Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-05-01 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XXXIV. ÉVFOLYAM 1970. MÁJUS 5. SZÁM Scholz László HITVALLÁS SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPÉN Hiszünk Istenben, valljuk öt és minden földi nép előtt tisztességet adunk neki, ki a világot élteti. Hiszünk Jézusban, áldjuk őt, minden hatalmasság előtt dicsérjük mint Isten Fiát. Keresztje békességet ád. Hiszünk a Szendétekben is, ki élet ösvényére visz, fényit, segít, növel, vezet. Őt várja a gyülekezet. Nemcsak kezdetben alkotott füvet, fát, embert, csillagot. Teremt ő szakadatlanul: mindenható Atyánk az Úr! Engeszlelésül adatott, harmadnapon feltámadott, ő tesz egykor ítéletet élők felett, holtak felett. Sok kincsének legszebbike a Krisztusról hangzó ige. Ki hallgat rá, nem vesz hét el, közel ahhoz az Úr, közel! Folyton folyvást újít, javít, véghez viszi szándékait, míg új ég, új föld nem ragyog. Urunk, te müveid nagyok! Mi Krisztusunk, szívünk tied, ajkunk melletted tesz hitet: világnak Megváltója vagy! Páratlan műved ó be nagy! Szentháromság magasztalunk. Üdvös, hogy téged vallhatunk már itt és majdan ott, ahol szent khérubok között lakói! Ámen. AZ ELMULASZTOTT TÜNTETÉS jóváhagyták a tiltakozó megmozdulá(Translated from “U.S. News SOkat. & World Report”.) Az egyetemeken dühöngő tüntetések, a gyűlések és felvonulások, a változásért kiáltó hangok és a forradalommal való fenyegetőzések közepette ugyancsak kevés szó hangzik el a legtöbb amerikai egyház részéről a törvényes rend tisztelete érdekében. Sőt, közülük igen sok tevékenyen vesz részt a napi politika heves vitáiban. Azok a hangok, amelyek segíthettek volna az egyetemeken fellángolt szenvedélyek lecsillapításában, inkább a panaszokat visszhangozták és mintegy Miért nem kísérelték meg ezek az erőszak híveit arról meggyőzni, hogy egy nép töbségének a figyelmét másképpen is meg lehet nyerni, mintsem végzetes címfejekkel? Mindez csak kihangsúlyozza közönbösségünket azzal a leghatékonyabb eszközzel szemben, amellyel egyesíthetnénk az emberiséget — nevezetesen, a lelki erővel szemben, melyből a nemzet erkölcsi rendje táplálkozik. Olvastunk-e csak egy esetről is, hogy valamely egyetem diákjai nem tömeggyűlésen, hanem imaösszejövetelen vettek volna részt? Az ima a bennünk lakozó Istenre emlékeztet minket. Az imádság befolyására gondolataink elfordulhatnak a gonosztól, s az önzés önzetlenséggé váltczhatik. Honnan is kerülhetnek vezetői ilyesfajta mozgalomnak nemzeti életünkben? Első gondolataink az egyházak felé irányulnak. Azonban sok lelkészt azoknál a szervezeteknél találunk buzgó tevékenységben, amelyek közöttünk a széthúzást munkálják. Hát nem az volna-e inkább a feladatuk, hogy olyan hangulatot teremtsenek, amely békés magatartásra s a közéleti kérdések észszerű tanulmányozására indítana? Mennyit tettek ezek azért, hogy annak rendje s módja szerint megvitathassák a problémákat azok,
