Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-05-01 / 5. szám
ERŐS VÁR 3. oldal LELKÉSZI NAPLÓMBÓL ÍRJA: EGYED ALADÁR 4. MAGYAR ISTENTISZTELET SPALATÓBAN 1935 október elején — beteg hangszálaim miatt — orvosom hat hétre tengeri levegőre Spalatóba küldött, amit akkor már Splitnek hívtak. Mindjárt az első nap magyar szót hallottam Spalató utcáján. Egy férfi és egy nő beszélgettek a tengerparton s magyar testvéri szívvel reájuk köszöntöttem: “Adjon Isten jó napot testvérek!” Öt perc múlva már tudtam, hogy szerb megszállt területen lakó, gyermektelen földmíves házaspárral találkoztam, akiket tönkre tett a vagyondézsma és hontalanná tett a magyargyűlölet. Utolsó darab földjük arra volt elég, hogy megváltsák a hajójegyet Buenos Airesbe. Tíz perc múlva tudtam már, hogy mindketten magyar evangélikusok, a nagybecskereki ev. egyház egyik szórványában laktak, vasárnaponként onnan jártak be Nagybecskerekbe istentiszteletre. De már csak szlovákul szól ott az ige és így már régóta nem éltek az Űrvacsora szentségével. Könnyes szemmel kértek, hogy elutazásuk előtt osszam ki nekik az Űrvacsorát. Másnap délután 3 órára beszéltük meg a találkozást szállodai szobájukban. Már minden készen állott. Házi oltár várt. Feszületet és gyertyákat a szállodatulajdonos adott nekik, bort és egy talpas poharat is. Ostyát a cukrászdában vettek. Bibliájuk velük volt és azt is az asztalra tették, mint egy oltárra. Ezt az űrvacsorát leírni nem tudom. Én magam is éltem velük együtt a szentséggel. Mikor csordultig tele van a lélek, akkor leggyengébb a szó és a toll. Ilyen lelki élményem a harctéren is csak egy volt, amikor a bukovinai fronton, egy éjszaka, az alig hatvan lépésnyire beásott ellenség elöl rókalyukba bujt 11 református és egy evangélikus gyöngyösi huszárnak osztottam ki egy húsvétkor az Űrvacsorát. Álmomban még most is hallom a föld alól az ég felé törő bűnbánati éneket: “Ne szállj perbe énvelem, óh én édes Istenem!” Ürvacsora után velük maradtam este tíz óráig, mert akkor indult 21 napos útjára a délamerikai hajó. (Ki gondolta akkor, hogy egy évtized múlva majd meghívnak engem oda lelkipásztornak.) A két magyar szíve megnyílt s mint Aeolus barlangjából a mindent elsöprő vihar, úgy szabadult ki lelkűkből Trianon keserve. Benne zokogott szavukban a többi szerb rabságban sínylődő magyar jajkiáltása, a Felvidék magyarjainak segélykérő lelke, a megalázott székelyek síró panasza. Már jelzett a hajó az indulásra s nem tudtak tőlem elszakadni. Ügy kapaszkodott belém két oldalról ez a két hontalanná vált magyar, minha édesanyjuktól búcsúztak volna és én éreztem, hogy vigasztaló lelkem ott az idegenben, ezekben az órákban, tényleg ennek a két embernek a számára a hazai föld: az édesanya lelke volt. Talán azért is betegedtem meg, talán azért is kellett éppen Spalatóba mennem, hogy ennek a két léleknek a búcsú órájában legyen egy vigasztalója. Mikor elindult a hajó, ott álltak mindketten a hajó fedélzetén. Már nem volt egyetlen szavuk sem, csak néztek reám, mereven, kétségbeesetten és hullott a könny, magyar könny 'az idegenné vált Adriai-tengerbe. A lassan távolodó hajó láttára a legkülönbözőbb gondolatok váltották egymást lelkemben. Pár nappal ezelőtt olvastam a dalmát sziklás hegyvidékéről, hogy az valamikor nagy erdőséggel volt tele s az erdőben termékeny területek is voltak. Évszázadok folyamán az erdőket hajóépítési célokra kivágták, azután a Bóra és Sirokkó a védtelen humuszt lehordta a sziklák közül és maradt a terméketlen szikla. Amint néztem a sötétbe vesző hajó után, mintha a tenger hullámainak csobogását fejszék éles csattogása váltotta volna fel. A hajó átalakult könynyes szemem előtt magyar erdővé és láttam, mint vágja ki annak erős fáit eszeveszett őrülettel a szerb, cseh, román fejsze. Hallottam a magyarok iránti gyűlöletnek zúgását, amely elpusztított minden lehetőséget ezeken a területeken, ami új magyar termést ígért és nem maradt más csak a terméketlen élet. Úgy láttam, hogy a hajó nem az Adriai-tenger vizén indult már tovább, hanem magyar vérben és magyar könnyben úszik és viszi a két hontalan magyar testvért! És felsikoltott bennem Reményik Sándor imádsága: “Isten, űristen, miért ép csak minket?!” Egyed Aladár AZ EGYHÁZ HÍREI (Folytatás a 2. oldalról) zömbösség, jólét, városiasodás és gyakori lakhelyváltozás a főbb okai az egyháztagság csökkenésének. 9 Az orsz. presbitérium megvette műemlék céljára a pennsylvániai Providence határában lévő egykori Mühlenberg-tanyát. Dr. H. M. Mühlenberg, hanoveri születésű lelkész az amerikai evangélikusság kimagasló vezéralakjának számit, aki a 18. század második felében energikus és buzgó munkával biztosította az egyházi élet helyes fejlődésének a lehetőségét. • Egy, a lelkészség kérdéseinek a tanulmányozásával foglalkozó rendkívüli orsz. főbizottság többek között javasolja, hogy a júniusvégi orsz. közgyűlés tegye lehetővé nők lelkészi szolgálatát, változtassa az orsz. elnök és az egyházkerületi elnökök jellegét és címét püspökre és teremtsen lehetőséget, hogy egyéb munkakörben dolgozó személyek is végezhessenek alkalmilag lelkészi szolgálatot. KANADA a Az ev. egyházak közös segélyszerve 1369-ben 310,000 dollár értékű segélyt nyújtott különböző országokban. • A felekezetek között az evangélikusok állnak a negyedik helyen. A lakosság 4ö százaléka katolikus, 20 százaléka “egyesült egyház”-beli, 13 százaléka anglikán és 11 százaléka evangélikus. MAGYARORSZÁG • Meghalt Szepessi Károly szarvasi ev. lelkész, Szalay Mihály lovászpatonai, Pohánka Ödön csővári, Hering János veszprémi nyug. ev. lelkész, továbbá Jeszenszky Ilona, az egykori deáktéri ev. leánygimnázium és Ihász Sándor, az egykori fasori ev. gimnázium tanára. • Többéves gyakorlattól eltérően az “Evangélikus Élet” c. hetilap idén nem a feltámadás ünnepére, hanem a “felszabadulás” évfordulójára jelent meg bőví(Folytatás a 8. oldalon)
