Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)

1968-05-01 / 4. szám

6. oldal ERŐS VÁR i*t /ímexica egyházunk életéből Egyházunkban ezidöszerint a legjelen­tősebb megmozdulásra készülnek minden vonatkozásban. Június 19—27 között tart­ják meg a georgiai Atlantában a kétéven­kénti országos közgyűlést. Az ilyen köz­gyűléseken rendszerint kétirányú a tevé­kenység. Az egyik felmérése a múltnak, a másik pedig készülés a jövőre- á fenn­álló és előállható körülmények figyelem­­bevételével. Nem lehet minden részlet­be belemenni, de azért felsorolhatunk több tényezőt is, amelyek feltétlenül nagy jelentőséggel bírnak majd, mikor a dele­gátusok a 3 milliós egyház nevében meg­hozzák a szükségesnek talált határozato­kat. A visszatekintéshez alapul az 1966-ban közzétett Manifesztő* szolgál, amelyben az L. C. A. leszögezte felfogását az egy­házi lét eredetére, szolgálatára és céljára nézve. Azoknak a gyülekezeteknek, ame­lyek behatóan foglalkoztak a Manifesztó tanulmányozásával, s így az ezekhez tar­tozó hiveknek nem lesz túlságosan nagy meglepetés, ha szinte ‘forradalmi” hangú felszólalások után majdnem utópisztikus döntések születnek meg, felölelően azokat a problémákat, melyek nemcsak az egy­házat, de az egész amerikai életet is be­hálózzák. Mindazonáltal szükséges lesz, s ezért kell könyörögnünk a Szentlélek meg­világosító erejéért, hogy a közgyűlés ne­hogy elragadtassa magát pillanatnyi han­gulattól, egyoldalú kiértékelésektől, vagy áldozatául essék bizonyos hangadó ki­sebbségnek. Számolnunk kell azzal, hogy promi­nens helyet kap a faji kérdésnek az egész komplexuma. Máris megvannak a jelei annak, hogy az L. C. A. országos szer­vei ebben az irányban mozognak — nemcsak azért, mert közvetlen anyagi tá­mogatásban részesítik a faji megkülön­böztetés megszüntetését advokáló moz­galmakat és munkát, hanem azért is, mert tervezik az egyházterjeszkedési program csökkentését és inkább a belvá­rosokba szorult, elszegényedő gyülekeze­tek működésének a felkarolását (már amennyiben ezek főként négerek lelki­­pásztorlását végzik, ill. szándékolják). Ugyanebbe a kategóriába tartozik az a terv is, hogy állandó intézményt létesít­senek lelkészek továbbképzésének a biz­tosítására; ez azonban nem annyira az el­méleti teológia terén történnék, mint in­kább a lelkészek társadalmi szolgálatá­nak az elmélyítésére és kapcsolatos teo­lógiai megalapozására irányulna. Az még nyílt kérdés, hogy ilyen lelkészi tovább­képzés mennyire lenne központosított akár országos, akár egyházkerületi viszonylat­ban. A faji kérdéssel jóformán párhuzamos magának a városiasodásnak a problémá­ja is, ami negative érinti a vidéki közös­ségeknek a létét, sőt magát az egész ős­­termelési folyamatot. A kellő egyensúly megtalálása bizony nem lesz könnyű fel­adat. Modernizálásra kerül az ifjúsági lelki­pásztorolás is, elsősorban szervezeti té­ren, de lényegileg is azáltal, hogy az egyházkormányzat bizonyos szintjein az ifjúság hangját is hallatni akarják. A ja­vaslatra kerülő ún. ‘Commission on Youth Ministry’ összetétele felerészben 21 éven aluli egyháztagokból állna, akik azonban nem csupán ifjúsági kérdésekben, hanem egyéb egyházvezetési ügyekben is kon­zultáns szerepet töltenének be. Innen már csak kicsit kell lépnünk, hogy beleütközzünk a liturgiái reform­tervekbe — s mennyire meglepő, hogy az évtizedek óta elhagyott közös kehely használatát ajánlják az Oltáriszentség ki­szolgáltatásakor, mint kísérletet új isten­­tiszteleti formákhoz; ez persze csak egy a sok lehetőség közül, amikről szó lehet, hogy gondos megfontolás és tanulmányo­zás alapján istentiszteleti rendünk válto­zatait képezzék. Öva intenek illetékes ha­tóságok attól, hogy anarchia ne legyen úrrá félreértett modernizálási törekvések eredményéül. A legkényesebb probléma magátólérte­­tödően a vietnami háború és ezzel össze­függésben a sorozással kapcsolatos állás­­foglalás. Az illetékes országos ügyosztály előterjeszteni kívánja azt a határozati javaslatot, hogy egyházunk mondja ki az egyénnek azt a jogát, miszerint bármilyen okból megtagadhatja a katonai szolgála­tot (lelkiismereti szabadság címén ...) nemcsak általánosságban, hanem belátá­sa szerint megítélt valamely háborúra nézve. Ez azt jelenti, hogy többé nem a törvényes államhatalom határozza meg az állam érdekeit, hanem esetlegesen az államhatalom ellenében az egyón . .. aki­nek legtöbb esetben sem kellő felkészült sége, sem kellő tájékozottsága sincsen ál­lamérdekek megítélésére. .. Félös az, hogy a jelenlegi hangulatban — a szociális igazságtalanságok megszüntetésére töre­kedve és a vietnami békekeresés nyomásá­ra — valami olyan határozat jöhet létre, ami csak talán hajszálnyira választ el a spockbenjaminok és a carmichaelstokleyk által képviselt belforradalmi és államelle­nes nézetektől. Mindezek természetesen csak találgatá­sok a már kibocsátott előkészítő iratok tükrében, s ezért Isten előtti bizalommal remélhetjük, hogy a Eeá való hagyatko­zásban olyan határozatokat hoz országos közgyűlésünk, amelyek nem térnek el egyházunknak a világban adott feladatá­tól. Bernhardt Béla *)A Manifesztó magyar fordítása ÜN NEPÉLYES NYILATKOZAT címmel je­lent meg. Szétosztása most folyik gyüle kezeteinkben. AZ EGYHÁZ HÍREI • A ‘“Lutheran Church Missouri Sy­nod” egyház egykori elnöke (püspöke), Eev. Dr. J. W. Behnken, 93 éves korában meghalt. “Boldogok, akik az Úrban hal­nak meg”. 27 éven át irányította a ma már több mint 3 millió lelket számláló egyházat. Már nyugalomban volt, mikor megérhette, hogy a L. C. M. S. kilépett elzárkózottságából és egyik alapítójává lett az Amerikai Evangélikus Tanács­nak, mely az amerikai evangélikusság 95 százalékát fogja össze. • Tíz protestáns egyházszervezet (fő­ként methodista, presbiteriánus és ang­likán) tanácskozásba kezdett egyesülés céljából. Az időnkénti üléseken római ka­tolikus, görögkeleti, evangélikus és más megfigyelők is résztvesznek. • Egy merénylő áldozataként elhúnyt Eev. Dr. Martin Luther King temetésén az amerikai evangélikusságot, az Ev. Vi­lágszövetséget és az Egyházak Világtaná csát Eev. Dr. F. C. Fry, országos egy­házunk (L. C. A.) elnöke képviselte,ki a temetési istentiszteleten szentleckéül a boldog-mondásokat olvasta fel. • Az Evangélikus Filmtársaság által készült film: “A Time for Brüning”, mely a faji kérdést dolgozta fel, nem nyerte el az “Oszkár’’-díjat, noha egyi­ke volt az erre a díjra előterjesztett öt dokumentumfilmnek. A díjat a Francia Eádiótársaság ‘ ‘ The Anderson Platoon ’ ’ c. vietnami témájú filmje nyerte el.

Next

/
Thumbnails
Contents