Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-12-01 / 9. szám
6. oldal ERŐS VAR ISTEN KARÁCSONYFÁJA ALATT (1 János 4:16) Tegnap este, karácsony estéjén levettem egy lángot a karácsonyfáról s mint egy szomorú, magányos vándor elindultam vele gyermekkorom régen kialudt karácsonyfái felé. Megálltam egy régi ház karácsonyi ablakánál és benéztem rajta, mint egy messze ment, de hazatért ismerős. Boldog kis mennyország tükröződött a könnyemen és néztem és kerestem a karácsony titkát, szépségét és varázsát. A fáradt, forró fejemet odaszorítottam a hideg ablakhoz és azt kérdeztem, mi az, ami olyan felejthetetlenül szép volt boldog karácsonyokban?! És felelt a kép, amit láttam. Ott álltam a kistestvéremmel a karácsonyfa alatt. Mögöttünk az édesanyám és az édesapám. Amikor a karácsonyfa káprázatától elbüvölten, csillogó szemmel mondtam a Miatyánkot, éreztem, hogy az édesapám keze gyöngéden megsímogatja a fejemet. Viszszanéztem rájuk és láttam, hogy egymást átölelve ránknéznek és a szemükből csillogó könnyekben mosolyog le ránk, gyermekekre a karácsonyi jóság .. . Ma már tudom, hogy ez volt a karácsonyi titok, az elveszíthetetlen varázs, hogy ők álltak mosolyogva mögöttem, hogy a szeretet akkor engem méltatlan és rossz gyermeket — mégis megölelt és megcsókolt. Azóta már sok minden maradt mögöttem. Ha velük találkozni akarok, két temető kapuját kell kinyitnom, mégis érzem, hogy a szeretetük kísér és sokszor meggyújtja előttem a régi otthon kialudt karácsonyfa lángját. Ma már tudom, hogy ez a karácsonyi titok, hogy Isten ott áll mögöttünk és szeret! Pedig nem érdemeljük meg, hogy szeret. Pedig nem vagyunk méltók a karácsonyra. Senki sem érdemli meg a karácsonyt. Ha vannak könnyek az égben, senki sem sírt annyit miattunk, mint a mi teremtő, gondviselő jó Atyánk. Ha van árnyék az égben, soha senkinek az arcára nem vetődött belőle annyi, mint az övére a mi bűneink miatt. Nincs a földön olyan rossz gyermek, mint amilyenek mi vagyunk sokszor az Isten otthonában. El lehetne mondani azt is, hogy milyen ritkán vagyunk otthon, őnála. El lehetne mondani, hogy milyen sokszor nem hallgatunk Reá és nem engedelmeskedünk Neki. El lehetne mondani, milyen sokszor kedvesebbek a játékaink és az ajándékaink, mint ő, akitől kaptuk azokat. Ki tudná elmondani. felsorolni mindazt, ami a mi hűtlenségünk és a mi hálátlanságunk. Summázásul azt hiszem, nagyon elég ez a mondat: örök csatatér a karácsonyi szobánk, ahol az irigység, a gyűlölet pokoli zaja veri fel a béke fájának csöndjét és zavarja a szeretet angyalainak karácsonyi énekét. És Isten mégis ott áll mögöttünk! Mégis szeret! Mégis karácsonyra békít! Ő, ne gondold azt, hogy ez az Isten karácsonya, ez az egy este, ez az ünnep a karácsonyfával, a terített asztallal, az örömszerzés ajándékaival, a szeretteid csókiával. Ez csak az ember karácsonya! Ez csak az Isten utánzása! Ez csak a szeretet földi visszhangja és változata! Isten szívében minden nap karácsony van! Az Ő karácsonyfája nem egy ünnepet világosít ki, hanem beragyogja a hétköznapokat és az esztendőket. Nála nem egy estére lobban fel a szeret és a jóság, Istennél mindennapos a mennyország! Ha visszanézel, el kell ismerned, hogy Tőle mindennap kaptál egy karácsonyi lángot, egy boldog ajándékot, egy megáldott szívdobbanást. Látod, ez a karácsony: hogy szeret téged az Isten. Hogy mögötted áll. Érdemtelenül és érthetetlenül, de mégis szeret. Nélküle, valóban elmúlik és örökre kialszik a karácsony. A karácsony szépségéhez tartozik az is, hogy ilyenkor nemcsak megáll előttünk a szeretet, hanem testet is ölt. Úgy mondjuk ezt, hogy karácsonykor a szeretetet nemcsak érezni, de látni is lehet. Úgy mondjuk ezt, hogy ilyenkor a szívünk átdobban az ajándékba és a valóság vallomása lesz: vedd át ezt a kis ajándékot és hallgasd ki belőle a szívemet, amelyik azt mondja néked, hogy szeretlek téged. Kialvó karácsonyokból így viszünk magunkkal mindnyájan egy kézzelfogható emléket, ajándékokban megőrzött, felejthetetlen karácsonyestéket. Isten szeretetének is van ilyen maradandó karácsonyi ajándéka s ez az ajándék: Jézus! Közte és a karácsony többi ajándéka között az a különbség, hogy a többiből nem marad más, mint egy emlék, de belőle felnő mellettünk az élet! Nem lehet messzire menni egy karácsonyi gyertyával, pár hétköznap már elégeti. Jézussal minél tovább megyünk, annál nagyobb a fénye. Be tudja világítani a világot, az életet és a halált. Világít egészen addig, amíg el nem érünk hazáig, az Isten szeretetének örök és boldog karácsonyi otthonáig. Ezért fontos, mit viszünk magunkkal a karácsonyi ajándékok közül. tFriedrich Lajos • SÍK sSK !'«£ $SEí 5S2í ÜSS ifiS ÜSS '£££ A Fasor télen A Fasor télen, Ügy mint régen, Fehér ruhába öltözött. Templom tövében Könnyű jégen Az ifjúság körözött És szünetben Filléreken Spacseknál vettünk sült tököt, A Fasor télen Úgy mint régen Most már másnak ad örömöt! Ágh Tihamér Felhívás! VOLT FASORISTÁK JELENTKEZZENEK! Az Evangélikus Gimnázium megszüntetésével a Volt Növendékek Egyesülete is feloszlott, elnémult odahaza. A volt iskolatársakat kérjük, szíveskedjenek nevüket és pontos címüket nyilvántartás és a kap csolatok felvétele végett a FASORI ÖREGDIÁKOK EGYESÜLETE szervező titkárával, Bernhardt Bé- Iával (1944) közölni. Címe: Rév. Béla Bernhardt P. 0. Box 631 SHELBY. OH. 44875 (U.S.A.) Egyesületünk célja: a budapesti Evangélikus Gimnázium hagyományainak megtartása, a tagok között a barátság és összetartás érzésének ápolása. Tervbe vettük egy időszaki tájékoztató körlevél szétküldését is. (Az ERŐS VÁR szeptemberi számában megjelent “fasori cikk” világszerte nagy érdeklődést keltett. A jelentkezések örvendetesen folynak, legyen ez buzdítás az eddig még jelentkezetteknek!)
