Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)

1974-06-01 / 5. szám

ERŐS VAR 3. oldal PÉTER BIZONYSÁGTÉTELE sáfárságot illeti, azt is az ember Is­tennek a Krisztusban kinyilvánított szeretetére való válaszként gyako­rolja. A vagyonnal való gazdálkodás épp oly lényeges, mint az időnkkel és tehetségünkkel való sáfárkodás. Krisztusnak, mint Úrnak a hívő éle­tében való elismerésének kifejezésé­re kell jutnia a vagyonnal való sá­fárkodás területén is. Bárki adhat vagyonából anélkül, hogy önmagát is adja, de senki nem adhatja önmagát Istennek úgy, hogy azzal ne terjessze ki az Istennek uralmát vagyonára is. Ebben a meg­világításban vesszük észre, hogy bár­ki pénzével, vagyonával való gazdál­kodása mikéntjével mindig kifejezi hite, Krisztus iránti hálája mértékét is. Krisztus uralmának elismerése va­gyonunk felett azt is jelenti, hogy minden magunkra fordított kiadást előbb az Isten országa terjesztésére előirányzott felajánlásunk arányá­ban eszközöljük. Ennek az alapvető feltételnek a keresztyének között korlátoznia kell a fölösleges és túlzó kiadásokat és a luxus hajszolását. Ha valaki kikapcsolja a Krisztus uralmát élete egy nagy területéről, mint pl. hogy hogyan keresi és költi pénzét, azzal csak azt bizonyítja, hogy élete felett Krisztus uralma nem teljes. Az ilyen ember nem re­mélheti, hogy növekedni fog kedves­ségben Isten és ember előtt, vala­mint lelkierőben. Sok hívő életében komoly haladás lelki síkon azért tor­pant meg, mert nem merték kiter­jeszteni Krisztus uralmát vagyonuk­ra és nem sáfárkodnak hűséggel az Istennek mindazokkal a javakkal, melyeket az Ür kegyelméből kaptak. Az Isten segítse őket arra, hogy napról-napra tisztábban láthassák: azért teremttettek, hogy idejükkel, tehetségükkel és pénzükkel az Úr­nak hű sáfárai legyenek minden idő­ben! HIBAIGAZÍTÁS Az EKŐS VÁR f. évi 3. száma 5. olda­lán a képaláírás első mondatában “evan­gélikus” helyett “evangéliumi” olvasandó. — A4, szám 4. oldalán a Miért? c. cikk utolsóelőtti bekezdése helyesen így hang­zik: Mert megtérésünkre vár! Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi kör­nyékére ment, megkérdezte tanítványait: Az Ember Fiát kinek mondják az embe­rek? Ők pedig azt mondták: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások ülésnek, me­gint mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Szólott nekik': Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. És Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom neked: te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat és a pokol kapui sem diadalmaskodnak rajta. (Máté 16:13-18.) Ezek az igék Jézus életének egy darabját állítják elénk. Egy rendkí­vüli jelenetet. Jézus itt egy olyan kérdést tesz fel tanítványainak, amit az emberek nem szoktak kérdezni. A kérdés lényege ez: Mit mondanak rólam az emberek? Ha ember kér­dezné ezt tőlünk, azt mondanánk: de öntelt és hiú ember ez, aki az em­berek dicséretére vadászik, provo­kálja mások véleményét. Ebben a kérdésben az is benne van: kinek tartotok ti engem és ki­nek mondom én magamat és mind­három kérdésre benne van a helyes felelet. Péter azonnal felel: “Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!” En­nél rövidebb és találóbb összefogla­lása a Jézus Krisztus személyéről al­kotott véleménynek nincsen a vilá­gon. Benne van az egész keresz­­tyénség leglényegesebb tanításával együtt. Nincs rövidebb és találóbb összefoglalása a keresztyénségnek. Jézus isteni kijelentéssé teszi Pé­ter vallomását. Péter felelete nem emberi spekuláció eredménye, nem a tapasztalatot akarja összegezni és helyeselni, hanem Jézus Krisztus Péter vallástételével azonosítja ma­gát. Mindenkinek szembe kell néznie egyszer azzal a kérdéssel: Kicsoda Krisztus az én számomra s kinek vallom én Őt az emberek előtt? Pé­ter felelete úgy hangzik, mint egy el­mélet, teológiai tantétel, pedig annál sokkal több: isteni kijelentésen ala­puló emberi bizonyságtétel. Aki ezt nem vallja a maga hitének, az nem evangélikus ember. Mert az evangé­likus egyháznak ez fundámentuma is! Az egyház mindig támadott való­ság ezen a világon. Mindig kihívja maga ellen az emberiséget bizony­ságtételre. A támadás kimenetele nem az egyház anyagi erejétől függ, nem is szervezeti kiválóságától, ha­nem attól a hittől, amivel rá tud ál­lam az egyház erre a kősziklára. Egy képet használ Jézus ebben a szakaszban: "te Péter vagy és én ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat és a pokol kapui sem diadalmaskodnak rajta.” Vannak, akik azt mondják, hogy Jézusnak ez a kijelentése túlzott ön­értékelés az egyházról. De ki tagad­hatná le az egyháztörténelemből azo­kat a nehéz időket, melyekben tá­madásban részesült az egyház? Nem azok voltak a legnehezebb idők, mi­kor máglyára hurcolták a hithősö­ket, hanem azok, amikor megrom­lott az egyház és tanítása. Amíg csak a külkereteket támadta a vihar, ad­dig nem volt baj. De mikor betörték az egyház kapuját és el kezdték tá­madni igazságát, akkor a pokol ka­pui indítottak támadást az egyház ellen. Látjuk-e, hogy az egyházat meg­rontotta a világ? Nem kívülről, ha­nem belülről. Nem a tanításban, ha­nem az életben. Urunk, Jézusunk, ne engedd, hogy szívünk elzárkózzék Előled, ne en­gedd, hogy bizonyságtételed lepereg­jen rólunk. Hadd tudjunk Előtted megalázkodni s térdet hajtva valla­ni: “Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” Egyed Aladár AZ AMEK HÍREI A főesperesi hivatalból kiszivárgott hí­rek szerint az Amerikai Magyar Evangé­likus Konferencia 1974. évi bienniális közgyűlése november első felében, való­színűleg a clevelandi Első Egyháznál lesz. • Nt. Egyed Aladár április óta már har­madszor került a clevelandi Grace kórház­ba. A 84 éves lelkipásztort legutóbb kriti­kus állapotban szállították a kórházba, ahol egyhetes intenzív kezelés után álla­pota némileg javult.

Next

/
Thumbnails
Contents