Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-10-01 / 7. szám
4. oldal ERŐS VÁR ERŐS @VÄR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egyház Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre. Fömunkatárs: Egyed Aladár “ERŐS VÁR” (“MIGHTY FORTRESS”) P. O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102. Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi-monthly in June/July and Aug./Sep. No. 7. (116) Vol. XXXII. OCTOBER, 1968 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: "ERŐS VÁR" P. O. BOX 02148 _____CLEVELAND. O. 44102 Az "ERŐS VÁR” előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hát ralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation I 9029 Lorain Ave., Cleveland, O. 4410S HEFTY LÁSZLÓ: ARGENTIN napi Csaknem a város közepében, parkkal körülvéve, forgalmas utcák sarkán áll az a spanyol stílusban épült szép ház, mely mellett ha elmentem, megálltam és gyönyörködtem benne. Még csak gondolatban sem mertem hinni, hogy egyszer abban találok otthonra. Miután megalakult a “Divino Maestro-’ gyülekezet, papiak után néztünk olyan huzat keresve, melynek lehetőleg van olyan nagy szobája is, mely alkalmas lenne öszszejövetelek tartására. Egy napsugaras tavaszi reggelen felhívott egy ingatlan ügynök és nagy lelkesedéssel magyarázta, hogy van egy ház eladó, olyan mint amilyent keresünk. A szívem nagyot dobbant, amikor ama sokat csodált spanyol stílusú háznak ajtaját kinyitotta és elém tárult egy 35x35 láb területű három stílussal díszített lovagterem. Amint körüljártam, már láttam képzeletben hová jön az oltár, a szószék, az orgona, a padok . . . A szobák e terem köré épültek “L” alak ban. Az első külön bejárattal, az az iroda és sorban utána a fürdőszoba gyülekezeti használatra, majd a papiak szobái következnek. A konyha az ijesztő volt. Fala sötétzöldre festve, kövezete vörös csempe, két kis ablakán alig jött be valamennyi fény a sűrű, fekete szúnyoghálótól. Középen a fal mellett nyitott, fafütéses tűzhely éktelenkedett óriási füstfogó tetővel felette. A másik fal mentén hatalmas takaréktüzhely, majd pici edénymosó vájó és egy kis márvány asztal. Az egész sötét helyiséget füst és pecsenyeszag hatotta át. A pompás lovagterem mellett ez a sötét, középkorra emlékeztető konyha nagy ellentétet mutatott. Valójában azonban fényt vetett a spanyol gondolkodás módra a nőt és szolgálót illetőleg. Nem sokkal később látogatót kaptunk New Yorkból az Egyház külmissziói osztályától. Megmutattuk neki a házat. El volt ragadtatva s lelkesedését csak fokoz ta hírünk, hogy a tulajdonos, egy argentin gazdag özvegyasszony, csak a telek árát kéri tőlünk, ha templomnak használjuk a házát, melyet bútorostól együtt nekünk adományoz. A ház rendbehozása, a konyha átalakítása a legszerényebb számítások mellett is félmillió pesőt tett ki. A külmissziói osztály viszont azzal a kikötéssel vette meg a telket, hogy a házjavítás összes ójegyzetek n. költségeit a gyülekezet vállalja. Akkoriban ötven kenyérkereső hívünk volt. Amikor eléjük terjesztettem az egyházvezetőség kikötését, egyhangúlag azt válaszolták: nem tudjuk a javítást vállalni, kevesen vagyunk. Végülis sikerült őket meggyőzni, hogy ha ma még nem is látjuk hogyan, de a javításokat valahogy mégis el fogjuk végezni. “Nem nekünk, hanem a lelkész úrnak kell majd benne lakni, ha annyira biztos a dolgában, hát fogadjuk el az ajánlatát”, hangzott a többség véleménye. A vétel megtörtént. Egymás után jöttek a hívek mondván: pénzt nem tudok adni, de kivettem az évi szabadságom, párheti munkámmal járulok a javításokhoz. Megható volt az az igyekezet, mellyel a hívek a ház átalakításán szór goskodtak. Az ingatlan ügynök látva a lelkes munkát, egyik nap félrehívott és átadott egy vastag borítékot. “Visszahoztam tiszteletdíjam felét, gondolom tudják mire felhasználni” —- mondta. Pár nap múlva a volt tulajdonosnő hívott fel telefonon. “Megható, hogy hogyan dolgoznak volt házunk szépítésén” — rebegte —• “az én egyházamban soha nem láttam hasonlót. Szeretnék a még hátralévő javításokhoz ezer dollárral hozzájárulni.” Az Isten kegyelme csodálatosan kísérte erőfeszítéseinket. Három hónapon belül minden készen volt, sőt sokkal alaposabb átalakításokat végeztünk, mint azt kezdetben terveztük. Templomavatásunkra a város protestáns lelkészei mellett, meghívtuk a római ka tolikus püspököt, a polgármestert, a katonai parancsnokot és az egyetemek dó kánjait. Mind eljöttek, hiszen legtöbbjüknek ez volt életükben az első alkalom, hogy protestáns templomavatásra meghívást kaptak. Komoly visszhangja lett az eseménynek, nemcsak a helyi sajtóban, de különösen protestáns körökben. Nyilvános leveleket és röpcédulákat indítottak ellenem az egész országban, mert meghívtam Róma képviselőjét is. “Evangélikus elsőszülöttségi jogát eladta a római egyháznak” — hangoztatták a vádiratok. (Folytatjuk) "A szeretet hatalmas ellenség és hatalmas barát egyszerre. Keményen büntet és édesen jutalmaz. Kemény héja van, de édes belseje; keserű az ó ember, de édes az új ember számára.” (Luther)
