Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-05-01 / 5. szám
VAR 5. oldal Trianon ötvenedik évfordulóját 9 nattal? sár ja :sinált, ‘ja niáit i hinárt. Eldobva nemzeti öntudatodat? Igaz, hogy a klasszikus jelszó: Dulce et decorum pro patria móri — helyett ma azt hangoztatják, hogy inkább élő rabszolga, mini hősi halott, vagy: better red than dead — mi magyarok ma is így imádkozunk: Uram, Te tudod, Te látod ettem, nerem! felettem, n-sajkáján tengeren . . . “Mi sohasem akartunk mást, Csak a jusst: Nagymagyarországot!” Nincs árvább nemzet a magyarnál. Megint csak Reményik Sándorral panaszoljuk: junkat ■vér vagyunk! fi múltat, zemébe ík és agyunk. "Árvaság csak egy van feleim: Az erdőn kívül lenni, Otthontalannak, hazátlannak lenni A nagy világban szétszóródva Sok-sok szeméttel összekeveredni." s megbocsátok! űn követ, izös átok! c, szlovákok, ránk követ! . szeressed: vagyunk, vereslett, ió melled, gyünk!!!” berek vagyunk! Isten akaratából magyarnak születtünk. Áldassék ezért szent neve mindörökké! így Isten parancsát teljesítjük, amikor — idegenben is — magyarul akarjuk élni az Istenfiúságot. Jézus a fajt, nemzetet, családot nem akarta eltörölni, hanem megszentelni. Az evangélium nem nemzeti, nemis nemzetközi, hanem nemzetek feletti. Azt akarja, hogy minden nép a maga nemzeti közösségében legyen Isten gyermeke és a maga nyelvén hallja az evangéliumot! Mostanában szeretik hangoztatni, hogy az emberiség az egység felé halad, kár tehát a na cionalizmus düledező kerítéseit erősíteni. Válaszunk csak ez lehet: ha majd minden amerikai, angol, francia, német, cseh, orosz, román és szerb ugyanezt hirdeti, akkor beszélhetünk róla. Addig azonban nem leszünk sem árulók, sem hitványak, sem öngyilkosok. %atva, a nemzeti : megismerni hűljük győzni őket, lehetnek megúült, megújult léik Magyarország Az evangéliumban megszentelt nacionalizmus Kossuth szavait idézi: “Ha várni kell, hát várunk, ha tűrni kell, hát tűrünk; nem elbizakodva, nem is tétlenül, hanem szent sebeinket szent stigmaként végighurcoljuk a világon” s így követeljük: Adjátok vissza ezeréves jussunkat, Nagymagyarországot! Erős hittel, békén tűrve! Hangozzék közöttünk a 137. zsoltár: “Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékeztünk. . . . Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!" Tudjuk, hogy “sötét homályban kúszik a jövő". Érezzük, hogy “fejünk fölött kétélű bárd, alattunk a föld nem szilárd”. Mégis hittel mórijuk: "Állottunk sok vihart, nekünk ez sem új; Mi tudjuk, mit jelent, ha Balsors szele fúj. Nem tagadjuk, jöhet még új vihar, rossz idő, Mikor keservünk, fájdalmunk tengere égig nő. Talán jajunk sem lesz, könnyünk sem lesz, Csak a szívünk fog verni. De magyarul fog verni!” Biztat bennünket a “szlovenszkói" magyarok himnusza: "Ránkszakadt az éjszaka, sötétségben járunk Két csillag ragyog csupán: Krisztus s magyarságunk. Ezt kövessük híven mind, ne hagyjuk lehullni: Ennek útján hajnal int, el fog az éj múlni!” Még Németországban találkoztam egy olyan amerikaival, aki szerint mi magyarok “túlzó nacionalisták vagyunk, pedig jobb lenne, ha jobb keresztyének lennénk". így válaszoltam neki: Mi csak mint jó magyarok lehetünk jó keresztyének és mint jó keresztyének lehetünk jó magyarok. Higyjük hát el: "Istené a végítélet, Feltámadás-örökélet Pitvara a Golgotha. S szétzúzva szűk koporsóját Feltámad a szent Igazság S poklok minden gonosza Nem győzheti le soha!” (A másképpen nem jelölt vers-idézetek Reményik Sándoréi.) Egyed Aladár
