Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)

1969-03-01 / 3. szám

2. oldal ERŐS VÁR a kijelentés szerint az egész ember feltámadása. Zavarnak az örökélet­tel kapcsolatos téves felfogások is. Nehezíti a keresztyén hitet a tapasz­talat is. Aki volt már exhumáláson, az igazat ad ennek a tapasztalatnak. Pál sem tud ezekre a kérdésekre olyan feleleteket adni, amelyek nem hagynak maguk után semmiféle ti­tokzatosságot, ezért világosan reámu­tat, hogy a feltámadott test Isten új teremtése! Példákat hoz fel reá. Elmondja az elvetett mag hasonlatát. A mag is, a test is, mikor a földbe kerül, elrot­had, de azután eljön a tavasz és cso­dálatosan előhívja a rothadásból az új életet. Elvettetik romlandóságban és feltámasztatik romolhatatlanság­­ban, feltámad a tavasznak új, csodá­latos szépségében, egy új teremtés­ben. Amint teremtéssé válik a feltá­madás, az Isten aktusává, mindjárt megszürkülnek előttünk az emberi kételyek, de mindez nem jelenti azt, hogy nem marad homály és titok e kérdésben. Isten dolgai nem egészen érthetők. Nem értelem-ellenesek, csak értelem-fölöttiek számunkra, de Pál mégis úgy érzi, hogy hasonla­ta valamit csak megvilágít a halot­tak feltámadásával kapcsolatban. A korinthusi gyülekezet számára gyötrő kérdés volt az is, hogy mi­lyen testtel támadnak fel? Milyen lesz a feltámadott test? Minémű test­tel jönnek ki? Pál erre csak egy pozitívumot mond: az sokkal szebb és dicsőségesebb lesz, mint e földi test. Mintája a feltámadott Jézus Krisztusnak a teste. Csak pár jellem­ző vonást emelek ki belőle. Az egyik az, hogy az új test a réginek folyta­tása. Nem tudjuk, hogyan és mikép­pen, mert ez Isten teremtési titkai Virágvasárnap közé tartozik. Az új test folytatása a réginek, de úgy, mint a virág élete a magnak. Jézus Krisztus is ott vi­seli kezén, lábán és oldalán azokat a sebhelyeket, amiket itt a földi élet­ben kapott. Azt viszi tovább mennyei testében is, amiket itt a földi élet­ben kapott. Megdicsőült formában, korlátok nélkül éli az új testben az életet, de a régit hordozza Magában. Tudod-e kedves olvasóm, hogy mi­lyen csodálatos evangélium ez? Az új életben én magamra ismerek és te is magadra ismersz és ez csak azért lehetséges, mert minden foly­tatása annak az életnek, melyet a földön éltünk. Nézd a gazdag és Lá­zár példáját. Lázár tudja, hogy ő Lá­zár, a gazdag tudja, hogy ő a gaz­dag. Lázár tudja milyen nyomorúsá­gon ment keresztül és a gazdag tud­ja, milyen szívtelen volt. Vagyis egy­másra ismerünk. Ha nem lenne tes­tünk, nem ismernénk egymásra, mert mi csak a testét ismerjük a má­sik embernek. A lélek, a bensőnk, gondolatvilágunk, érzéseink, cseleke­deteink sokszor önmagunk előtt is rejtély, nem tudunk önmagunkra is­merni. Lelkünk ismeretlen marad egymás előtt ebben a világban. Mi­lyen evangélium az, hogy akkor majd egymásra ismerünk! Termé­szetes, hogy marad még sok titok ebben a kérdésben, dehát a test fel­támadása nem tantétel, hanem hit­cikk. Minden vasárnap együtt vall­juk: "... hiszem a testnek feltáma­dását!" De mert hitcikk, azért nem kevésbé valóság, mintha tantétel len­ne. Pál apostol előtt világos, hogy a halottak feltámadása független az emberek hitétől, vagy hitetlenségé­től. De akik hisznek, azok élete cso­dálatos változáson megyen át. Hiszel-e a test feltámadásában annyira, hogy úgy vigyázol tested tisztaságára, szentségére, mint ami­ről tudod azt, hogy Isten, ha új for­mában is, de be akarja vinni a mennyországba, a tisztaságnak és szentségnek birodalmába? Ha hiszel a feltámadásban, akkor érzel-e felelősséget azok iránt, akik­kel szeretnél együtt lenni, odaát is? Nem Istenen fordul meg ez, hanem rajtad, vagy rajtam. Ezért olyan ne­héz kérdés, hogy hiszed-e valóban a test feltámadását? (ea) /í% utolja (Acic&na János a Mester nagy szívén pihen, £ tiszta szíven, e csöndes szíven Pihen, de lelke a holnapra gondol S fiatal arca felhős lesz a gondtól. Mély hallgatás virraszt az asztalon. Az olajfák felől a fuvalom Hűsen, szomorún a szobába téved, Be fúj ma a szél, az éj és az élet! Tamás révedve néz a mécsvilágra, Péter zokog és árvább, mint az árva, Júdás se szól, csak apró szeme villan, Remegve érzi: az ő órája itt van! Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében Mély tengerek derűs békéje él benn. Az ajka asztali áldást rebeg S megszegi az utolsó kenyeret! Juhász Gyula 1907. Nagypéntek A MAGYAR CSERKÉSZSZÖVET­SÉG kétévenkénti közgyűlésev valamint a gr. Teleki Pál Emléknap április 12— 13-án lesz Torontóban. Ezzel kapcso­latban felhívjuk a figyelmet arra az EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET­RE ÉS ŰRVACSORAOSZTÁSRA, ame­lyet a cserkészek és a helyi magyar evangélikusok számára tart nt. Bern­hardt Béla lelkész a Szt. András észt­lett evangélikus templomban (Carlton és Jarvis St. sarkán) április 13 án, vasárnap de. 10:30-kor.

Next

/
Thumbnails
Contents