Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-04-01 / 3. szám
6. oldal ERŐS VÁR '^cccta^Pt ‘TCideu EGYED ALADÁRROVATA 2. MIÉRT FÉLEK? Mert kétlaki ember vagyok. Ézsaiás könyvének 43. részében a próféta biztatása ezekkel a szavakkal kezdődik: "És most óh Jákob, így szól az Úr, a te Teremtőd és a te Alkotód, Izrael: Ne félj, mert...” Egy néphez szól és az egy népnek két nevét említi. Az egyik Jákób, a másik Izrael. Isten úgy beszél a néphez, mint aki egyszerre Jákób is és Izrael is, azaz egyszerre csaló és gonosz és egyszerre Isten győzedelmes vitéze is. Megrendítő' igazság az, hogy a mi keresztyén életünk kétlaki élet, ami miatt félniük kell az embereknek. Pál apostol is látja az embernek ezt a kettősségét, erről ír a római levélben: ‘‘Mert gyönyörködöm ugyan az Isten törvényében a belső ember szerint, de látok egy másik tör vényt tagjaimban, amelyik az én elmém törvénye ellen hadakozik és engem foglyul ejt a bűn törvényének, amely tagjaimban van.” (7:22-23.) Ez az, ami fáj Istennek. Ö azt akarná, hogy Jákób haljon meg s éljen Izráel. És ehelyett bennem a kettő együtt él, harcol s hol az egyik győzi le a másikat, hol a másik az egyiket. Nem csoda, hogy életemnek erre a nyomorult kettősségére Pál apostollal kiáltok fel: ‘‘Óh én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg a halálnak testéből?” Kedves olvasóm! Látod-e magadban te is ezt a bűnös kettősséget, vájjon megrendít-e téged is?! Mikor én erre a kettősségre gondolok, tele leszek félelemmel! Miért félek? ‘ ‘ .. .mert én vagyok a te Teremtőd és a te Alkotód, . .. enyém vagy. ’ ’ Isten ebben az igében úgy mutatkozik be, mint Teremtő és Alkotó. Szuverénitását hangsúlyozza ki benne. Mi va lahányszor Isten világteremtő munkájáról beszélünk, mindig valami emberközpontú isteni cselekményre gondolunk. Tudnunk kell, hogy Isten ezt a világot a maga dicsőségére teremtette. Azért teremtett minket magának, hogy általunk is nagyobb legyen saját dicsősége. Ezt lehet kifogásolni, lehet Istent megvádolni önmagát célzó magatartással, de ezen nem lehet segíteni, mert így van a valóságban és kijelentésben. Mihelyt az így megfogalmazott gondolat előtt megállók, egyszerre megreszket szívem a félelemtől: Ha engem Isten a maga dicsőségére teremtett, akkor nem Isten van az emberért, hanem az ember van az Istenért és akkor vájjon szolgálom-e én az Isten dicsőségét?... Nagyobb-e Isten dicsősége azzal, hogy engem megteremtett? . ..Tedd fel csak testvérem magadnak a kérdést: az által, hogy vagyok, élek, mozgok ebben a világban, nagyobb lett-e Isten dicsősége, vagy maradt olyan, amilyen nélkülem is volt, avagy talán még Isten gyalázata, is növekedett én általam?! Te tudod csak, hogy mit felelsz erre a kérdésre lelkiismereted és a Szentlélek bfintleleplezö hatása alatt, de én csak azt tudom mondani, hogy Isten dicsősége velem nem lett nagyobb, vagy maradt olyan, mint nélkülem is volt, avagy talán még Isten gyalázata is növekedett én általam! . . . Én csak azt tudom mondani, hogy félek, kimondhatatlanul félek arra a gondolatra, hogy ha egyszer Isten előtt meg kell állanom s felteszi nékem a kérdést: mennyivel lett nagyobb az ÉN dicsőségem a te életed által, akkor én csak dadogni tudok arról: mit szerettem volna én is, mit akartam, mi volt vágyakozásom. De ezekkel szemben Isten leleplező Szentlelke majd a tényeket sorakoztatja fel s én nem tudok mást, csak félni a szuverén Isten ítéletétől. 3. MIÉRT NEM FÉLEK? A Bibliában háromszázhatvanötször van benne a biztatás: Ne félj! Az Úr Ézsaiáson keresztül így biztat: ‘‘Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy.” (43:1) Mózes 5. könyve pedig így erősíti félelemmel teli népét: ‘‘Ne rettegjetek és ne féljetek, az Űr a ti Istenetek, aki előttetek megy és hadakozik ti érettetek...” (1:29-30) Miért nem kell félnem? Mert Isten az én Megváltóm! Itt még nem ragyog fel a golgotái kereszt, de már dereng a helyettes elégtétel. Miért ne féljek? Mert szeret az Isten. Úgy szeret, hogy Megváltóm lett. Az én személyes Megváltóm! Nemcsak porszem vagyok a nagy mindenségben, nemcsak egy emberke a hatalmas embervilágban, hanem egy személy, egy gyermek, akit az én nevemen tart számon Isten, Övé vagyok nemcsak a teremtés, hanem a megváltás jogán is. Nem félek még az Istentől sem, mert Krisztusom van, de: Istent félem és szolgálom ! Nem félek, mert Isten pártunkon van. ö a mi Istenünk, aki előttünk megy. Nem mögöttünk, mégcsak nem is velünk, hanem előttünk. Ő fogja fel a támadásokat. Ö látja meg az előttünk lévő szakadékokat s a megbújt ellenséget. Az Ö igéje: lábaink szövétneke. Ö harcol érettünk, s ha vereséget szenvedünk az élet útján, az csak azért van, mert engedetlenek voltunk s nem az Úr parancsa szerint cselekedtünk. Előttünk megy, de mi nem követjük. Hadakozik érettünk, de mi nem hiszünk Neki. Hogyan járod az élet útját? Ragyogó szemmel, Istent követve, minden keresztet hittel, békén tűrve, minden áldást bizton remélve és fogva az Atya kezét... vagy hitetlenül zúgolódva? Az egyházi esztendő A böjti vasárnapoknak latin nevük van, az aznapi bevezető ige (Introitus) első szavából. Az első vasárnap neve Invocavit (Segítségül hív engem, Zsolt 91:15). 2.: Reminiscere (Emlékezzél meg Uram, Zsolt 25:6). 3.: Oeuli (Szemeim mindenkor, Zsolt 25:15). 4.: Laetare (Örüljetek Jeruzsálemmel, Ézs 66:10). 5.: Judica (Ítélj meg engem, Zsolt 43:1). 6.: Virágvasárnap neve Jézus jeruzsálemi bevonulására utal, a pálmaágakra (Palmarum) és virágokra, melyet a nép szórt a bevonuló Messiás útjára (Mát 21:8). Nagyhét az egyház legbensőségesebb magábaszállásának ideje. Jézus szenvedése bűnbánattal tölt el bennünket. Nagycsütörtökön az Úrvacsora, szerzéséről emlékezünk meg; nagypénteken az érettünk és miattunk megfeszített Megváltó keresztje alatt állunk; nagyszombaton az Apostoli Hitvallásnak erre a mondatára kell gondolnunk: ‘‘alászállt a poklokra”. A megholtaknak is hirdette az Evangéliumot. A Sátánt megfosztotta hatalmától! Húsvét kettős ünnepe ad értelmet keresztyén életünknek, az Úr feltámadása boldog és bizonyos reménységgel tölt el. A húsvét utáni vasárnapok szintén latin nevet viselnek. 1.: Quasi modo geniti (Mint most született csecsemők, 1 Pét 2:2). 2.: Misericordia Domini (Az Ür kegyelmével telve, Zsolt 33:5). 3.: Jubilate (Örvendezz Istennek, Zsolt 66:1). 4.: Cantate (Énekeljetek az Úrnak, Zsolt 98:10). (Folytatjuk)
