Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-06-01 / 5. szám
4. oldal ERŐS VÁR ERŐS ©VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egyház Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Főmunkatárs: Egyed Aladár “ERŐS VÁR” (“MIGHTY FORTRESS”) P.O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi-monthly in June/July and Aug./Sep. No. 5. (142) Vol. XXXV. JUNE—JULY 1971. Subscription: 53.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az "ERŐS VÁR” előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl.. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland O. 44102 magvetés lenne az örökkévalóságra. Jól beosztani gyermekeink idejét a családban, egyik legnehezebb, de legsürgetőbb feladat. Kiáltó kérdés: mennyi időt tölt gyermekünk az utcán, mennyit a televízió mellett kétes értékű, sőt lelket mérgező programokat nézve! Az előadásnak ezt a részét azzal a figyelmeztetéssel szeretném befejezni, amit Pál Titusnak írt: “Rendelj presbitereket, ha van feddhetetlen, egy-feleségű férfiú, akinek hívő, nem kicsapongással vádolt, avagy engedetlen gyermekei vannak”. Presbiter választásoknál talán ilyeneket is figyelembe kellene venni. HITÉLETÜNK AZ EGYHÁZBAN Többféle presbiter típus áll előttem. Öreg presbiter. A kor, az ősz haj, az egyházban eltöltött évek, áldozatok meggyőzik arról és nagyon sok esetben a gyülekezeti tagokat is, hogy odavaló. Kis gyülekezetekben a szükség is szorongat: örülni kell, hogy van valaki, aki még vállalja a tisztséget. Hitélete? Yan-é egyáltalán s hol-miben mutatkozik? Ha tanácsol, talán ilyeneket mond: tiszteletes úr, ne tessék olyan hosszan beszélni, elég abból kevesebb is. Lehet, hogy szeret énekelni, de hogy presbiteri gyűléseken igeolvasás, pláne igemagyarázat is legyen, azt igazán feleslegesnek tartja. Buzgó templombajáró, áldozatos egyháztag, az adakozók névsorában nem kell szégyenkeznie a neve utáni összeg miatt, de ha megkérdeznénk a feltámadásról vallott hite felöl, talán ilyeneket mondana: óh, nem jött onnan még vissza senki. Hogyne támadnánk fel, feltámadunk gyermekeinkben, unokáinkban. Egy másik presbiter típus ismét, aki nem nagy lelkesedést mutatott már megválasztásakor sem, de még sem bánta. Egy kis fény, egy kis tisztesség hull abból a nevére, meg a családjára és az sosem árt, elvégre nem a kommunista Magyarországon vagyunk. Esetleges világi ügyeim intézése is könnyebben megy, ha a hatóságok kérdésére azt felelhetem: ennek és ennek az egyháznak a presbitere vagyok. A templom ritkán látja, a presbiteri gyűlésekből annyin résztvesz, amennyi legszükségesebb, a minimális fenntartói járulékot megadja, hogy választói joga legyen, egyébként az egyház ügyeit másokra hagyja. — A nagyon tevékeny, egyházáért nagyon sokat dolgozó presbitert sem hagyhatom el presbiter típusokról beszélve. Ez a presbiter akarja, hogy tárgyak, létesítmények, javítások róla beszéljenek, vagy még inkább akarja, hogy ő beszélhesse: “ezt én csináltam, ezt én hoztam rendbe, ez az én kezem nyoma.” Említhetném az uralkodni vágyó presbitert is, aki mindig javasol, mindig van terve, de ellenvetése is. O maga sohasem tesz semmit, de neki semmi se jő, ha nem ő javasolta. És sorolhatnék még sok más presbiter típust is. Félre ne értsen azonban senki. Ezek csak kiáltó példák. Ez nem azt jelenti, hogy én általában ilyeneknek látom a presbitereket az egyházban. Látok, ismerek másokat is, akiknek minden törekvésük az, hogy ne csak emberek előtt, hanem Isten előtt is jól forgolódjanak. És azt is vallom, hogy munkánk, szolgálatunk felől egyikünknek sincs oka büszkélkedésre, mert ha annak a Jézusnak mértékén vizsgáljuk meg magunkat, aki azt mondotta: “Ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsolhattak, mondjátok, hogy haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.” (Luk. 17:10.), ezen a mérlegen állva csak mélyre hajthatjuk a fejünket és bűnbánatot tarthatunk. De ugyanez a Jézus buzdít, bátorít is: kezdj új lapot, lehet jobban is a hited, a szolgálatod, az életed. Ővele közösségben látom feladatomat s ha ad is sok munkát az egyéni, családi élet, ha húz, csábít is a világ, marad még időm Isten dicsőségére élni az egyházban. Az erre vezérlő igét szeretném utóljára magasra emelni: “A közöttetek levő presbitereket kérem én, a presbitertárs, Krisztus szenvedésének tanúja és a megjelenendő dicsőségnek részese: Legeltessétek az Istennek közöttetek levő nyáját, gondot viselvén arra, nem kényszerűségből, hanem örömest, Isten jótetszése szerint és nem rút nyerészkedésből, hanem buzgósággal. Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeten, hanem mint a nyáj példaképei. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját.” (1 Pét. 5:1-4) Erre törekedjünk, mert higyjük el, nem az a fontos: én hogyan látom egyházaink presbitereinek hitéletét, hanem az a fontos, hogy Jézus hogyan látja. Ha elítél bennünket, térjünk meg, míg nem késő. Az O erejével, naponkénti segedelmével, amit imáinkban elérhetünk, igenis élhetünk olyan hitéletet, hogy nem hozunk szégyent a mi Urunk nevére s valóban mint példaképekre tekintenek az emberek s a Menynyei Atya jókedve megnyugszik rajtunk. Az volt a feladatom, hogy mondjam el: milyennek látom az amerikai magyar protestáns egyházak presbitereinek hitéletét. Amit mondtam, egy egyszerű közkatona szavai voltak, de ha nem hinném, hogy Isten az ilyet is megáldhatja és hasznossá teheti, nem álltam volna ide. Török Ernő
