Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-06-01 / 5. szám
ERŐS VAR 3. oldal PÉTER BIZONYSÁGTÉTELE sáfárságot illeti, azt is az ember Istennek a Krisztusban kinyilvánított szeretetére való válaszként gyakorolja. A vagyonnal való gazdálkodás épp oly lényeges, mint az időnkkel és tehetségünkkel való sáfárkodás. Krisztusnak, mint Úrnak a hívő életében való elismerésének kifejezésére kell jutnia a vagyonnal való sáfárkodás területén is. Bárki adhat vagyonából anélkül, hogy önmagát is adja, de senki nem adhatja önmagát Istennek úgy, hogy azzal ne terjessze ki az Istennek uralmát vagyonára is. Ebben a megvilágításban vesszük észre, hogy bárki pénzével, vagyonával való gazdálkodása mikéntjével mindig kifejezi hite, Krisztus iránti hálája mértékét is. Krisztus uralmának elismerése vagyonunk felett azt is jelenti, hogy minden magunkra fordított kiadást előbb az Isten országa terjesztésére előirányzott felajánlásunk arányában eszközöljük. Ennek az alapvető feltételnek a keresztyének között korlátoznia kell a fölösleges és túlzó kiadásokat és a luxus hajszolását. Ha valaki kikapcsolja a Krisztus uralmát élete egy nagy területéről, mint pl. hogy hogyan keresi és költi pénzét, azzal csak azt bizonyítja, hogy élete felett Krisztus uralma nem teljes. Az ilyen ember nem remélheti, hogy növekedni fog kedvességben Isten és ember előtt, valamint lelkierőben. Sok hívő életében komoly haladás lelki síkon azért torpant meg, mert nem merték kiterjeszteni Krisztus uralmát vagyonukra és nem sáfárkodnak hűséggel az Istennek mindazokkal a javakkal, melyeket az Ür kegyelméből kaptak. Az Isten segítse őket arra, hogy napról-napra tisztábban láthassák: azért teremttettek, hogy idejükkel, tehetségükkel és pénzükkel az Úrnak hű sáfárai legyenek minden időben! HIBAIGAZÍTÁS Az EKŐS VÁR f. évi 3. száma 5. oldalán a képaláírás első mondatában “evangélikus” helyett “evangéliumi” olvasandó. — A4, szám 4. oldalán a Miért? c. cikk utolsóelőtti bekezdése helyesen így hangzik: Mert megtérésünkre vár! Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére ment, megkérdezte tanítványait: Az Ember Fiát kinek mondják az emberek? Ők pedig azt mondták: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások ülésnek, megint mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Szólott nekik': Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. És Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom neked: te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat és a pokol kapui sem diadalmaskodnak rajta. (Máté 16:13-18.) Ezek az igék Jézus életének egy darabját állítják elénk. Egy rendkívüli jelenetet. Jézus itt egy olyan kérdést tesz fel tanítványainak, amit az emberek nem szoktak kérdezni. A kérdés lényege ez: Mit mondanak rólam az emberek? Ha ember kérdezné ezt tőlünk, azt mondanánk: de öntelt és hiú ember ez, aki az emberek dicséretére vadászik, provokálja mások véleményét. Ebben a kérdésben az is benne van: kinek tartotok ti engem és kinek mondom én magamat és mindhárom kérdésre benne van a helyes felelet. Péter azonnal felel: “Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!” Ennél rövidebb és találóbb összefoglalása a Jézus Krisztus személyéről alkotott véleménynek nincsen a világon. Benne van az egész keresztyénség leglényegesebb tanításával együtt. Nincs rövidebb és találóbb összefoglalása a keresztyénségnek. Jézus isteni kijelentéssé teszi Péter vallomását. Péter felelete nem emberi spekuláció eredménye, nem a tapasztalatot akarja összegezni és helyeselni, hanem Jézus Krisztus Péter vallástételével azonosítja magát. Mindenkinek szembe kell néznie egyszer azzal a kérdéssel: Kicsoda Krisztus az én számomra s kinek vallom én Őt az emberek előtt? Péter felelete úgy hangzik, mint egy elmélet, teológiai tantétel, pedig annál sokkal több: isteni kijelentésen alapuló emberi bizonyságtétel. Aki ezt nem vallja a maga hitének, az nem evangélikus ember. Mert az evangélikus egyháznak ez fundámentuma is! Az egyház mindig támadott valóság ezen a világon. Mindig kihívja maga ellen az emberiséget bizonyságtételre. A támadás kimenetele nem az egyház anyagi erejétől függ, nem is szervezeti kiválóságától, hanem attól a hittől, amivel rá tud állam az egyház erre a kősziklára. Egy képet használ Jézus ebben a szakaszban: "te Péter vagy és én ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat és a pokol kapui sem diadalmaskodnak rajta.” Vannak, akik azt mondják, hogy Jézusnak ez a kijelentése túlzott önértékelés az egyházról. De ki tagadhatná le az egyháztörténelemből azokat a nehéz időket, melyekben támadásban részesült az egyház? Nem azok voltak a legnehezebb idők, mikor máglyára hurcolták a hithősöket, hanem azok, amikor megromlott az egyház és tanítása. Amíg csak a külkereteket támadta a vihar, addig nem volt baj. De mikor betörték az egyház kapuját és el kezdték támadni igazságát, akkor a pokol kapui indítottak támadást az egyház ellen. Látjuk-e, hogy az egyházat megrontotta a világ? Nem kívülről, hanem belülről. Nem a tanításban, hanem az életben. Urunk, Jézusunk, ne engedd, hogy szívünk elzárkózzék Előled, ne engedd, hogy bizonyságtételed leperegjen rólunk. Hadd tudjunk Előtted megalázkodni s térdet hajtva vallani: “Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” Egyed Aladár AZ AMEK HÍREI A főesperesi hivatalból kiszivárgott hírek szerint az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia 1974. évi bienniális közgyűlése november első felében, valószínűleg a clevelandi Első Egyháznál lesz. • Nt. Egyed Aladár április óta már harmadszor került a clevelandi Grace kórházba. A 84 éves lelkipásztort legutóbb kritikus állapotban szállították a kórházba, ahol egyhetes intenzív kezelés után állapota némileg javult.
