Erős Vár, 1972 (42. évfolyam, 1-10. szám)
1972-01-01 / 1. szám
2. oldal ERŐS VÁR ISTEN EMBERE (t D. TÚRÓCZY ZOLTÁN emlékére.) “Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették néktek, figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Lapunk legutóbbi számában hoztuk halálának hírét. Az Úr különös kegyelme adta D. Túróczy Zoltánt a magyar evangélikusságnak. Most utólag értjük meg, hogyan készítette fel egyházát a válságos időkre, mint egyházvezető, püspök, a gyülekezet és lelkészek ébresztője. Ezt állítja elénk éles fókuszban — méltó megemlékezésként — az a beszéd, melyet 1948. december 16-án mondott el Győrött, amikor a dunántúli egyházkerület beiktatta püspöki tisztjébe. "Az egyháztörténelem tanúsága szerint állandó a feszültség a pap és az Isten embere között. Bizonyos szempontból érthető is ez. A pap főképpen a nép képviselője az Isten előtt. Az Isten embere pedig főképp Isten képviselője a nép előtt. Egyéniségük is rendszerint ellentétes. A pap liturgus. Beidegződött szertartások méltóságteljessége ömlik el lényén. Maga a megtestesült hagyomány és a klasszikus kiszámítható rend. Az Isten emberében ezzel szemben mindig van valami nyugtalanság és nyugtalanítás. Hagyományok nem kötik. Szertartásosságra nem sokat ad. Diplomáciai készsége jóformán semmi. Mindig van benne valami a fenegyerekből. Ezért kiszámíthatatlan. Ezért vannak külön papok és próféták. Néha azonban megtörténik, hogy a papok és próféták örök feszültsége egy emberben találkozik. Nem mondom, hogy harmóniába olvad, csak azt mondom, hogy egy emberben feszül egymásnak a pap és az Isten embere. Két fókuszú emberek az ilyenek. Rendszerint sokat vívódó, meg nem értett, nyárspolgároktól következetlenséggel vádolt emberek, a fórum zajában is árva emberek. Ilyennek látszik a Bibliában Sámuel: államférfi, népének vallási vezetője, áldozó pap, s az írás mégis Isten emberének mondja. (1 Sámuel 9:6.) Ilyen lehetett Igdaliás (Jer. 35:4.), akinek a jeruzsálemi templom melléképületében volt egy szobája s ebből gondolják, hogy pap lehetett. Az írás őt is Isten emberének mondja. Ilyen volt bizonnyal Timótheus, az evangéliumnak a keresztyén gyülekezet élén álló szolgája, akit Pál apostol kétszer is Isten emberének nevez. Átszervezett sajtószolgálat Országos Egyházunkban (Folytatás az 1. oldalról.) merteti. Valamennyi lelkésr/.i hivatalt felkérték, hogy a megfelelő név- és címjegyzéket küldjék be. A jelzett lapot illetékesek díjmentesen kapják. Magyar gyülekezeteink vezetőségei is haszonnal tájékozódhatnak a közegyházi munkavégzésről, csak rajta legyenek ennek a lapnak a postai jegyzékén. Negyedévenként érkezik a gyülekezetekhez az “AIM” (“Aids In Mission”) c. közlöny, melyben a gyülekezeti munkavégzéshez szükséges segédeszközöket, kiadványokat és azok beszerzési módját ismertetik az egyes közegyházi szervek. Egyes szaklapok, továbbá az előfizetéses lapok és folyóiratok változatlanul jelennek meg. Ezek között természetesen élen jár országos egyházunk hivatalos lapja, a “The Lutheran”, melyet kéthetenként adnak ki. (bbp) (1 Tim. 6:11 és 2 Tim. 3:17.) Timótheus tehát keresztyén püspök és Isten embere egy személyben. Mindig az volt a vágyam, imádságom és törekvésem, hogy mint pap legyek Isten embere s mint Isten embere legyek pap. A szolgálat vágya ez bennem s nem nagyzási mánia. Isten emberei közül nem kell nekem Mózes vezérsége, Dávid trónja, Illés és Elizeus csodatevő ereje. Boldog vagyok, ha Isten elfogad egy olyan névtelen emberének, mint amilyenről 1 Királyok 20:28 beszél, akinek csak a szolgálata maradt fenn, ő maga azonban az elfelejtés tengerébe sülylyedt. Kitüntetésnek tartom, ha lehetek Isten embere az egyházban, Igdaliás templom melletti káplánszobájában. Ma a körülmények is segítenek ebben. Valamikor az egyháztörténelemben az Isten embere pappá és püspökké "deformálódott”, ma a történelem Istene olyan időket hozott, amely lehántja a püspökről a külső dicsőséget és hatalmat s Isten emberévé "reformálja” őt. Ha igaz az, hogy a protestáns püspököt sohasem állásának tekintélye tette tekintéllyé, hanem inkább személyiségének súlya, ma sokkal inkább igaz az, hogy minden püspök annyit ér, amennyi benne Isten embere. Isten emberére mindig jellemző a szigorú önkritika, hiszen Isten számára a kitűnő is alig elégséges. Ezért mindegyik alkalmatlannak tartja magát a szolgálatra. Úgy kell kényszeríteni őket a szolgálat vállalására. Én is erről teszek bizonyságot előttetek. Ti tudjátok, mennyire nem kerestem s milyen hosszú ideig húzódoztam attól, ami ezen a napon bekövetkezett! • Rámnehezednek Dunántúl speciális problémái között az egyházpolitikai problémák is. Én is tudom azt, hogy itt vannak legtöbben, akik hol értetlenül, hol fejcsóválva, hol gyanakvással, hol önző gyanúsítással szemlélik az állam és egyház közötti békességnek azt a politikáját, amelyet folytatok. Ebben a kérdésben az utóbbi napokban fontos esemény történt. Zsinatunk elfogadta az állammal kötendő egyezség tervezetét s az egyezség ünnepélyes aláírása is
