Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-08-01 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANM^DSOK LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM 1968. AUGUSZTUS—SZEPTEMBER 6. SZÁM TEOLÓGUS ÚTRA VALÓJA Menj... menj. fiam, ne nézd, hogy fény vakít, vagy ködbetünt a táj, mely rád mered, akármi jön, ne érezd gáncsait: menj... menj keményen, oldatlan magaddal, ne alkudozz az életed fölött! Ki elhívott, még nem tudod, hová küld, még nem tudod, mit ád és mit kíván, elveszted-e, ha szétosztod szíved, vagy mindent megtalálsz a más szívén? Isten szava s Ember szava leszel, könyörgő és könyörgést gyógyító, nem béna vágyak béna számüzöttje! A hívő ajka zárt, sohase kérdez, a hit nem válaszok számoszlopa, a hit a kérdezetten bizonyosság; több, mint a mágneses tér, híd az űrben, ahol törvény a fény, s a föld-parány suhan ... nem érzi múlás terheit. Az Úr, Akit szolgálsz, nem látható, de mindenütt az ő világa őriz, az Ő ekéje szánt vetés alá, s az ő nyomán aratsz kenyér-magot, és gyermeked Őt látja, hogyha rád néz, a könnyein azért csillan mosoly ... Az Ember, akit szolgálsz, látható lesz, de hányszor jó lenne nem látni útját, ha gyilkosok közt gyilkosán oson a békén álmodok kunyhóihoz. Ilyenkor nem szó kell, jótettel példakép, Krisztus korbácsa hívja öklödet, hogy megvédhesd a védtelen jövőt, országot építs, mely tisztább a hónál, ahol nem számít az: ki mit keres, mit kér és kérdésekre mit felel... Ne szád kérkedjék így: imádkozom! Az út imákká gyúrja lépteid, s Két Urad mindenható szavára az életed egésze mondjon — Áment! ' 'Küldj el enyem!’ A belső elhívás meg-megújuló hangja nélkül nem lehet lelkészi szolgálatban állni. Luther Isten színe előtt vallotta, hogy a maga erejéből nem képes ilyen nagy és szent feladat hűséges betöltésére. Istennek legyen hála, hogy az egyház Ura maga gondoskodik arról, hogy legyenek alkalmas tanítványok, akik az Ige hirdetésével és a szentségek kiosztásával szolgálnak. Az egyház legdrágább kincse: az evangélium. Ez a legdrágább kincs bízatott az Ige hirdetőire és a szentségek kiszolgáltatóira. Ézsaiás próféta látomásán, Ézs. 6:5—8-ban, és önvallomásán keresztül leolvashatjuk: Hogyan hív el Isten a szolgálatra? Hogyan indít fel a hűségre? Hogyan tesz alkalmassá a munkára? Mit kíván a szolgálattevőtől? És hová vezeti őt? “Szent, szent, szent a Seregeknek Ura” — kiáltják a szeráfok. Tökéletessége, mindentudása, mindenütt jelenvalósága, szentsége, megrendítően hat az emberre. Az Isten, akivel szemtől szemben áll Ézsaiás próféta, hatalmában és szentségében megrendítő Isten. Lenyűgöző ez a találkozás. Egy parányi ember áll szemtől szembe a mindenség szentséges Urával. Ez a tökéletes aránytalanságnak a példája: Isten és ember szemtől szembe egymással. A bűnbánat hitvallása tör fel Ézsaiás próféta ajkán. Szíve mélyéig átérzi, mit jelent a szent Isten előtt állni. A bűn és halál összefüggését érti. De a halál szélén álló Ézsaiás próféta új életet vehetett. Hallja a bűnbocsánat feloldozó szavát: “Hamisságod eltávozott és bűnöd elfedeztetett.” E. Gy.
