Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)

1969-06-01 / 5. szám

ERŐS VÁR 5. oldal “HA ISTEN AKARJA ÉS ÉLÜNK . . . (SZÉLJEGYZETEK A HOLDUTAZÁSHOZ) Milyen jó tudni azt, hogy Ameriká­nak hívő, bibliaolvasó és imádkozó elnöke van, aki arról is gondosko­dott, hogy az űrrepülőket Amerika könyörgő imája kísérje a holdra és hálaimája fogadja vissza a földön. Templomi gyülekezetek és hívő csa­ládok imafelhője kísérte oda is, visz­­sza is őket. De a közvéleményt alakító sajtó­ból kimaradt az Isten neve! Amikor a napi- és hetilapok beje­lentették az első embernek a hold­ra való utazását, a siker lehetőségé­­geit többféleképpen, de mindig Isten nélkül fogalmazták meg: "Ha minden a várakozás szerint történik...” "Ha a pontosan kidolgozott tervek sikerülnek..." "Ha semmi sem jön közbe ...” "Ha reménységünk nem csal.. "Ha az emberi tudás diadalmas­kodik ... stb. stb. stb.” Úrvacsora a holdon A nagytekintélyű képes hetilap, a LIFE hasábjain írja Edwin Aldrin asztronauta: “Módomban állt úrva­csorát venni a holdon. Űrrepülésünk előtt két héttel úrvacsoraosztás volt gyülekezetemben (a Webster, texasi presbiteriánus egyházban). Az isten­­tisztelet után Woodruff lelkész mi­niatűr úrvacsorái készletet adott át, melyet induláskor a hold-kompon helyeztem el. Leszállásunk után, mi­kor már valószínűnek látszott, hogy legalább egy ideig a holdon mara­dunk, elővettem az úrvacsorái kész­letet s miután rádió-csendet kértem Houston-tól, biblia-olvasás és imád­ság után magamhoz vettem a szent­séget ...” Az úrvacsoravétel után hangzott el Aldrin rádióüzenete: "... kérek mindenkit, akárhol van, bármely tá­ján a világnak, álljon meg egy pil­lanatra, gondolja át: mit lát a hol­don ezekben az órákban és adjon hálát a teremtő Istennek mindenki a maga hite és módja szerint.” (-----) Minden lehetőség felvetődött a la­pokban, csak ez nem: "HA ISTEN IS AKARJA ÉS ÉLÜNK.. Mintha Isten neve ki lenne töröl­ve nemcsak a szívünkből, hanem a szótárunkból is. Mintha tényleg meghalt volna az Isten. Vagy mintha tiltott dolog, vagy valami igen nagy bűn lenne Isten nevére és kegyel­mére hivatkozni! Mit ír a Biblia Jakab apostol le­velében? "Ezt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ebbe meg ebbe a város­ba és ott töltünk egy esztendőt, kal­­márkodunk és nyerészkedünk. Hi­szen azt sem tudjátok, hogy mit hoz a holnap? Mi a ti életetek? Bizony pára vagytok, amely egy kevés ideig látszik, azután pedig eltűnik. Ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akar­ja és élünk, ezt meg ezt fogjuk cse­lekedni. Ti ellenben most elbizako­dottságotokban dicsekesztek. Pedig minden ilyen dicsekvés gonosz.” Egy hívő keresztyén tudós tett bi­zonyságot arról, hogy az úgynevezett emberi alkotás — bármilyen szép és csodálatos is — csak átalakulása az Isten által adott javaknak az Ő általa adott értelem és erő felhasz­nálásával. Az ember azonban Terem tőnek képzeli magát és hirdeti is, hogy nem szorul Isten kegyelmére. Pedig az első ember holdra lépése Isten kegyelmének az adománya volt. Csak az Isten nagy kegyelmének köszönhetjük, hogy az űrrepülők a holdra feljutottak és onnan vissza tudtak térni a földre. Ők maguk tudták a legjobban, mennyi vesze­delem fenyegette őket. SOLI DEO GLORIA! ☆ ☆ ☆ A müncheni ÜJ HUNGÁRIA júli­us 18-i számában ezt írta: "A holdon július 20-án megkezdő­dik a XXI. század s itt a földgolyó legnagyobb részén még a XIX. szá­zadban élnek az emberek. Meg kell találni az átmenetet a XIX. század­ból a XXI. századba. Nem a labora­tóriumokban és a gyárakban, hanem az emberi szívekben és agyakban. Félre kell tenni minden sovinizmust, vallási és faji előítéletet és meg kell érteni végre, hogy a földgolyónak a lakóit csak egyetlen közös vonás tartja össze: embersége!” Mécs László ezt egyik legszebb költeményében így foglalta össze: "Minden emberben önmagad szeressed: Közös nagy tenger csöppjei vagyunk. Ha arcod eddig vad dühtől vereslett, Csontos ököllel verd bűnbánó melled, hiába, Testvér, emberek vagyunk!!!" • A KANADAI MAGYARSÁG augusz­tus 2-i számában jelent meg "A DI­CSŐSÉG ÉS SZÉGYEN MÉRLE­GE” című cikk, a következő beveze­téssel: "Az első emberi lábnyom a Hold laza porában majdnem olyan örökkévaló csoda marad, mint Jézus Krisztus lábnyoma a Via Appián, amikor Rómába igyekezett s talál­kozott megint a menekülő Péterrel. A hasonlat nem tiszteletlenség. Mert Neil Armstrong lábnyomát is Isten hagyta a Holdon. Minden, ami történt, Ő általa történt és az Ö akaratával történt.” Köszönöm ezt a pár sort úgy a lapnak, mint a cikk írójának. "Kob­zán a dal magára vall!” Egyed Aladár Üzenet az űrhajósoknak Ugy-e, milyen szép messziről a Föld, amikor súlytalan suhantok a hideg űrön át karszti tájak felé, ahol nincsen szín, illat, élet! "Oázis a nagy Mindenségben!” Mint testvérek élhetnénk rajta Iszépen békességben mi emberek! Műszerekre tapadó szemetek színt éhezik, virágok mosolyát. S amíg milliók figyelnek reátok, — talán szívesen leszakítanátok tavaszi erdőn egy szál ibolyát... Túrmezei Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents