Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1971-11-01 / 8. szám

ERŐS VÁR 7. oldal FIGYELŐ írja: Asbóth Gyula HIVATÁSUKAT MEGTAGADOTT EGYHÁZAK Az egyházak hivatása az evangé­lium hirdetése, nemzetek között és nemzeteken belül a békesség terjesz­tése, az evangélium erejének ihleté­sével egy igazságosabb társadalmi rend kiépítéséhez hozzájáruló szolgá­lat. Elveszíti azonban az egyház Krisztustól kapott rendeltetését, ha valamiféle politikai rendszer kiszol­gálója, propagandistája lesz. Ameri­kában, mint demokratikus államban, az egyházakat az államhatalom nem kényszeríti párt-propagandára, szol­gai támogatásra. A hit- és erkölcs alapján, az államhatalmat bírálhatja. Azt azonban még az amerikai de­mokrácia engedékenysége sem tűrhe­ti el, hogy az egyházak adómentessé­gük, szabadságuk védelme alatt, fel­forgató s az ország törvényeinek el­lenszegülő politikai érdek-csoporto­kat minden következmény nélkül anyagilag is támogassanak. Az adó­­mentességet az egyházak, mint a val­lás terjesztésére alakult intézmények kapják. Az egyháztagok is erre ada­koznak. Amint ettől eltérnek, adó-AZOK AZ OSTOBA TANÁROK (Folytatás a 6. oldalról) hallgatott. Azt is csak félve merte, szepegve és küszködve a könnyeivel kimondani: mi hírrel jött haza az én édes uram? A vén oskolamester, akinek írás vajjá tette a szívét a jócskán fogyasz­tott kitűnő móri nektár, megható­dott ennyi szeretet láttán, már ami a hűséges virrasztást illeti, és akiről el­feledtem eddig említeni, hogy világ­életében orrhangon beszélt, a félénk kérdésre most kihúzta magát, és mintha csak a kis iskolásokhoz szól­na, oktató hangon így felelt: — Minden rendben van annya. Be­fejeztük! Sok időbe telt, mert azok az ostoba tanárok háromszor beren­deltek, mire megtudták, hogy én mit tudok. mentességüket elveszítik. Pár héttel ezelőtt az egyik TV állomás közvetí­tette azt a jelenetet, amint az egyik állam adóbecslői felmérték egy temp­lom épületét, hogy a templomtulaj­donos egyházra a megfelelő ingatlan adót kivethessék. Ez az egyház is el­vesztette adómentességét, mert pén­zével nem olyan célokat támogat, mint amelyekre az adómentességet kapta. De nemcsak adómentességü­ket vesztik el az ilyen elsősorban po­litizáló egyházak, hanem az evangé­liumra szomjas lelkű egyháztagjaikat is. • BILLY GRAHAM világszerte ismert evangélizátort, újabban egyre több életveszélyes fe­nyegetéssel akarják egyes radikális, terrorista csoportok megfélemlíteni, s missziói munkája abbahagyására kényszeríteni. Ezért — amint az új­ságíróknak kijelentette — nem a ma­ga, hanem családja érdekében házát kénytelen volt különféle védelmi, biztonsági berendezésekkel ellátni. “Krisztus evangéliumának hirdetését pedig minden fenyegetés ellenére is folytatom tovább, amíg csak Isten életben hagy” — fejezte be beszél­getését az újságírókkal. Billy Graham evangélizációs össze­jöveteleinek hallgatósága, a Krisztus­hoz csatlakozottak száma, újabban ugrásszerű emelkedéssel 80% -ban a 30 éven aluli fiatalok köréből került ki. Sokat evangélizál külön az egyes hippi tanyákon, s közülük is nagyon sokat nyer meg Krisztus ügyének. A Sátán karmaiból akarja mindenkép­pen kiragadni a kábítószer, szex-őrü­let, vagy valamilyen felforgató politi­kai mérgező eszme rabjává lett fiata­lokat, s Krisztus kezébe tenni az amerikai fiatalság életét. Nevén ne­vezi a Krisztus ellenségeit, az ame­rikai társadalmi rend megdöntésére szervezkedő radikális csoportokat, a fiatalság lelkét-testét elpusztító ká­bítószer üzéreket. Ezért üzentek ne­ki hadat Krisztus országa terjeszté­sének modern ellenségei: a terror-ha­talom uralmának előkészítői. Tudják ezek a "gyűlölet modern apostolai”, amit a Biblia tanít: “íme az Úrnak öröksége a fiák ... Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiák. Boldog ember, aki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapu­ban". (Zsolt. 127:3-5.) Krisztus kezé­ben legyen az ifjúság, az Ő fegyvere, szerszáma váljék belőle. így lehet majd boldog a nemzet. Billy Graham ennek érdekében szolgálja Krisztu­sát. Krisztus ellenségei ezt nem akar­ják, mert Amerika jövőjét inkább egy diktatórikus hatalom zsarnoki igájában szeretnék látni. / /ícű/euti yoHcMafolí ADVENT a várakozás és a remény­ség ideje. Földi életünknek ez az iga­zi tartalma. A teljes reménytelenség már kívül esett az életen, s a halál­hoz tartozik. Sokan mondják: mire várakozhatnék még, s miben re­ménykedhetek. Elmúltak az évti­zedek s a világban egyedül marad­tam. Csak a közömbösség szitál rám. A halál gondolata pedig borzalom és rettenet a számomra. Ezekhez szólunk most ádvent ide­jén: életen és halálon túlról újra közeledik felénk Krisztus. Pontosan veled akar találkozni. A békességet, az élet értelmét s az örök üdvössé­get hozza számodra. Tényleges talál­kozáskor ezeket mind elnyered. Lá­tod, várhatsz valamire! A teljességet várhatod. Ádvent neked is a remény­ség ünnepe. • KRISZTUS az ajtó előtt áll és zörög. Bebocsátást kér. Zörget a szí­ved ajtaján, kopogtat családi életed zűrzavarában, a társadalom kapuit hatalmas módon döngeti, s a törté­nelem fölött égzengéssel ad hírt ma­gáról. Mindenütt belülre akar kerül­ni. Nála nélkül csak nyomorúság és pusztulás támadhat. Vele viszont be­lép a béke, az értelem, a szeretet. Hallod-e Krisztus zörgetését? Bebo­­csátod-e a szívedbe és családod kö­zé? Munkád nyomán a társadalom­ban érvényesül-e az igénye? Akarata szerint formálódik-e a történelem? — Krisztus ott áll az ajtók előtt és zörget. (Vatai László: A huszadik század második felében.)

Next

/
Thumbnails
Contents