Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-12-01 / 10. szám
EROS # VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XXXIV. ÉVFOLYAM_____________________1970. DECEMBER__________________________________10. SZÁM Krisztus Urunknak áldott születésén Valaki a minap azt mondotta: "A karácsony csupán a gyerekeknek jó és érdekes, nekünk felnőtteknek jobbára többletmunkát jelent”. Talán semmi sem fejezi ki jobban az ember modern lelkiállapotát, mint ez a sajnos nagyon is általánosnak mondható vélemény. Általánosnak már azért is, mert nemcsak a külső körülményekből fakad ez a meglátás, hanem azoktól függetlenül éppúgy hangoztatják. Amikor azonban az ember így beszél, akkor bizonyítja be, hogy menynyire szüksége volt és van arra ma is, hogy Isten ezen a felfoghatatlan módon lépjen bele az emberi történésbe és cselekedjék teremtettjei üdvösségére. Ha merész kijelentésnek is tűnik, de hangsúlyoznunk kell, hogy karácsony nem gyermek-ünnep. Soha nem ez volt a nap jelentősége, csupán a ferde felfogásban leledző ember fokozta le azt gyermekek ünnepévé, szeretetünneppé, meg ezekhez hasonlóvá. Az ember tévedése, már akié, és itt "keresztyén” embereket értünk, ott kezdődik, hogy nincsen meg a bensőséges, időt igénylő kapcsolata saját leikével. Lelki állapotát és lelki szükségeit nem képes igazán felmérni. Felületesen és felszínesen tölti ki életét. Nincsen perspektívája Istenhez kötő távlatok tekintetében. A Máé az ember; az Örök Holnap pedig figyelmén kívül marad. Olvassuk csak el figyelmesen a jólismert történetet mégegyszer, Lukács evangéliuma 2. részéből. A központi esemény a Szabadító születése: Isten üdvözítő kegyelmének gyönyörűségesen felséges és egyszerű kinyilatkoztatása. Ami azonban kevésbbé szokott figyelmet kapni az az, hogy a Kisjézusnál megjelent pásztorok, majd később a napkeleti bölcsek is, N e k i viszik az ajándékot. Nem egymást és környezetüket ajándékozzák meg az öröm miatt, hanem Krisztus részesül ajándékban. Úgy is mondhatnók, hogy imádásuk önmaguk odavetése az Isteni Kisded, a Világmegváltó Űr elé, hit és bizalom Őbenne. Először angyali ajkakról, de később már a Betlehemet megjárt emberek beszéde által terjed a Hír, az Evangélium a világban: Krisztus megszületett! Mert ez a karácsony egyesegyedüli lényege és fontossága. Semmi más nem szükséges hozzá; s ha ebből a lényegből az ajándékozás, gyermekek vagy felnőttek megörvendeztetése egy jottányit is elvesz, akkor nem ér semmit az egész ünnep szükségesnek tartott sallangjaival egyetemben. "Fel útra, ti hívek!" — szólongat egyik közismert énekünk. S a karácsony történetében is ugyancsak lényeges az a nekikerekedés, ahogy a pásztorok Betlehembe indultak, hogy meglássák az emberi lét Nagy Csodáját, a földreszállott Istenfiút, Akire már ekkor is rámutathatunk: “Íme, az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit". A problémát nem szabad szemünk elől veszíteni. Karácsonyban nincs semmi érzelgősség, meglágyulás, avagy lehetőség önámításra. Mégha nem is tetszik, de karácsony az alapvető bizonyítéka az emberi bűnvalóságnak, s földi láthatóságban innen indul el az út a golgotái kereszthez. Karácsony tehát nem az emberi jóság napja, hanem Isten szeretetének számunkra ugyan érthetetlen, bár hitben valósággal átélhető ténye. Vigyázzunk azért, hogy már karácsonykor is adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy Krisztussal találkozzunk. A mi korunkban erre éppúgy szükség van, mint ezelőtt s ezután is. Az ember nem változott semmit és Isten sem. A bűnöst Ő elveszni nem hagyja, s ezért számára újra hirdetted az Evangéliumot: Krisztus megszületett! Világ- és egyéni viszonylatban az ember keresi a kiútat, a megoldást ezerféle gondjára és bajára. Ki elméletekkel, ki önhitetéssel, ki nekikeseredéssel, vagy még ezerféle módon igyekszik valami elképzelt célhoz jutni. Túlságosan egyszerűnek, az értelemhez talán nem méltónak tűnik azért az, ha szembekerülünk A Megoldással, azzal, hogy lelki értelmű zarándoklatot kell tennünk oda, Betlehembe, Krisztushoz. Ott és Benne lesz ténylegessé Istennek a számunkra készített karácsonya, amiben Ő adta a legnagyobb ajándékot minden ember-gyermekének: adta a lelki megtisztulás, a felülemelkedés alkalmát; az embert az első karácsony eseményén keresztül
