Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-01-01 / 1. szám
ERŐS VÁR 5. oldal “Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” Ézsaiás 43:1. Az élet félelmetes. Nem mindenki látja annak, de ez nem változtat magán a tényen. Isten igéje annak tartja s ez nekünk elég. Miért félelmetes az élet? Azért, mert bizonytalan. Mindig szívdobogtatóan izgalmas sötétben botorkálni olyan ösvényen, melyen még sohasem jártunk s amelyből mindig csak épp annyit látunk, ahová letehetjük a lábunkat. Márpedig az élet ilyen. Ami hátunk mögött van, a múlt már nem a miénk. Visszavonhatatlanul elveszett a számunkra. Ami előttünk van, a jövő még nem a miénk, számunkra kikutathatatlan titok. Csak a jelen a miénk, abból is nem a mai nap, vagy a most folyó óra, csak egy pillanat, mely el is múlik, mihelyt kimondjuk. Félelmetes az élet, tele van reánk leselkedő veszedelmekkel. Valaki egyszer azt mondotta, hogy otthonunkból a mennyországig harctéren vezet át az út, a harctér pedig tele van halálosan veszélyes meglepetésekkel . .. A félelemnek azonban végeredményben nem külső, hanem belső oka van. Néha ott is félünk nagy félelemmel, ahol nincsen félelem. (Zsolt. 53:6/a.) Nem a félelmetes körülményekből születik a szívben a félelem, hanem rossz lelkiismeretünk miatt. Tudjuk, t Joób Olivér Az Északi Egyházkerület nemrégen helyezte őt át a nagy nyíregyházi gyülekezetből a kemenesaljai Ostffyasszonyfára. Új szolgálati helyén rövid időt tölthetett csak, mert egy vigyázatlanul és túlgyorsan hajtó motorkerékpáros áldozata lett. Az ilyen emberi tragédia hallatán nehéz tárgyilagosnak maradni, ezért írja talán egy kanadai olvasónk: “Joób Olivér haláláért azok is felelősek, akik nem bírták elviselni nagy népszerűségét nyíregyházi hívei között...” Október 29-én, 59 éves korában belehalt sérüléseibe. Ostffyaszszonyfán az ottani gyülekezet, a nyíregyháziak küldöttsége és nagyszámú lelkésztársa búcsúzott egy igazi lelkipásztortól és osztotta meg az elárvult család bánatát. “Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.” (Zsolt 116:15.) —ze hogy büntetésnél egyebet nem érdemelünk s félünk a büntetéstől. Isten meg akar szabadítani a félelem életgátló béklyóitól. Azt mondják, hogy a bibliában annyiszor van benne “Ne félj”, vagy “Ne féljetek”, ahány nap van az esztendőben. Mintha minden reggel azzal akarna felkelteni és életünk aznapi útjára elbocsátani Mennyei Atyánk, hogy fülünkbe súgja: Ne félj! Ez azonban Isten ajkán nem parancs, nem az emberi akarat felajzása. Ha ez lenne csupán: semmit sem érne. A félelmet nem lehet belőlünk sem kiparancsolni, sem érvekkel kibeszélni. Isten nem parancsol, nem érvel, hanem biztat. A váltsággal bíztat. Arra emlékeztet, hogy megváltott. Nem azzal, hogy meg fog váltani, hanem azzal, hogy már megváltott. Emlékezetünkbe idézte a golgothai keresztet, melyen a bűnös emberhez lehajtó szeretedét abban mutatta meg Isten, hogy egyszülött Fiát adta oda érette. Ha azelőtt soha semmivel sem mutatta volna meg Isten, hogy szeret. . . ha azóta is csak szigorú bíró-arcát mutatta volna felénk és kemény kezét tapasztalhattuk volna meg állandóan .. . akkor is ez az egy tény: a golgothai kereszt egyszer s mindenkorra s minden ellenkező tapasztalat ellenére is örök érvénnyel bizonyítja, hogy Isten nagyon szeret s a pártunkon van. Ez már magában elég volna arra, hogy ne féljünk soha senkitől. A Golgothán kiomló vér eltörli bűneinket s ezzel elpusztítja a félelem ősfészkét, a rossz lelküsmeretet. Azóta bátran vallhatjuk: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róma 8:31.) Ugyanez az értünk ömlő vér megszabadít minden félelmetes aggodalomtól. Bátran mondhatjuk: “Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem öt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róma 8:32.) Mindez pedig nemcsak az össz-emberiségnek szóló általános igazság, hanem hozzám szóló személyes üzenet is. Én nemcsak egy szám vagyok az embermilliók tömegében, egy porszem a Szaharában, egy vízcsepp a tengerben. Engem Isten személyesen ismer, tudja nevemet, azon szólít, ha hív. Magáénak tart. Nemcsak tud rólam, nemcsak ismer, hanem szeret is, azért mondja: “Enyém vagy!” Néha Isten embereken keresztül mutatja meg, hogy törődik velünk, szeret, velünk van, nem kell tehát félnünk. Áldja meg azokat, akik ebben eszközei lehetnek! IMMÁNUEL! VELÜNK, ÉRTÜNK, PÁRTUNKON VAN AZ ISTEN! HALLELUJAH! Gusztáv Adolf csatadalából: Ne csüggedj el kicsiny sereg, Szívedet ne rémítse meg Sok ádáz ellenséged. Bár dühök ellened fordul S te félsz és könnyed kicsordúl: Nem árthatnak tenéked. Él az Úr s áll ígérete ördög s világ minden csele Megszégyenül mirajtunk. Isten velünk s mi ővele Nagy az Istennek ereje Győzelmet kell aratnunk! Erre segélj, mi Krisztusunk, Mivel mi csak Benned bízunk, Segélj szent neved által, S mi, hü nyájad akkor Neked Vígan mondunk dicséretet örök hálaadással! (Szemelvény a NE FÉLJ! c. most készülő áhítatos könyvből. Túróczy Zoltán igehirdetései nyomán összeállítja: Egyed Aladár. Lásd az alábbi megrendelő szelvényt!) ERŐS VÁR Kivágandó és beküldendő: P. O. Box 02148 CLEVELAND, OH 44102 A NE PÉLJ! c. áhítatos könyvet megrendelem. Mellékelem a könyv árát: 3 dollárt. Tudomásul veszem, hogy kevés számú megrendelő esetén a könyv nem jelenhet meg és beküldött pénzemet visszakapom. Név: ........................................................................................................ Utca: ................................................................................... Város: .................................. állam: ......................... Zip Code: .................... NE FÉLJ!
