Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-11-01 / 9. szám
2. oldal ERŐS VÁR ADVENTI ÉLET IMHOL Jő NÉKED A TE KIRÁLYOD! Alázatosan, szamárnak hátán ülve, rangrejtve jött a mennyei Király. Valmikor Mátyás király azért járt rangrejtve, hogy megismerje az alattvalóit s ennek alapján igazságosan uralkodhassék. Isten Fiának nem volt szüksége erre. “Ismerte mindnyájunkat ... magától is tudta, mi volt az emberben.” (Ján. 2:24-25.) Azért jött rangrejtve, hogy megváltson. Csodálatos Király, aki nem mások vérén szerez magának országot, de a maga vérén. Király, aki úgy köt békét a sajátjából ellenségévé lett néppel, hogy mikor az megadja magát kegyelemre, akkor önmaga fizeti meg a halálos jóvátételt. Azért jött úgy, mint egyszerű ember, hogy vállalhassa ezt a véres áldozatot. jgy vette meg magának az országot, amelybe szemmel nem látható módon jött el uralkodni (Lukács 17: 20-21). Lelki uralom ez a Lelke által azok közt, akik az ő Szendéikét vették, akik az ő véren megvett népe. A ma nagy kérdése: vajon megláttathatta-e velem, hogy tőle elszakadt életemben magam uralkodtam. A szívem igazi vágya az volt, hogy legyen meg az én akaratom. Talán vallásosan, vagy éppen "feljavított”, “megtisztított” vallásosságban —, de valóságosan mégis az ő lelki királyságán kívül éltem, mint elveszett és elkárhozott ember. Ha ezt megláttathatta, akkor indulhatott meg bennem a kereső-várakozó ádventi élet. És felelhetett erre a keresésre az ő Szentleikének újonnanszülő kegyelmével, hogy legyen Megváltómmá és Királyommá. Mind a kettő együtt! Ügy, amint Luther mondja a 2. hitágazat drága magyarázatában: “engem, elveszett és elkárhozott embert megváltott..., hogy egészen az övé legyek, az ő országában őalatta éljek, néki szolgáljak.” Akinek Ő személyes Megváltója lett, annak az életében királyi uralmát is megkezdi. Megfordul a régi emberi vallásosság, amely csak a kárhozatra elég, s amelyben mindig a magam akaratát kérte a szívem Istentől, Krisztustól. Vágyom reá, hogy megismerjem és tehessem az ő akaratát, aki a szívem és elmém szerelmes Ura lett. Készséges és hálás szívvel tehessem olyasmiben is, amihez azelőtt semmiként se fűlt a fogam. Nem azért kívánom tenni, hogy üdvözüljek, de azért, mert üdvözültem. Az ő énhozzám-jövetele a kárhozat bizonyosságára ébresztett —, de helyettem elszenvedett átokhalálával kiragadott ebből engem a kegyelemnek, az üdvösségnek a bizonyosságára. Úgy, amint ebben a bizonyosságban élt az apostoli levelek tanúsága szerint az első, hivő keresztyénség. Jgaz: nyomorúságos alattvalója vagyok. Meg nem váltott, bűnös testem indulatai, akarásai egyre előbukkannak, észrevétlenül megcsalnak, s ilyenkor bűnbánattal menekülök az ő vére alá. Kegyelemből élek és szolgálok az én királyi Uramnak, mint akinek nincsenek már egyéni, családi vagy egyéb céljaim. Szentlelke vezetését keresem az ő igéjén át abban a lelki családban, amelyben nékem közösséget adott. Az ő királyi népében, a megkegyelmezett bűnösöknek: a szenteknek a közösségében. Ebben indít mentő szeretete mások felé, hogy így "egészen az övé legyek, néki szolgáljak ...” Várva dicsőséges eljövetelét, amikor a testem is megváltatik (Róm. 8:23; 1. Kor. 15:52-53). Ez lesz a nagy ádvent beteljesedése az ő országa népének életében! ’J’estvérem, szorongó szívvel kérdezem: úgy olvashattad-e ezeket, mint a magad szívének a szavát? Ha azt látod, hogy dehogy is van ez így, hogy a hétköznapi életedben Ő nem valóságos királyod —, akkor nem is Megváltód! Ha Ő csak olyan "vasárnapi királyod”, mint virágvasárnapján volt a tömeg számára, akkor az életed beszéde által még "feszítsd meg-ember” vagy. Akkor csak annyi a valóság a 2. hitágazat magyarázatából az életedben, hogy "elveszett és elkárhozott ember”. De lásd: ma még kegyelem ideje van. Ma még hangzik feléd az ádventi ige: "Imhol jő néked a te Királyod!” Ma még nem ítéletre jön. Békülj meg vele. Ügy hív az ige: “Mintha Isten kérne miáltalunk, Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel." (2. Kor. 5:20.) Amíg tart a ma! A békefeltétel: add meg magad néki kegyelemre, feltétel nélkül. Meglátod: az ő szerelmének adtad meg magad; hogy szerelmes hálával szolgálhasd őt, a te Királyodat! Sréter Ferenc EGYHÁZTÖRTÉNETI NAPTÁR NOVEMBER Háromszáz éve, 1673 késő őszi hónapjaiban indultak száműzetésbe a pozsonyi törvényszék ítélete alapján azok a — nagyobb részt szlovákiai — evangélikus lelkészek, akik szolgálatuk érdekében kötelezettséget vállaltak ana, hogy 30 napon belül elhagyják hazájukat. 4. Tizenöt éve, 1958. november 4-én iktatta be D. dr. Vető Lajos püspök a Deák téri templomban a Déli Egyházkerület új püspökét, Káldy Zoltánt. 9. Negyven éve, 1933. november 9-én leplezte le egyházunk akkori vezetősége az Üllői út 24. alatti akkori “Luther Otthon” udvarán Luther Márton bronz mellszobrát, születésének 450. évfordulója alkalmából. 10. Négyszázkilencven éve, 1483. november 10-én, Márton-nap előestéjén született Eislebenben nagy reformátorunk Luther Márton. 17. Kétszáz éve, 1773. november 17-én született Debrecenben — református lelkész unokájaként — a felvilágosodás legnagyobb magyar költője, Csokonai Vitéz Mihály (+1805). Ev. Élet Felövezett derék — szüntelen szolgálat. Égő lámpás — szüntelen várakozás. Várni az Urat — szüntelen éberség. Átadott élet — szüntelen készenlét.
