küldte a legkisebbhez. A Fiát, a Gyermekét adta, hogy gyermekeivé lehessünk. Karácsonykor Isten atyai arca mosolyog a világra, hogy megváltott, boldog gyermekek egyszerre elimádkozhassák nyugodtan a Mi Atyánkot. Jézus Krisztusban Isten szeretete indult el felém és jön el ma is hozzám, hogy Az, Aki karácsonykor született. Megváltóm, Üdvözítőm és Testvérem legyen végig az úton. Ott van igazán békés és boldog karácsony, ahol tudják, hogy Isten ezt a jót, a karácsonyt nekem készítette és azért adta olyan szépnek, hogy szép legyen örökké a hitem karácsonyi útja. Ott van igazán békés és boldog karácsony, ahol tudják, hogy Isten szeretete azért melegítette át annyi fénnyel és örömmel ezt az éjszakát, hogy az ember megtudja, mit jelent ennek a csodálatos és örök Szeretet­nek a közelében élni. A karácsony szava szerint Isten mindezért nem kér mást, csak annyit, hogy szeretetét, a nekem készített karácsonyt elfogadjam, hogy a gyer­meke legyek. Hogy hitben, engedelmességben, igazságban, irgalomban és alázatban Vele legyek. Hogy szeressem Azt. Akit hozzám és értem küldött, Jézus Krisztust. Hiszen Tőle tudónk majd meg mindennap szere­tetének további szavait. Milyen szépen írja Luther a karácsony szaváról: ..Mit használna ne­kem, ha ezerszer megszületett volna, ha nem hallanám, hogy ez én­­reám vonatkozik és hogy Ö az enyém lett.” Ott van igazán békés és boldog karácsony, ahol hívő emberek meg­tudják és boldogan vallják: — nem vagyok egyedül! Az örök Isten sze­retete az enyém! Krisztus az én legnagyobb ajándékom: örök kará­csonyom! Ott van igazán békés és boldog karácsony, ahol valósággá válik az ősi emberi vágy: gyermek vagyok, akit szeretnek, mert Isten gyermeke let­tem, akit soha el nem hagy, hanem örökkévaló szeretettel szeret az Isten! így lesz a karácsony szava a legnagyobb örömnek a szava! Miért van az. hogy a hitnek csendje, otthona, békessége van akkor is, amikor elmúlik a karácsonyi ünnep. Miért van az, hogy a hit nyugodt és boldog arccal énekel akkor is, amikor már rég elhangzott a karácsonyi angyalok éneke. Miért van az, hogy a hitnek akkor is szeretetre nyílik a szíve, amikor már rég kilépett a karácsony küszöbén. Egyetlen felelet van erre. Olyan örömöt kapott a karácsonyban, ame­lyik örökké tart. Egy örök fényt vett le a karácsonyfáról és ez világítja előtte az utat. Ez a fény a karácsony szava: Isten gyermeke lett és a Krisztus test­vére. Jó találkozni ezzel az örvendező, megajándékozott karácsonyi em­kerre*' Friedrich Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents