Erős Vár, 1972 (42. évfolyam, 1-10. szám)
1972-02-01 / 2. szám
kényszerítsen rá a tanulókra. így egy új államvallást teremtenének, ez pedig ellenkeznék az egyház és az állam szétválasztását meghatározó alkotmánnyal. Az államnak ez az eljárása mindenképpen sértené az egyházak törvényben biztosított szabadságát, a tanulók egyéni szabadságjogát. Viszont: ha ezek az egyházak ezzel a javaslattal nem értettek egyet, miért nem szövegeztek meg együttesen egy általuk is elfogadhatóbb tervezetet? Ezt elmulasztották. Nem próbáltak végig minden utat-módot ennek a kérdésnek a megoldására. Nem tartották szívügyüknek. Most már kezdenek másképpen gondolkozni. Miért? Az a 240 képviselői szavazat 162 ellenében tulajdonképpen az ország túlnyomó többségének szavazata volt az Iskolai imádkozás szabadsága érdekében. Az egyházak képviselőházi tagjai, egyházi vezetőségük állásfoglalása ellenére is, nagy többségükben a javaslat mellett szavaztak. (11 lutheránus képviselőből 9 mellette, 2 ellene; 46 római kát. mellette, 48 ellene, 6 nem szavazott; 41 methodista mellette, 17 ellene, 7 nem szavazott; 27 baptista mellette, 10 ellene, 5 nem szavazott; 9 zsidó képviselő ellene, 2 mellette, l nem szavazott). Ezek a szavazatok meggyőzték az ellenző egyházak vezetőit is arról, hogy a kérdéssel többet és jobban kell foglalkozniok. Meg kell találni azt a járható utat, amelyen az egyházak együttesen tudnának eredményt elérni ebben az ügyben. Az alkotmány keretein belül olyan bírói eljárást kérhetnének, amelynél nem a törvény rideg betűjéhez, hanem annak szelleméhez, a méltányossághoz igazodnék az egyház és az állam szétválasztásának viszonyában a végleges döntés. A Legfelsőbb Bíróság egyik 1948-ban hozott döntése szerint: “A First Amendment nem mondja, hogy minden esetben, minden tekintetben szétválasztásnak kell lenni az állam és az egyház között.” Vagyis: gyakorlatban a kettőt egymástól teljesen szétválasztani nem lehet. Az állam nem azonosíthatja magát egyetlen felekezeti el sem: nincs államvallás, anyagilag nem támogat egy egyházat sem, nem avatkozik bele ügyeikbe. így biztosítja mindegyik egyház tagjainak vallásszabadságát. Ez a különválasztás azonban sohasem jelentette az államnak az Istentől való függetlenségét. Az amerikai állam hagyománya nem vallásilag, hanem csak egvházilag semleges. 1892-ben a Legfelsőbb Bíróság egy esettel kapcsolatban így döntött: “Ez a nemzet vallásos nemzet.” 1951-ben egy másik 2. oldal___________________________ ERŐS VÁR döntés így szólt: “vallásos nép vagyunk, feltételezve egy Legfelsőbb Lény létezését.” AMERIKA TÖRTÉNELME SORÁN többféle formában, ha jelképesen is, de határozottan kifejezésre juttatta, hogy hivatalosan Isten oldalán áll. A pénzére rávésette: “Istenben bízunk”, az ország elnöke beiktatásakor az esküt a Bibliára teszi le, a bírósági eskünek ez a befejezése: “Isten engem úgy segéljen”, a Legfelsőbb Bíróság gyűléseit ezzel a fohásszal nyitja meg: “Isten, őrizd meg az Egyesült Államokat s ezt a tiszteletre méltó bíróságot.” Ez még nem jelenti azt, mondhatnák sokan, hogy a nép valóban istenhivö s ezért az ilyen hagyományoknak nem sok az értelme. De nem így van. A kórházakat az egészségügy szolgálatára szánt intézményeknek tartjuk, még akkor is, ha akadnak olyan orvosok, akiket elsősorban a fizetés és nem a gyógyítás érdekel; az egyházak Isten dicsőségéért és embertársaink szeretetéért vannak még akkor is, ha sok lelkész nem ezzel a lélekkel szolgálja az egyházat. Ezek a hagyományok a maguk jelképességében is a nemzeti élet kötő és tápláló gyökerei voltak mindig. Ha ezeket a gyökereket sikerülne elvágni, akkor ennek következtében Amerika államilag Isten oldaláról könnyen az istentelenek táborába sodródnék. Az iskolai imádkozást is az amerikai nép ilyen hagyománynak, lelki örökségnek tartja. Hosszú évtizedeken át legtöbb államban gyakorlatban volt s ezáltal szokásjoggá vált. Ennek a lelki örökségnek a visszaperléséért folyik most a harc. A nép túlnyomó többsége ragaszkodik az iskolai imádkozás hagyományaihoz. A képviselők több mint fele ezért szavazott az alkotmánymódosító javaslatra. Választóik így kívánták. Ezzel a szavazással az amerikai nép többsége annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy elengedhetetlenül fontosnak tartja az iskolai nevelésben a lelki és az erkölcsi nevelést, az istenhivő vallásosság befolyását. Amikor az iskolák kapui bírói végzés alapján zárva vannak az imádkozás előtt, ugyanakkor a hitetlenek hite, a vallástalanok vallása a “semlegesség” palástja alatt ügyesen meghúzódva szabadon érvényesítheti a maga nevelési elveit. Ennek a visszás helyzetnek akar véget vetni a nép nagyobbik felének akarata. Ezt az akaratot kell az egyházaknak figyelembe venni, s az egész ügyet megfelelő mederbe tereléssel — semmiképpen sem politikai zászlók alatt — dűlőre vinni. Az ország lakosságának 50 százaléka nem tartozik egyházhoz. Tehát nem lehet azt mondani: ezt az egész kérdést hagyjuk az egyházak falain belül. Ha a lelki és erkölcsi alapot a nemzet jövője szempontjából fontosnak tartjuk, akkor feltétlenül szükséges, hogy Istenről valamit halljanak azok a tanulók is, akiknek szülei vagy ők maguk nem tartoznak valamelyik egyházhoz. Legalább annyi fogalmuk legyen a vallásról, hogy Isten áldását kérjék munkájukra. Ez mind csak kezdete lehet a vallásos nevelésnek. Majd a többit elvégezhetik az egyházak. Az se legyen akadály az ilyen iskolai imádkozásnál, hogy az nem az egyik, vagy a másik egyház hitelvei szerint történnék. Istent nem lehet hittételek hálójában fogva tartani. Itt nem lehet szigorú teológiai szempontokat érvényesíteni. A nemzet jövője forog kockán. KENNEDY VOLT ELNÖK tragikus meggyilkolásának hírére az iskolákban több helyen felálltak a tanulók s azt kérdezték: “Szabad-e most imádkoznunk?” Érezték: a nemzetet súlyos csapás érte, most Isten színe előtt kell megállni, segítségét kérni, a bíróilag tilalmas hallgatást a nemzet érdekében meg kell törni. Bajban van a fiatalság. Lelkét zűrzavaros jelszavak, testét kábítószerek hódítják. Mi lesz belőlük? Ki nem mondottan hallatszik a kérdésük: “Szabad-e most imádkoznunk?” Meddig késik a válasz? Az Ige figyelmeztet: “Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, míg közel van.” (Ézsaiás 55:6.) ASBÓTH GYULA AZ AMEK PÉNZTÁROSA JELENTI Az Amerikai Magyar Konferencia pénztárosa, dr. Lestyán János közlése szerint gyülekezeteink 1971-ben az alábbi összegeket fizették be a Konferencia pénztárába: Bethlehem — Első $ — Bethlehem — Szt. János Vend 50.00 Buffalo — Chicago 25.00 Cleveland — Első (mosógépekre) 448.07 Cleveland — Első (árvízkárosultak) 16.16 Cleveland — Nyugat 109.55 Detroit — New York — Pittsburgh 50.00 Toronto 20.00 V
