Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)

1968-02-01 / 2. szám

6. oldal ERŐS VÁR DICSÉRŐ ÉNEK ÖREG MAGYAR TESTVÉREKRŐL a clevelandi Első Egyház Oltáregylete 60 éves jubileumán Vájjon mi jogosít fel egy parányi víz­csepp, egy elsodort falevél dicséretére? Milyen alapon lehet olyan nagy jelentő­séget tulajdonítani egy magyar egyesü­letnek, hogy újságcikket írunk róla? Kit érdekel ma az emléklapok között száradó pici ibolya, amikor nemzetek, sőt az egész világ a lét vagy nemlét borzalmas kérdéseivel áll szemben? De nem is az a szándékunk. Csak egy percre óhajtunk megállani, hogy egy kis magyar sziget életén belül, egy-két megmaradt írás alap ján megnézzük, hogy miként éltek azok a magyarok, akiket a század elején ra­kott partra az akkori vihar. Mert viha­rokon megy át minden nemzedék. Minden nemzedéknek meg van a lét és nem-lét kérdésének nagy és viharos éjszakája. A múltbanézésnél éppen úgy, mint a jö­vő keresésénél a látás feltétele a fény mellett a tiszta szem. Aki tudatosan ho­­mályosít vagy tejüveget tesz a szemére, az megtagadja önmagától a meglátások örömét, a múlt alkotásainak és életének az érdekességeit. Ilyenre van példa saját emigrációnk rétegein belül, ahol kölcsö­nösen homály takarja a múltat. Be kell vallanunk hogy az amerikai születésű magyarok és azok, akik 30—10—50 éve, vagy még régebben élünk itt, nehezen tudjuk megérteni azt az élményt és fé­lelmet, amit egy-egy egyenruhás ember megjelenése vagy a városok felett végig sikló bombázók jelentettek. Ezt lekicsi­nyelni a magunk részéről az emberi élet és élmény lebecsülése lenne. De ugyanúgy hiányossá válik és kapcsolataink őszinte­ségét gyengíti, ha az öreg magyarok éle­tére úgy tekintünk, mintha az sohasem érzett volna fájdalmat, árvaságot, honta­lanságot, éhséget és minden olyan keser­vet, ami a nyugtalan lélek tulajdonságá­ból származott. De nagyon is érezte. Éle­te olyan szigetté vált, amelyből nem ment többé hajó sem vissza, sem más orszá­gokba. Ez a jubileumi alkalom nyújtja a lehetőséget arra, hogy ezekről az embe­rekről szóljunk egy-két dicsérő szót. Dicséretükre váljék, hogy a kétségeik idején nem csüggedtek el. Amikor sehon­nan nem jöhetett segély és sem gyár, sem műhely, sem más munkaalkalom nem nyúj­tott biztonságot, egymás védelmére emel­ték fel kezeiket. Megalkották segélyegy­leteiket, templomaikat és iskoláikat. Né­mi büszkeséggel említjük meg, hogy a mi gyülekezetünk volt egyike az elsőknek, amelyik magyar árvaházat hozott létre. Magyar telepeiken a veteményes kertek zöldje ringott és kertjeikből virágok illa­ta áradt. A nyári magyar iskolák gyer­mekzsivaja és csigakészítő nénik a ma­gyar gyülekezetek életében sokkal egész­ségesebb életet teremtettek, mint a mai kor pszichológusa és ifjúsági bűnözők kor­látozására berendezett apparátusa. A gye­rekek nem kaptak új autót graduálásulc idején, de gyermekkorukban tudták, hogy van édesapjuk és édesanyjuk, akiknek sze­­retetével nőttek fel testvéreik társaságá­ban. Nem voltak hiba nélkül, de azt hi­szem, jobban megbocsátók, mert nem vo­nultak ki a magyar közösségekből egy kisebb sértés vagy félreértés miatt. így éltek és így öregedtek meg a mi magyar­jaink. S most, amikor lassú lépésekkel jönnek fel templomainkba hálaadásra és talán visszaemlékezésre, joggal illeti meg őket a dicséret és egy kis büszkeség, ami kor szegénységükből és hűségükből épült templomukban dicsérhetik az Istent. A nemzedékeket elválasztó űr talán so­hase volt mélyebb és szélesebb, mint most. Amikor egymásra nézünk, szinte hihetet­lennek látszik, hogy valamikor a kettő egy volt, hogy a szülők és gyermekek ugyanazon szerény asztalt ülték körül. Századunk fejlődése időben és térben gyermekeinket kétségtelenül messze fölénk emelte. De vájjon megtartották-e azokat az értékeket, ami a mi magyar emigrá-EVANGÉLIKUS világszövetség • Az evangélikusság V. világgyülését a braziliai Porto Alegre városban tartják meg 1970 júliusában. Előreláthatóan a hi­vatalos résztvevők száma meghaladja az 500-at. A szervezés vezetője Rev. Guido Tornquist, az EVSZ latinamerikai bizott­mányának az igazgatója. • A Református Egyházszövetség és az EVSZ képviselői között januárban foly­tatott megbeszélések végeztével kibocsá­tott nyilatkozat arra bíztat, hogy az evan­gélikusok és reformátusok kapcsolatát mi­nél jobban el kell mélyíteni. • Az Egyházak Világtanáesának nyá­ron, Uppsalában tartandó nagygyűlése könnyen kétesértékű vállalkozásnak bi­zonyulhat, állapította meg Dr. K. E. Skydsgaard az EVSZ teológiai folyóira­tában. Ez a veszély a nagygyűlés mottó­jában rejlik: íme, én mindent újjá te­szek!” — mivel különböző társadalmi té­nyezők félremagyarázhatják jelentését, holott, amint a neves professzor kom­mentálja, ennek az igének nincs forradal­mi mondanivalója, hanem Isten országá­ciós népünket megtartotta, amikor ők ál­lottak fiatalon, szembe a viharral? Dicséretet óhajtottam mondani a cleve­landi Első Egyház Oltáregyletének ju­bileumán az öregekről. Nem az öregségük­ről, nem az életükről, hanem arról, ami megtartotta őket, a bennük megmaradt hitről és emberségükről. Ezek az emberek átélték a vihart, mert nem tagadták meg az Istent, a hazát, a családot, a tisztessé­get. Az oltárokra ráhelyezték szívük áldo­zatait és imádságaik kéréseit és úgy szol­gáltak körülötte, mint akik tudják, hogy nemcsak önmagukért élnek. Legyen áldás az ünnepeiteken, legyen áldás a magyar egyházak minden munká­ján. Legyenek áldottak az emlékek, ami­ket egyházépítö öregjeinktől örököltünk. Merre futnak szét a tenger tarajos hul­lámai, merre pihennek majd csontjai az előttünk járó nemzedéknek, nem tudjuk. De ha úgy adódnék, hogy az új nemze­dék útkeresése zsákutcába futna, akkor még mindig visszatérhetnek a múlthoz, ‘‘az öregekhez”, s mi garantálni tudjuk, hogy nemcsak egy megszépülő múltat fog­nak felfedezni, hanem azokat az erőket is, amelyek megmaradásuk gyökereit ké­pezték, amikor Isten népeként élt ezen a földön a magyar. Brachna Gábor nak megvalósulására, az utolsó idők be­következésére utal. ÉSZAK-AMERIKA • New Yorkban tartotta ezévi közgyű­lését az Országos Evangélikus Tanács. Ez a szerv az amerikai evangélikusság több mint 95 százalékát foglalja magába, vagy 9 millió lelket képviselve. Többévi előkészítés után az Evangélikus Tanács 1966 novemberében, Clevelandban alakult meg. • Ev. közép- és felsőfokú iskolákban az 1967—68. tanévre beiratkozott tanulók száma 100,800. Ebből teológiai hallgató 4,200. A legtöbb teológussal a ‘‘Lutheran Church Missouri Synod” egyház Concor­dia Szemináriuma büszkélkedhetik (St. Louis, MO„ 977), míg a ‘‘Church of the Lutheran Brethren” egyház ferguson­­fallsi (MN) szemináriumán két hallgató tanul. • Az Argentínában missziós lelkészi szolgálatot végző Nt. Hefty László család­jával együtt egyéves szabadságra az USÁ- ba érkezett. • A ‘‘Lutheran World Relief” országos segélyszerv évi jelentésében aggodalmát AZ EGYHÁZ HÍREI

Next

/
Thumbnails
Contents