Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-11-01 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM 1968. NOVEMBER 8. SZÁM ADVENTI KAPUNYITÁS “Ti kapuk, emeljétek fel fejeteket és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen he a dicsőség királya.” A 24. Zsoltárból hangzik felénk az ádventi felhívás. Csendes kérés van benne és szelíd sürgetés. Ügy hangzik, mint a haza érkező férj szava feleségéhez: "Ma estére vendég érkezik. Készülj fel fogadására.” CSENDES FELSZÓLÍTÁS Advent évről évre visszatérő csendes felszólítás: Készülj fel a Jézussal való találkozásra! Űj egyházi esztendő kezdődik. Vasárnapok és ünnepek istentiszteleti alkalmai, a megterített úrvacsorái asztal, a Biblia üzenetének közös vagy magános keresése, gyülekezeti bibliaórák és családi házi áhítatok, mind a Krisztussal való közösségünket munkálják. Advent újból és újból megerősíti az Üdvözítő ígéretét: "Én tiveletek vagyok a világ végezetéig!” Jövetele biztos tehát. Szavát meg nem másítja. Biztosan számítani lehet érkezésére. Minden azon fordul meg tehát, hogy miképpen készülünk fel fogadására most ádventben, majd az egyházi év minden alkalmán, amikor találkozunk vele. Templomaink oltárát ádventben lila oltárterítő borítja. A bűnbánat jelképe ez. Sok ádvent van már mögöttünk. Sok elmulasztott alkalom. Hiszen nem mindig éltünk az újrakezdés drága lehetőségével. Ezért kell bünbánatot tartanunk, Krisztus készséggel várta, hogy bebocsássuk, de az ajtó sokszor zárva maradt előtte. Vagy olyan kicsit nyílt csak ki hogy nem tudott bejönni hozzánk. Most megint új kezdet áll előttünk. Legyen ez az ádvent kapunyitás az életünkben, az Istentől adott új kezdet megragadása. KEMÉNY PARANCS Ádvent nemcsak csendes felszólítás, hanem kemény parancs is. Nemcsak lehetőségünk van a Jézussal való találkozásra, hanem elkötelezésünk is. Számba kell venni, hogy ki az, aki érkezik hozzánk. A 24. Zsoltár írója még csak így ismeri: "Dicsőség királya". Mi már így tiszteljük: Megígért Messiás. (Képünkön a kitárt ajtóban nevének görög kezdőbetűi láthatók: "Christos” — "Krisztus”) Isten Fia, akinek érkezésére Izráel népe évezredeken át várakozott. Megérkezésekor magával hozta Isten királyi uralmát. Benne a menny érkezett le a földre. Méltó hát, hogy kitáruljon előtte a szív. Mit jelent ez a szív-kitárás? Alázatosságot. Ez az egyetlen út, amin Isten Fia elérkezhetik hozzánk. Az alázatosság az a széttárt kapu, amin át Jézus Krisztus megérkezhet közénk. Akkor kezd ez az alázat ébredezni az emberben, ha számba veszi, hogy Krisztusban kicsoda érkezik meg hozzá, ki akar találkozni vele. Az örökkévaló Isten. Akinek nem méltó hajlék a mi szívünk és mégis felénk jön. Nem is ideig-óráig tartó vendégeskedésre csupán, hanem örökkévaló együttlakásra. Azért kell előtte feltárni szívünket, mert nem üres kézzel jön. Drága ajándékai vannak. Ezeket csak akkor tudja átadni nekünk, ha helyet készítünk. Egyszerű dolog ez a helykészítés is. A gyermekek karácsony előtt várakozással és reménykedéssel telt szívvel készülnek fel az ünnep érkezésére. Amikor reménységük valósággá lesz, tágranyílt szemmel csodálkoznak. Nekünk is csak ennyit kell tenni. Várakozással és reménykedéssel kell tekinteni az elkövetkezendő egyházi esztendő felé. Amikor megkapjuk Isten ajándékait, boldogan csodálhatjuk Istenünk nagy szeretetét. BÍZTATÓ ÍGÉRET Adventkor nemcsak csendes felszólítás, kemény parancs, hanem bíztató ígéret is hangzik felénk. Jön hozzánk Krisztus! Szüntelenül útban van felénk a mi Messiásunk! Ajtónk előtt áll. Bizony, nem könnyű kitárni előtte az ajtót. Milyen sokszor hasonló Ő a váratlanul, rossz időpontban érkezett vendéghez. Jön és nincs rendben az otthonunk. Jön és nincs mivel fogadni. Milyen kellemetlen az ilyen vendéglátás. Alázatra lenne szükség. De olyan nehezen tud a szív megalázkodni. A csüggedésre mégsincs ok. Hiszen amikor Jézus jön, megajándékoz az alázattal. Jelenlétében formálódunk alázatossá. Jön és megtisztítja a szívünket. Mint az a vendég, aki otthonosan érzi magát nálunk s váratlan érkezésekor maga segít rendbe ten(Folytatás a 2. oldalon)
