Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-04-01 / 4. szám
ERŐS VÁR 3. oldal azért, hogy ez is egy tényező legyen, ami szétdarabolja a keresztyénséget, hanem azért adta, hogy segítsen a bűnben, bajban levő emberen. Nemcsak ismerte az ember szükségét, látta elvesztettségét, bírálta a rosszat és a bűnt, hanem segíteni is akart, mert szerette az embert. Amikor tudja már, hogy szeretett tanítványai is rövidesen elhagyják és ellenfelei megtámadják, Ő még mindig segíteni akar. Ezt a szentséget azért adta Jézus, hogy egyebek mellett még egy kötelékkel összekapcsolja tanítványait, hogy legyen gyülekezet, ahol végre nincsen egyedül senki, ahol egészen egyenlő az ember a másik emberrel az úrvacsorái térdeplő magasságában, bűnben és kegyelemben egészen egyenlő mindenki, ahol hirdetik, hogy vége a bűnöknek, hiszen Jézus vére elmosta azokat s van bűnbocsánat. Az úrvacsorában derül ki, hogy Isten valóban új szövetséget kötött az emberrel. Az úrvacsorával Jézus úgy segít, hogy új helyzetbe hozza az embert. Az úrvacsorázó nem a gonoszhoz, hanem a Jóhoz, az Istenhez tartozik. Nem a gonoszszál, hanem az Úrral van szövetségben, úgy is kell majd járnia az életben annak, aki úrvacsorában részesült, hogy megmutathassa: ő az Úr Jézus Krisztus asztaltársaságához tartozik. Azóta nemzedékek hosszú sora dicsőíti Urát azért a segítségért, amit az úrvacsorában adott. Az utolsó vacsora után dicséretet énekelve mennek ki a tanítványok — János ev. 19:14-30 — Valahányszor valami borzalmas dolog történik a világban — mindegy, hogy méreteinél fogva, vagy tartalmánál fogvax borzalmas az — felvetődik a kérdés: Ki csinálta ezt? És ha többen vannak, akik közreműködtek a borzalmas tett végrehajtásában, akkor így fogalmazzák meg a kérdést: Ki mit csinált ott? Hívő keresztyének szemében nincs a világon borzalmasabb esemény, mint az, ami nagypénteken történt. Hiszen méreteinél fogva: világesemény; tartalmánál fogva: a keresztre feszített Jézusban az Istent ölte meg az ember. Hogyne vetődne fel hát a kérdés: Ki mit csinált nagypénteken? Próbáljunk — János evangéliuma nyomán — egy párat szemünk elé állítani. Az első meglepő felelet: nagypéntek tervét Isten csinálta. Ezért olvassuk többször a bibliában ezt a az Olajfák hegyére. Mindig a hála és dicséret éneke való az úrvacsorával élt tanítványok ajkára! négy szót: “hogy beteljesedjék az írás”. Ami nagypénteken történt, az nemcsak nagyvonalúan, de részleteiben is Isten terve volt. Istennek ez az üdvterve le is van rögzítve Mózes, a próféták és a zsoltárok írásaiban. De ami számukra csak ismeretadatot jelentett, az Jézus számára: napiparancs volt. Most nézzük meg: mit csinált az ellenség? Az ellenség a propagandát csinálta hozzá. Most ne csak a feldühödött főpapokra és írástudókra, necsak a gonosz, szadista szolgákra, a félrevezetett tömegre gondoljunk, hanem arra a propagandára is, amit akaratlanul csináltak Jézus ellenségei. Az ige Poncius Pilátus egyik cselekedetére hívja fel figyelmünkat, aki még feliratot is írt hozzá és feltette a keresztre. Így olvassuk a 20. versben: "Sokan olvasták pedig ezt a feliratot a zsidók közül, mivel közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették. Ez héberül, latinul és görögül volt írva.” Fel van jegyezve az is, hogy a zsidók mindent elkövettek, hogy Jézust titokban tegyék el láb alól: "ne az ünnepen, nehogy zendülés legyen a nép között.” És mégis ők csinálták a propagandát, mert mindent hangos szóval, nagy tömeggel és lármával csináltak Jézussal. S a végén három nyelven is megírják, hogy mindenki a maga nyelvén olvashassa, mi történt Jeruzsálemben a megfeszített Názáreti Jézussal, a "zsidók királyával”. így csináltak Jézus ellenségei akaratlanul is nagy propagandát mellette. A hazatérő zsidók szerteszét vitték a hírt, hogy a Názáreti Jézus a keresztre feszített Isten. Hadd tudja meg az egész világ, hogy "Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ó milyen csodálatos „Jézus szenvedésedről mostan emlékezem... „Jól jegyezd meg s ne kételkedjél benne, hogy te vagy az, aki bűneiddel Krisztust a keresztre juttatta. Péter apostol is ezzel a szóval rettentette meg hallgatóit pilnkósdi beszédében (Csel 2,36): Ti feszítettétek meg Öt! S e szóra megrettenve s magukba szállva kérdezték Pétertől és a többi apostoloktól: Mit cselekedjünk atyámfia«, férfiak?.. ■.. Ezért a Krisztus szenvedésének szemlélete akkor használ nekünk, ha ennek tükrében megismer'« ni tanuljuk magunkat. Megmozdul lelkiismeretünk s égetni kezdenek bűneink. S ennek nem se* szóval kell történnie, hanem komoly elmélyedéssel“ .... Dr. Luther Márton H. K. KI MIT CSINÁLT NAGYPÉNTEKEN?
