Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-03-01 / 3. szám
ERŐS VÁR 3. oldal 1848 március 15 “KORÁN REGGEL az ifjak kávéházába siettem. Az úton Vasvári Pállal találkoztam, mondtam neki, hogy menjen Jókaihoz s ott várjanak meg együtt engemet. A kávéházban még csak néhány fiatal ember volt, kik nagy búsan politizáltak. Bulyovszky Gyulát, ki közöttük volt, meghívtam Jókaihoz, a többieknek meghagytam, hogy az érkezőket tartsák itt, míg vissza nem jövünk. Haza menvén, előadtam szándékomat a sajtó rögtöni fölszabadításáról. Társaim bele egyeztek. Bulyovszky és Jókai proklamációt szerkesztettek, Vasvári és én föl s alá járkáltunk a szobában■ Vasvári az én botommal hadonászott, nem tudva, hogy szurony van benne: egyszerre kiröpült a szurony, egyenesen Bécs felé, anélkül, hogy valamelyikünket megsértett volna. — Jó jel! — kiáltánk föl egyhangúlag. Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt if jakkal. Jókai a proklamációt olvasta föl, én nemzeti dalomat szavaltam el; mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott. A kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, mint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proklamációt és én elmondtam a nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a szemináriumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. A szeminárium csarnokában elénk állott egy professzor és ezt mondta nagy pátosszal: — Urak, a törvény nevében ... Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása... A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek •.. Jókai ismét fölolvasta a proklamációt s a tizenkét pontot, s én velem elszaváltatták a nemzeti dalt. Mindkettőt fanatikus lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövő “esküszünköt" mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt. — Most menjünk a cenzorhoz és vele írassuk alá a proklamációt és a nemzeti dalt! — kiáltotta valaki. — Cenzorhoz nem megyünk, feleltem; nem ismerünk többé semmi cenzort, el egyenesen a nyomdába!" (Petőfi Sándor naplójából.) * * * “Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! — A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak; ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. . . ” (Petőfi Sándor: Nemzeti dal) * * * “MIT KÍVÁN a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését. 2■ Felelős minisztériumot Budapesten. 3. Évenkénti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése. 8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bank. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. Unió Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség!" (A 12 pont) * * * "Császári királyi Fenség! A ma délelőtti csoportozás perczenként nevekedvén, a bécsi események hírlesztése által annyira tápláltatott és ingereltetett, hogy veszedelmes fordulatot véve Heckenaszt pesti nyomdáját elfoglalta s ott a tudvalévő 12 pontokat kinyomatta; a baj növekedése között városi ülés tartván, abban tekintélyes nemes sorsú férfiak is részt vettek olly eredménnyel, hogy a város részéről a 12 pontoknak utasításul adása elhatároztatott; elhatároztatott s az alább érintendő választmány útján bejelentetett, még az is, miszerint a királyi helytartó Tanácstól kéressék a) hogy Stancsics fogságából pőre bevégzéséig, kezesség mellett kiadassák, — b) visszatorló sajtóműködés külön bizottsági ügylet alatt megengedtessék, — c) a közbátorság fenntartása a törvényhatóságok által a katonaság közbejövetele nélkül eszközöltessék ... A tömeg megjelenvén a várban, a választmány az említetteket mint kérést előadta, a néptömeg örömkiáltását szakadatlanul hallatván, a királyi Helytartótanács pedig ugyanazon kérelmeket a fenforgó körülményekben meg nem tagadhatta...” (Gróf Zichy Ferenc helytartótanácsos levele István főhercegnádornak.) * * * “A VÁLASZTMÁNY legalább húszezer ember kíséretében fölment Budára a helytartótanácshoz s előadta kívánságát. A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, a cenzúra eltörölte-
