Erős Vár, 1972 (42. évfolyam, 1-10. szám)
1972-10-01 / 8. szám
ERŐS VÁR 3. oldal SZAVAZATUNK ÉRTÉKE írta: Asbóth Gyula Pontos, időszerű kérdés: az egyháznak mi a feladata az elnökválasztás évében? Semmiképpen sem az, hogy egyik vagy másik pártnak propaganda szócsöve legyen, egyik vagy másik elnökjelölt érdekében kardoskodjék. Erre az egyházat szabad államban nem kényszeríti semmiféle hatalom. A politikai tevékenység szabad emberek között azonban nemcsak politikai küzdelmet, hanem erkölcsi mérkőzést is jelent. Ezért az egyház, ha a pártok küzdelmébe nem is elegyedik bele, de pártok felett állóan az evangélium szellemével a hivek választási döntését igyekszik befolyásolni. Felkelti bennünk a szavazati joggal élés felelősségtudatát, hozzásegít szavazatunk Isten akarata szerinti értékeléséhez. Krisztus ezt parancsolta: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené.” Tehát a keresztyén embernek nemcsak állampolgári joga, hanem keresztyéni kötelessége is a szavazás. A politikai hatalom az egyszerű szavazó polgár kezében van. Ezért a hitetlenek, a keresztyén erkölcs ellen lázadók semminek sem örülnének jobban, mint annak, ha a keresztyének tartózkodnának a szavazástól, így kevesebb keresztyén jellemű ember kerülhetne vezető állásokba. Olyan mértékben és addig van jogunk élvezni a szabad állam biztosította előnyöket, amilyen mértékben és ameddig felelősséget érzünk az állam sorsa iránt és teljesítjük állampolgári kötelességeinket. A szavazás keresztyén polgárok részére az az egyetlen mód és eszköz, amely lehetővé teszi olyan kormányzat létesülését, amelyikre ráillik az írás szava: “Isten szolgája a te javadra” (Róm. 13:4.) —, az ország javára. “Boldog az a nép” — mondja a Biblia —, “amelyiknek Isten az Ura” —, amelyik Istenre tekint, amikor leadja szavazatát. Nem fölösleges kegyeskedő kívánság az, hogy szavazás előtt így imádkozzunk: “Legyen meg a Te akaratod.” Ugyanis: szavazatunk annyit ér, amennyire szolgáljuk vele Isten akaratát és az ország javát. Nem magánügyünk a szavazás. Isten vigyázza, hogy miképpen szavazunk. Egy rossz választás, Isten ítéleteképpen, súlyos következményekkel járhat. Nagyon válságos időket élünk. Ezért különösképpen vigyáznunk kell arra, hogy keresztyén hitünk irányította józan megfontolás alapján szavazzunk. Tudjuk megkülönböztetni a hamis hangokat a tisztán csengő szótól. Ne az legyen a kérdés: melyik ellenszenves vagy rokonszenves a jelöltek közül, hanem az, hogy milyen erkölcsi alapon nyugvó politikai programot képvisel? Érezzük-e mögötte Isten igazságát? Ne szavazzunk olyan programot hirdetőre, amely program az erkölcsi törvényeknek inkább a lazítását, mint megtartását hirdeti, csak azért, hogy az eddiginél még több szabadságot, engedékenységet kívánó tömegek tetszését megnyerhesse. A tömegek tetszése legtöbbször nem azonos az ország érdekével. A tömegekben az alantas érzések mindig elnyomják a nemesebbeket. A tömegek nem szomjazzák az igazságot. A nekik nem tetsző igazságok elöl elfordulnak, s inkább a tévedést istenítik, ha ez őket elkápráztatja. A tömegeket a hangulatok, s nem a józan megfontolás irányítja. A vezetésre alkalmasabb az olyan politikus, aki nem azt mondja a népnek: kell az, amit akartok, hanem az, aki azt magyarázza a választóknak: akarjátok, ami kell az ország javára. Az az őszintébb, igazibb államférfi képességű, politikus, amelyik mint az iránytű mutatja, hogy az ország hajójának merre kell mennie a tömegek alacsony ösztönökből fakadó kívánsága ellenére is. A népszerűséget hajszoló politikus pedig azt mutatja, hogy merre megy a hajó a delejtü ellenére is a tömeghangulatnak kedvező változások szelétől hajtottam De jaj az ország jövőjének, ha az igazi irány a felforgató forradalmi változások szelének az ellenében van. Ilyenkor az a politikus győzhet, akit a tömeghangulat ugyan magasba emelt, de a hajó zátonyra futott. Árvíz idején a gátakat a szennyes áradat ellen erősíteni, s nem bomlasztani kell. Az erkölcstelenség, a kábítószerek majdnem korlátlan élvezésének megengedése, a nemi élet féktelen szabadossága, a bűnözések, öngyilkosságok nagyméretű elszaporodása, a családi élet bomlása, mint szennyes ár önti el a mai élet partjait. Ilyenkor nem az használ a nemzetnek, nem az szolgálja az ország javát, Isten akaratát, akinek politikai programja még több erkölcsi gátrepesztő törvényjavaslatot ígér a népnek. Keresztyén lelkiismerettel az ilyen programra nem szavazhatunk. A tömegek szemében rendszerint az a politikus népszerűbb, aki felelőtlenül a legmagasabb anyagi jólétet ígéri a népnek. Keresztyén szemléleten alapuló józan gondolkodásunkat ilyen ígérgetésektől ne engedjük tőrbe csalatni. Tisztán látással fel kell ismernünk: a jelölteknek semmijük sincs maguknak, amiből ígérgetéseiket beválthatnák. Csak abból tudnak adni, amit elvesznek adókban attól a néptől, amelyiknek mindent ígértek. Szociális reformokra szükség van, de csak a józan mértéktartás keretei között, úgy, hogy a sok jóléti juttatás terhe alatt az ország dolgozó rétege össze ne roskadjon. Ne önző, anyagi érdekektől indíttatva értékeljük a jelöltek programját. “Több az élet, hogynem az eledel” —, mondja a Szentírás. Az anyagi életszínvonal emelése mellett elsősorban szükség van az annyira lesüllyedt erkölcsi színvonal felemelésére is. Szükség van az önmegtagadás, lemondás manapság elfelejtett gyakorlására. Sohase feledjük: az a pártprogram, amelyik az anyagi jólét fokozása érdekében hajlandó az ország függetlenségét is veszélyeztetni, az elveszejti a nemzetnek nemcsak a szabadságát, hanem anyagi biztonságát is. Az ország jövője nagy mértékben függ attól, hogy a leendő elnök nemzetközi viszonylatban milyen rátermettséggel tudja képviselni Amerika érdekeit. Olyan elnökre van szükség, aki a világ előtt minden törekvésével bizonyítja, hogy Amerika békességben akar élni minden néppel, békét akar kötni az ellenséggel, de nem a saját érdekeinek teljes feladása árán. Nem élhet Amerika állig felfegyverzett népek között biztonságban, ha olyan elnököt választ, akinek programjában az ország védelmi erejének lassú felszámolása az egyik cél. Olyan elnökre van szükség, aki képességei révén tiszteletet tud kivívni Amerika részére a népek között, akár megegyeznek vele, akár nem. Lincoln Ábrahámot a polgárháború idején megkérdezték, hogy vajon Isten az ő oldalán áll-e? Ez volt a válasz: “a kérdés nem az, hogy Isten az én oldalamon áll-e, hanem az, hogy én az Isten oldalán vagyok-e.” Imádkozzunk azért, hogy Amerika megválasztandó elnöke erre a kérdésre így adhassa meg a helyes választ: Isten oldalán, az ő törvényei alapján állok. Változó időkben is hitemmel a változhatatlan Istenbe fogózom.
