Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)

1974-01-01 / 1. szám

40. JUBILEUMI ÉVFOLYAM! AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 40. ÉVFOLYAM 1974 JANUÁR 1. SZÁM F // / # Az új esztendő első napja mindig csoda az ember életében. Szilveszter éjszakáján egy percre mindenki mel­lett megáll a halál. De Isten int ne­ki és ő elindul tovább. így marad­tunk mi is életben újévi gyülekezet Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál — nélküle mázsás súly a szalma­szál is. (Luther) Láttam, Uram! Egyik béna volt... a másik aszott, sárga... vagy nem volt lába ... De a Te fényed hullt a betegágyra! Hitükkel elrejtőztek nálad. És úgy hordozták mázsás terhüket a Te erőddel, mint a szalmaszálat. És láttam szalmaszál alatt roskadókat. Mert mázsás teher könnyű, mint a kis szalmaszál — Veled! De nélküled a szalmaszál is mázsás súly lehet. Új évbe indulok, és nem tudom, mi vár rám. Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván. Csak azt tudom, útam már kijelölted. Mint bizó gyermek járhatok előtted. Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet, s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett. Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak, hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak! ... És ha szereteted mázsás teherrel tenné próbára ezt a gyenge vállat, segíts úgy vinni mázsás terhemet a Te erőddel, mint a szalmaszálat! T. E. és így kaptunk Istentől egy új ke­gyelmi időt. — Ez a nap a kegye­lemnek a napja. De ez a nap a megtérésnek a nap­ja is. — Az idő és az élet sohasem változik. Isten is örökké ugyanaz marad. Ha azt akarom, hogy szá­momra boldog legyen az új esztendő, akkor nekem kell megváltoznom. Nekem kell Istenhez térnem. Istenhez térni azonban csak lé­­zussal lehet. Sem az idő, sem az élet nem visz előre minket. Ennek az új esztendőnek is megvan a könnye és a napsugara. Ahány ember, annyiféle lesz a sorsa. Mindenkinek saját kü­lön újesztendeje van s ezek mind különböznek egymástól. Az egyik mosolygós, a másik könnyes. Az egyik hoz, a másik visz. De abban valamennyi megegyezik, hogy min­den új bennük, csak a szíved a régi, fáradt, elhasznált szív. Az új eszten­dő új szív kérdése. Új szívet pedig csak Jézus adhat. így lesz az újesz­tendő első napja — a Jézus napja. Új szívet mindenki csak akkor kaphat, ha a régit odaadja. A szívet nem lehet javítani, foltozni, meg­osztani. Csak kicserélni lehet. Senki se járhat két szívvel. Ez a titka a boldogságnak, a fiatalságnak és az üdvösségnek. Nem úgy leszünk bol­dogok, hogy szomorú szívünkön ki­nyílik egy ablak és ezen az ablakon át könnyeinkre vetődik egy odaérke­ző napsugár. Nem úgy leszünk bol­dogok, hogy a szívünk szürke szobá­jában valaki helyet foglal. Hanem úgy, hogy a szeretet és az öröm mindent kisöpör belőle. Ajtót és ab­lakot nyit rajta, frissé és tisztává teszi, hogy az egészet betöltse és boldogan elfoglalja a másik. Ez a fiatalság titka is. A gyermek azért örül úgy minden napnak, mert nagyon mélyen aludt az éjszaka és alvás közben történt vele valami, amitől elmúlt a testi fáradtsága. A gyermek minden hajnalon újonnan születik, frissen és üdén várja a hozzáillő új napot. A vénember baja éppen az, hogy nem tud mélyen aludni és ezért minden reggel a régi ember, a tegnapi fáradt ember kel ki a takaró alól. A kettő között az a különbség, hogy a gyermek az álom mély folyójábán eltemette és elfelej­tette, a másik magával hozta a fá­radt, tegnapi szívét. Az üdvösség titka is ez. Üressé kell tenni a szívet. Le kell mondani róla. Oda kell adni Jézusnak. Abba kell hagyni minden emberi erőlkö­dést, a magunk képességeibe vetett bizakodást. Mit tesz az ember, ami­kor elalszik? Előbb lerakja éksze­reit, azután leveti a ruháját és ön­ként leteszi az életét minden szépsé­gével együtt. Lemond előbb a látás­ról, a két szeme világáról, önként megvakul. Azután lemond a hallás­ról. Aztán minden érzékszervéről. Végül kioltja saját “énjét" mint a lámpást és elfelejt mindent, ami az övé: apját, anyját, fiútestvérét, nő­testvérét, szántóföldjeit, házát... Elalszik, a szívét álomba temeti, egy kicsit meghal, hogy másnap új szív­vel új napra virradjon és új napra szülessék. Új szívet az új esztendőhöz Jézus­tól csak az kap, aki elbúcsúzik a ré­gi esztendőtől, aki eltemeti a teg­napot. Aki így teljesen és üresen odaadja a szívét. Ennek a megüresített embernek Jézus új szívet, új esztendőt és új életet ad. Újat, mert ez a szív hivő szív lesz. Hivő szív azért, mert örökké látni

Next

/
Thumbnails
Contents