Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-10-01 / 7. szám
ERŐS VÁR 5. oldal REFORMÁCIÓ-NAPI DALNOKVERSENY Éppen 125 évvel ezelőtt történt. A két protestáns egyháznak egyetlen közösen megjelenő sajtóorgánuma volt: a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. 1844-ben a pesti evangélikus lelkész Székács József volt a lap soros szerkesztője. A reformáció napjára megjelenő számban egy talán azóta is egyedülálló felhívást tesz közzé: költői, illetőleg műfordítói versenyt hirdet. A fordítandó mű: Luther Márton diadaléneke, az “Erős vár...” A felhívással egyidejűleg a maga fordítását is közli. Nem tudjuk, hogy hányán vettek részt a versenyen. A lap folyamatosan tizennégy alkotást közölt. Ez önmagában is jelentős szám! — Különösen ha hozzáteszszük, hogy a fordítások többsége énekelhető. Eszményi versenyről volt szó. Nem helyezésekért, s nem díjakért küzdöttek a résztvevők. Mindegyiküket az sarkallta, hogy az az ének, mely legcsodálatosabban fejezte ki a reformáció vágyát: Istent dicsőíteni — magyar ajkakon is lehető legszebb formában szólalhasson meg. Minden tekintetben szép, példamutató gondolat volt ez Székács Józseftől, s példaadó a résztvevőktől. Mi késztette a szerkesztőt, az evangélikus egyház akkori egyik első szellemi vezetőjét e dalnokverseny meghirdetésére? Hiszen a lap nem irodalmi, hanem elsősorban egyház- és iskolapolitikai célokat tűzött ki maga elé. Első célja kétségtelenül az volt, mint említettük, hogy Luther éneke a lehető legszebb formában hangozzék közöttünk. De ezt mindjárt követi a másik. Ugyanis a magyar nyelv csak néhány évvel korábban nyerte el polgárjogát Magyarországon. Ebben az időben jóformán még el sem ültek a nyelvújítás viharai. Az irodalmi élet vezérkara — mely egyúttal a népi közélet vezérkara is volt — viszont már megöregedvén lehorgonyzóit a fejlődés egy bizonyos Krisztus tudja, hogy ahol az Igét tisztán hirdetik, ott az ördög sem nyugszik. Amint a közmondás is tartja: Ahol az Isten templomot épít, az ördög rögtön kápolnát épít mellé. (LUTHER). pontján. De még nem jött el az új sasfiókok ideje sem. Petőfi Sándor még nem "Petőfi”, Jókai Mór sem "Jókai”. Ebben az átmeneti időben Székács kezdeményezése nagyszerű hozzájárulás volt nyelvünk, ezen belül egyházi nyelvünk fejlesztéséhez. De mindjárt következik a harmadik célkitűzés is. Az evangélikus és a református egyház vezéralakjait, különösen olyan világiakat, mint Kossuth és Fáy, Zay és Ráday nagyon foglalkoztatta a két egyház testvéri együttműködésének kérdése. Ezt nem egyszerűsítették le egyházszervezeti kérdéssé, hanem a népi-nemzeti egység érdekében tekintették életbevágóan fontosnak a közös sorsú és közös küldetésű két felekezet újszerű kapcsolatát. E dalnokverseny a találkozás és együttszolgálás egy sajátos fórumát akarta megteremteni — tegyük hozzá, nagyon szép formában. Mint jeleztük, a dalnokverseny gondolata nagy visszhangot váltott ki, sokakban ébresztett ilyen irányú buzgóságot. A beérkezett művek száma bizonyosan többszöröse a leközöltek számának. A szerzők jórésze a fiatalabb nemzedékből került ki. A sasfiókok életjelt adtak magukról. Közülük évtizedek múltán ketten — Karsay Sándor és Geduly Lajos — püspökké is megválasztattak. Szemléltetésül bemutatjuk néhány mű első versszakát. íme, milyen gazdag lehetőségeket rejt a műfordítás, milyen nagyszerű erőket, találékonyságot vetettek be a „harc”-ba. SZÉKÁCS JÓZSEF Erős vár a mi Istenünk, Legjobb fegyver, s védelem. Megtörik rajt, mely ellenünk Felzúdult a vészelem. Tűzzel lát a rossz Most a dologhoz, Erő, s csel ezre Zordon fegyverzete, Nincs itt hozzá fogható. ELEFÁNT MIHÁLY Erős vár nekünk az Isten, Véd, s hatalmas fegyverünk, Hív segítő szükségünkben, Mellyel most kell kűzdenünk. Régi ellenünk Készül ellenünk, Szörnyű fegyvere, Sok csel és ereje, Nincsen mássa föld színén. KARSAY SÁNDOR Erős vár az Isten nékünk, Jó fegyverünk s oltalmunk, Elveszi minden ínségünk, Melybe mostan jutottunk. Régi ellenünk, Háborog velünk, Erőben, cselben, Kegyetlen fegyverben Nincs ki vele mérkőznék. GEDULY LAJOS Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyver és menedék, A bajban segít ő nékünk, Mely most ránk nehezedék. A régi ellenfél, Komoly harcra kél, Kény s csábok ezere, Az ő mord hadszere, E földön nincsen mása. PERLAKY DÁVID Isten a mi erős várunk, Jó véd, s fegyver mellettünk. Ö megsegít — mi bátran járunk Bár sok baj van felettünk. Régi ellenfél Komolyan felkél, Ármány s erővel Dúl, vészt eszközlővel Földön több olyan nincsen. TOMKA KÁLMÁN Rendíthetetlen vár Istenünk, Legjobb fegyver s védő kar, Nem árthat semmi vész nekünk, Mert az ő paizsa takar. A bűn királya, Vesztünk forralja, Fegyverzetül hord Ezer cselt és nyomort, Nem fog ki rajt e föld. PAPP VILMOS (Evangélikus Élet)
