Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-02-01 / 2. szám
ERŐS VÁR 3. oldal “RABOK LEGYÜNK, VAGY SZABADOK?” tása. Érthetetlen, de mégis tény, hogy Krisztus váltsághalálával megtörtént a nagy szabadítás. Emberek milliói állnak fel és tesznek mellette bizonyságot: Krisztus halála megnyitotta az én börtönöm ajtaját,.. "Hálát adok Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus által!” Van a váltságnak egy harmadik vonatkozása is és ez a világ felé rendezi viszonyunkat. Jézus azért is jött, hogy az egész kozmoszt megváltsa (Ján 3:16). Az egész világot Isten világává. Isten országává akarja tenni, ahol nincs többé bűn-kényszer, csak bűn-lehetőség ... ahol nincs korlátok közé szorítva az élet, ahol a világ nincs rothadás alá vetve. Hogy Jézus ezt akarja, azt nem lehet letagadni. Még két kérdés van. Az egyik: mibe került a váltság? Istennek — a Fiába. És mibe került a Fiúnak? Neki a kárhozat kockázatának vállalásába, a Gecsemáné és a Golgota kínjába került. Bele kell azonban számítani a váltság árába a már 2000 esztendős isteni szünet türelmét is. Isten előtt is drága az Ő kegyeseinek halála, akiket ebben a szünetben a sátán magának követel, "akik megöletnek az Isten beszédéért és bizonyságtételéért” (Jel 6:9-11). A másik kérdés a hit kérdése. A kereszt botrány és bolondság, amit értelem meg nem érthet, de a hit a magáévá tehet. — Mi a hit? Elfogadása annak, amit Isten kijelentett nekem a kereszten. Amit nem tudok megérteni, amit értelmem botránynak és bolondságnak tart, elfogadom és odaadom magamat a kereszten felkínált váltság lehetőségeinek. “Ne félj, mert megváltottalak!" Jézus nemcsak a világot jött megváltani. Nekem mondja egészen személy szerint ezt a drága vigasztalást. Dobjuk hát félre minden nagyképű töprengésünket, emberi logikánkat és fogadjuk el hivő, boldog szívvel, hogy Jézus Krisztus megváltott minket. Senkit nem erőszakol Isten az üdvösségre, de mindenkinek felkínálja. A hitet is, amellyel a váltságot elfogadhatom, mindenkinek megadja, aki a maga megrettent lelkiismeretével könyörületért kiált a kereszten megjelent isteni kegyelemhez. Túróczy Zoltán (1893—1971) Minden nemzet mögött Isten célja, rendeltetése rejlik. Mindegyik nép isteni jogon létezik. Ennek alapján van jussa az élethez. Mégpedig a szabad élethez. Nemcsak az a fontos, hogy egy nép létezzék, hanem az is létkérdés, hogy miképpen létezzék. Szabadon éljen-e isteni rendeltetését betöltve, vagy szolga módon nemzeti méltóságában megalázottan? Ennek a "rabok legyünk, vagy szabadok?” — nemzeti sorskérdésnek válaszát a magyar nép mindig így fogalmazta meg: .. rabok tovább nem leszünk!” A szabadságeszmében a magyar Isten ajándékát látta. Ezért értékelte annyira, hogy, ha kellett, érte életét is feláldozta. Ez a szabadságeszme világított a végvári vitézek harcaiban, ez sírt a kuruc tárogatók hangjában, ez hívott csatasorba a 48-as toborzó dalokban. Ez fejlesztette ki a nemzet lelkében hosszú évszázadokon át minden zsarnoksággal szemben az ellenállás szellemét. Századok során a “végezés ormán" ezért a szabadságért állta a vihart a magyar. A szabadságeszmének ez a rajongó szeretete bomlott virágba 48 március 15- én. Olyant követelt a márciusi ifjúság, amelyhez minden népnek isteni jogon jussa van. Követelte az önrendelkezési jogot. Követelte, hogy a magyar maga választhassa meg vezetőségét, függetlenül dönthessen 'sorsa felől. Választ a fegyverek adták meg. A "Nagymajtényi síkon” is "letörött a zászló", “Világosnál" is huszárok könnyeztek, “sírva-sírván vesztén a nemzetnek”, 56 őszén is minden fehér őszirózsa pirossá vált a gyermekifjú hősök szabadságért hullatott vérétől, de a nép sohasem adta fel a reményt a szabadság végső győzelmében. Mindig hitte és mindig is hiszi: "megvirrad még valaha, nem lesz mindig éjszaka”. A szabadságeszme elbukás után is igazság marad. Az igazság pedig előbb-utóbb szabaddá tesz, mert az igazság az a fegyver, amelyet semmiféle hatalom meg nem semmisíthet. Ezért, ha a mélyben, ha gyökérre húzódottan is, de mindig úgy él a magyar nép lelkében a szabadságeszme, mint győzhetetlen igazság. Karinthy Frigyes írónk megállapítását valljuk: "Nagyobb bűnt követ el, aki az élet tartalmát veszi el, mint az, aki élettől foszt meg. Az élet tartalma a szabadság. Ezért a háború ellentéte nem a béke, hanem a szabadság. A szabadság bilincsbeverője a zsarnokság. Addig nincs béke, amíg a világ tűri, hogy a zsarnokság bárhol is bilincsbe verje a szabadságot.” Asbóth Gyula MAGYAR KONFERENCIA Vásári Ferenc pénztáros közlése szerint gyülekezeteink 1973-ban az alábbi adományokkal támogatták az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia munkáját: Bethlehem — Első $-----Bethlehem — Szt. János Vend -----Buffalo -----Chicago 10.00 Cleveland — Első 100.00 Cleveland — Nyugat 137.26 Detroit ------New Brunswick -----New York -----Pittsburgh 40.00 Toronto 20.00 ÚJ LELKÉSZ CARACASBAN A gyülekezet ideiglenes lelkésze, dr. Leskő Béla március 1-ével visszatért Buenos Airesbe, ahol ismét átvette teológiai tanári munkakörét. Ezt megelőzően, jan. 20-án a caracasi gyülekezet közgyűlése egyhangúlag meghívta rendes lelkészének Leskó Károlyt, aki eddig Argentínában először egy nagy spanyol gyülekezetei pásztorolt, majd az egyházi öregotthon lelkésze volt. A közgyűlés újraválasztotta, ill. megújította a presbitériumot. Gondnok: Vladár István. Algondnok: Pécsi Imre. Jegyző: dr. Nyerges Pál. Pénztáros: Györy István. — Az elhangzott jelentések örömmel és hálaadással állapították meg az elmúlt év alatt tapasztalt növekedést nemcsak az istentiszteletek látogatottságában, hanem a tagok anyagi felelősségvállalásában is. Olvasóink elnézését kérjük a januári szám késedelmes postázásáért. Oka: szerkesztő-kiadónk betegsége. Ez tette szükségessé a jelen összevont lapszám kiadását is.
