Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-05-01 / 4. szám
4. oldal ERŐS VAR ERÖS@VÄR AMERIKAI MAGYAR; EVANGÉLIKUSOK LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egyház Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Főmunkatárs: Egyed Aladár “ERŐS VÁR” (“MIGHTY FORTRESS”) P.O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi-monthly in June/July and Aug./Sep. No. 4 (141) Vol. XXXV. MAY 1971. Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR" P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az "ERŐS VÁR" előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre.________________________ Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl.. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland O. 44102 “Nem szégyenlem Krisztus evangéliumát” — Rom. 1:16-17 — 4. NEM SZÉGYENLEM SZÜLÉIMÉT Anyák napja táján furcsán hangzik ez a cím, de szomorúan aktuális, mert ma olyan időket élünk, amikor a gyermekek alig várják, hogy kikerüljenek és függetleníthessék magukat a szülői gyámság alól. Pedig Isten után nincs drágább az ember számára, ami Isten védelme alatt áll, mint a szülők. A negyedik parancsolatban Isten a szülőket a gyermekek fölé helyezi s velük szemben nemcsak szereíetet, hanem tiszteletet is parancsol. Ez a parancsolat arra akarja figyelmünket felhívni, hogy Isten után az emberek között a szülők a legelsők. Hogyan néz az ó-ember a szülőkre? A szülők áldozatát, szeretetének nagyságát a gyermek nem tudja értékelni. A gyermek életében először az “én édesapám” a legokosabb, legerősebb és az “én édesanyám” a legjobb és és legszebb ezen a világon. Azután belépnek a gyermek életébe mások és ezek elhomályosítják előtte a szülői értéket. Később pedig már azt mondja a gyermek: én is tudok anynyit, mint édesapám és édesanyám. A következő állapot pedig az, amikor a gyermekek magukat kiválóbbaknak és okosabbaknak tartják szüleiknél! és mire megöregszenek a szülők, igen sokszor csak teherré és feleslegessé válnak. A fel nem ismert szülői szeretetet nem lehet elintézni a sírjaikra hulló gyermek-könnyekkel. A szülőknek az a tragédiája, hogy a természet rendje szerint általában hamarább halnak meg, mint az értéküket felismerő gyermek. Akinek még él az édesanyja, vagy az édesapja, adjon hálát Istennek, mert ez azt jelenti, hogy Isten időt és alkalmat ad nekünk arra, hogy a szeretet tartozását szüléinkkel szemben törleszteni tudjuk. URUNK! Bocsásd meg nékünk, amit szüléink ellen vétettünk: minden cselekedetünket, szavunkat, amelyekkel őket haragra, indulatra ingereltük, vagy amikor a fájdalom könnyeit kényszerítettük szemeikbe. Köszönjük, hogy sírjaikhoz el tudunk menni s egy-egy szál virággal meg tudjuk üzenni nekik, hogy minél jobban öregszünk, annál jobban szeretjük őket. Közli: Egyed Aladár. (Folytatjuk) EMLÉKEZTETŐ Édesanyád csak levelet vár. Kevéssel beéri, kevéssel. Éa annyi titkos könnyet hullat, ha napok múlnak, s írni késel. Tipegő kisgyerek korodban te mennyi kéréssel zaklattad! Sietős dolgát hányszor hagyta napjában félbe temiattad! Kenyeret szelt, puha-fehéret... kis karcolást csókkal hegesztett... virrasztóit lázas éjszakákon ... Most haja fehér, keze reszket, s levelet vár: simogatását néhány gyermeki, meleg szónak. Ó, írj! Amit ma még megírhatsz, vigyázz, megírhatod-e holnap! T. E. IVIi a véleménye egy fiúnak az apjáról? § éves korában: "Az én apám a legokosabb, ő mindent tud.” 14 éves korában: “Mégsem olyan okos, mint gondoltam. Nem tud mindent." 18 éves korában: "Tulajdonképpen nagyon keveset tud. Én sokkal többet tudok, mint ő.” 22 éves korában: "Édesapám nem tudja megérteni, hogy új időket élünk. Nem tart lépést az idővel, elmaradott. Nem tudom magamat megértetni vele." 30 éves korában: “Sokszor eszembe jut, vajon alapjában véve nem volt-e mégis igaza az édesapámnak sok mindenben?" 40 éves korában: "Az én apám mégiscsak okos ember volt. Mindinkább igazat kell adjak neki.” 50 éves korában: "Most már egészen megértem az édesapámat. Gerinces ember volt. Az újszerű nem tudta megtéveszteni őt. Elvei helyesek voltak, bizony igaza volt.”
