Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-01-01 / 1. szám
6. oldal ERŐS VÁR GYÜLEKEZETI HÍREK CHICAGO Lelkész: Tessényi Kornél Templom: 5944 W. Cullom Ave. (60634) Tel.: (312) 545-5203. A lelkészi hivatal és lelkészlakás címe és telefonszáma a temploméval azonos. Vasárnapi iskola minden vasárnap de. 9-kor, angol istentisztelet de. 10:15-kor. Magyar istentisztelet minden hő utolsó vasárnapján du. 4-kor. Magyar hiveink csak szórványosan vesznek részt a vasárnap délelőtti angolnyelvű istentiszteleteken és gyermekeik nem járnak a vasárnapi iskolába, pedig kívánatos volna, hogy mint a Peace Church rendes tagjai, résztvegyenek az összgyülekezet életében, egyházi és magyar szempontból egyaránt. Peace Church hívei nagy szeretettel látják a magyar csoport működését és egy-egy magyar egyháztag megjelenése az angol istentiszteleteken láthatóan sok örömöt jelent számukra. Ennek a megbecsülésnek és szeretetnek értelmében Peace Church évi gyülekezeti közgyűlésén a magyar egyháztagok sorából is meghívnak egy tanácstagot (presbitert). A magyar csoport megbecsülése jutott kifejezésre az elmúlt év AZ EGEK TEREMTŐ Az egek teremtő, Csillagok építő, Mennek -földnek Istene, Az kit ez világra, Szabadulásunkra Szép szűz leány szüle, Az új esztendőnek, Ti kegyelmeteknek Kezdetit megszentelje. Békösség, boldogság, Bor, búza, gazdagság Házasokat ujétsa! Isten ellenségtül, Gyülevész gaznéptül Marhátokat megtartsa. Mint nagy mély örvényből Víz buzog mely ékessen: Istennek áldása S megszaporétása Legyen ily büségessen Marhátok seregén, S házatok cselédjén, Szívből kívánom Amen. (Regős ének) júliusában is, amikor Peace Church 50. évfordulója alkalmából az egyik ünnepi istentisztelet igehirdetőjeként Nt. Brachna Gábor esperes urat hívták meg. Magyar hiveink az istentisztelet után kávéval és süteménnyel kínálták meg a megjelenteket. Ifj. Tessényi Kornél és Jeszke Krisztina november 25-i esküvője Peace Church templomában az ökuménikus szellem jegyében történt, amennyiben a menyasszony részéről Father O’Connell is megjelent és a vőlegény édesatyjával együtt résztvett az esketési és az azzal kapcsolatos úrvacsorái szolgálatban. Nemcsak a Tessényi és Jeszke család tagjai, de az esküvőn résztvett magyar, lengyel és angol evangélikus és római katolikus hívek is örömmel üdvözölték a két egyház testvéri együttműködésének e biztató jelét. CLEVELAND—ELSŐ Lelkész: Brachna Gábor Templom és lelkészi hivatal: 2836 East Blvd. (44104). Tel.: 721-7074. — Istentisztelet minden vasárnap de. 9:45-kor angolul, 11-kor magyarul. Ó-évi beszámolómat az új esztendő “hőseivel” kell kezdenem, mert hőstetteik nélkül ki tudja, milyen szomorú dolgokról kellene ívnom. Az történt ugyanis, hogy házgondnokunk lakásán hajnalok-hajnalán kigyulladt a konyha s olaj, gáz és villany szinte egymást falva borította lángba lakásukat. Szerencsére Bálint Béla házgondnokunknak régi tapasztalatait felhasználva sikerült a tüzet eloltania s így nagyobb kár nélkül megmenekültünk. A baj nem jár egyedül — mondja a magyar közmondás. A gyülekezet lelkésze a vasárnapi iskolások részére gyújtotta fel a folyosó villanyát, amikor sistergést hallott a kapcsoló felöl. Az oltás és gyújtás után még nagyobb volt a sziszegés s így eloltva a villanyt, már sötétség fogadta gondnokunkat, Szabó Jenőt. O is kísérletezett a kapcsolóval, de akkor már erős füst jött a vezetékből. Ilyen körülmények között készültem az esztendő első vasárnapi istentiszteletének a megtartására, amelyik az energia krízis miatt egy órával előbb kezdődött a szokottnál. A “luther-kabátot” gombolgattam össze magamon, amikor valaki kiszalad a templomból s bekiáltja, hogy tűz van a templomban. Lépcsőkön le, lépcsőkön fel rohanok a templomba, ahol a három “usher” tépi le az oltár faliszőnyegét (dossal), amit lángbaborított a gyertyától meggyulladt és már száradó fenyődísz. Hála Istennek, bőséges pernye és korom ellenére megmenekültünk a nagyobb bajtól és kártól. íme, ilyen “tüzes hangulatban” indult 1974-nek mozgékony gyülekezetünk, mely a korán kezdett “nyári” időszámítás ellenére szép számmal vett részt a kissé lehűlt és füstös templomban mind a két istentiszteleten. Vajon mennyire bizonyítható ez a lázas ifjúságra jellemző élet az elmúlt évről, 1973-ról? Távol lennék az igazságtól, ha csak a jót és szépet írnám le, de úgy érzem, igaztalan lennék akkor is, ha az öreg emberek házsártos hangulatával ismételgetném, hogy “bizony másként volt ez régen.” Hát persze, hogy másképpen volt akkor, amikor 66-ot kereszteltünk évente hat helyett, harmincat eskettünk hét pár helyett és a temetéseket szinte nem is lehetett többes számban emlegetni. Bizony, “olvadó magyar szigeteinknek” egyik fájó pontja, hogy oszlopos egyháztagokból sokat temetünk el minden évben. 1973-ban a következő testvéreket kísértük ki utolsó földi útjukra (zárójelben korukat közlöm): Gebe István (87); Vanypr Gyuláné (85); Neubauer Károly (34); Tóth Louis (64); Nagy József (77); Szóka Gyula (87); Vanyur Júlia (58); Kiszely Pál (62); Csepregi Louis (89); Tóth J. Joseph (64); Szalai István (88); Misik Lajosné (72); és Trapp János (75). Legyen emlékük közöttünk áldott, Istennél pedig találjanak kegyelmet a mi Urunk, a Krisztus által. Templomlátogatás, adakozás, híveink missziói szolgálata az igazi fokmérője a gyülekezeti életnek, amit statisztikában szoktak általában illusztrálni. Én sohasem voltam nagy híve ezeknek, mert nagyon félrevezetőnek tartom. Évtizedes gyakorlat nem csak azt mutatja meg, hogy kevesen vannak a templomban, de azt is, hogy miért. Ugyanúgy egy-egy hónapnak a jó, vagy rossz bevétele nem mindig jelent fejlődést vagy elhalódást. Nem mindig kell orvos-specialistákhoz menni. A családi orvos sokkal inkább tudja, hogy egy-egy családban mennyi minden hozzájárul ahhoz, hogy egészséges-e, vagy tényleg beteg a család. Amikor ezer családot ápolt gyülekezetünk, a költségvetés hétezer dollár körül volt, most amikor háromszáz családra apadtunk s a költségvetés négy és félszer nagyobb, én mégsem tartom örvendetesnek helyzetünket. Amire nekünk és minden más magyar gyülekezetnek szüksége van: az egyének
