Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-02-01 / 2. szám
6. oldal ERŐS VÁR DICSÉRŐ ÉNEK ÖREG MAGYAR TESTVÉREKRŐL a clevelandi Első Egyház Oltáregylete 60 éves jubileumán Vájjon mi jogosít fel egy parányi vízcsepp, egy elsodort falevél dicséretére? Milyen alapon lehet olyan nagy jelentőséget tulajdonítani egy magyar egyesületnek, hogy újságcikket írunk róla? Kit érdekel ma az emléklapok között száradó pici ibolya, amikor nemzetek, sőt az egész világ a lét vagy nemlét borzalmas kérdéseivel áll szemben? De nem is az a szándékunk. Csak egy percre óhajtunk megállani, hogy egy kis magyar sziget életén belül, egy-két megmaradt írás alap ján megnézzük, hogy miként éltek azok a magyarok, akiket a század elején rakott partra az akkori vihar. Mert viharokon megy át minden nemzedék. Minden nemzedéknek meg van a lét és nem-lét kérdésének nagy és viharos éjszakája. A múltbanézésnél éppen úgy, mint a jövő keresésénél a látás feltétele a fény mellett a tiszta szem. Aki tudatosan homályosít vagy tejüveget tesz a szemére, az megtagadja önmagától a meglátások örömét, a múlt alkotásainak és életének az érdekességeit. Ilyenre van példa saját emigrációnk rétegein belül, ahol kölcsönösen homály takarja a múltat. Be kell vallanunk hogy az amerikai születésű magyarok és azok, akik 30—10—50 éve, vagy még régebben élünk itt, nehezen tudjuk megérteni azt az élményt és félelmet, amit egy-egy egyenruhás ember megjelenése vagy a városok felett végig sikló bombázók jelentettek. Ezt lekicsinyelni a magunk részéről az emberi élet és élmény lebecsülése lenne. De ugyanúgy hiányossá válik és kapcsolataink őszinteségét gyengíti, ha az öreg magyarok életére úgy tekintünk, mintha az sohasem érzett volna fájdalmat, árvaságot, hontalanságot, éhséget és minden olyan keservet, ami a nyugtalan lélek tulajdonságából származott. De nagyon is érezte. Élete olyan szigetté vált, amelyből nem ment többé hajó sem vissza, sem más országokba. Ez a jubileumi alkalom nyújtja a lehetőséget arra, hogy ezekről az emberekről szóljunk egy-két dicsérő szót. Dicséretükre váljék, hogy a kétségeik idején nem csüggedtek el. Amikor sehonnan nem jöhetett segély és sem gyár, sem műhely, sem más munkaalkalom nem nyújtott biztonságot, egymás védelmére emelték fel kezeiket. Megalkották segélyegyleteiket, templomaikat és iskoláikat. Némi büszkeséggel említjük meg, hogy a mi gyülekezetünk volt egyike az elsőknek, amelyik magyar árvaházat hozott létre. Magyar telepeiken a veteményes kertek zöldje ringott és kertjeikből virágok illata áradt. A nyári magyar iskolák gyermekzsivaja és csigakészítő nénik a magyar gyülekezetek életében sokkal egészségesebb életet teremtettek, mint a mai kor pszichológusa és ifjúsági bűnözők korlátozására berendezett apparátusa. A gyerekek nem kaptak új autót graduálásulc idején, de gyermekkorukban tudták, hogy van édesapjuk és édesanyjuk, akiknek szeretetével nőttek fel testvéreik társaságában. Nem voltak hiba nélkül, de azt hiszem, jobban megbocsátók, mert nem vonultak ki a magyar közösségekből egy kisebb sértés vagy félreértés miatt. így éltek és így öregedtek meg a mi magyarjaink. S most, amikor lassú lépésekkel jönnek fel templomainkba hálaadásra és talán visszaemlékezésre, joggal illeti meg őket a dicséret és egy kis büszkeség, ami kor szegénységükből és hűségükből épült templomukban dicsérhetik az Istent. A nemzedékeket elválasztó űr talán sohase volt mélyebb és szélesebb, mint most. Amikor egymásra nézünk, szinte hihetetlennek látszik, hogy valamikor a kettő egy volt, hogy a szülők és gyermekek ugyanazon szerény asztalt ülték körül. Századunk fejlődése időben és térben gyermekeinket kétségtelenül messze fölénk emelte. De vájjon megtartották-e azokat az értékeket, ami a mi magyar emigrá-EVANGÉLIKUS világszövetség • Az evangélikusság V. világgyülését a braziliai Porto Alegre városban tartják meg 1970 júliusában. Előreláthatóan a hivatalos résztvevők száma meghaladja az 500-at. A szervezés vezetője Rev. Guido Tornquist, az EVSZ latinamerikai bizottmányának az igazgatója. • A Református Egyházszövetség és az EVSZ képviselői között januárban folytatott megbeszélések végeztével kibocsátott nyilatkozat arra bíztat, hogy az evangélikusok és reformátusok kapcsolatát minél jobban el kell mélyíteni. • Az Egyházak Világtanáesának nyáron, Uppsalában tartandó nagygyűlése könnyen kétesértékű vállalkozásnak bizonyulhat, állapította meg Dr. K. E. Skydsgaard az EVSZ teológiai folyóiratában. Ez a veszély a nagygyűlés mottójában rejlik: íme, én mindent újjá teszek!” — mivel különböző társadalmi tényezők félremagyarázhatják jelentését, holott, amint a neves professzor kommentálja, ennek az igének nincs forradalmi mondanivalója, hanem Isten országációs népünket megtartotta, amikor ők állottak fiatalon, szembe a viharral? Dicséretet óhajtottam mondani a clevelandi Első Egyház Oltáregyletének jubileumán az öregekről. Nem az öregségükről, nem az életükről, hanem arról, ami megtartotta őket, a bennük megmaradt hitről és emberségükről. Ezek az emberek átélték a vihart, mert nem tagadták meg az Istent, a hazát, a családot, a tisztességet. Az oltárokra ráhelyezték szívük áldozatait és imádságaik kéréseit és úgy szolgáltak körülötte, mint akik tudják, hogy nemcsak önmagukért élnek. Legyen áldás az ünnepeiteken, legyen áldás a magyar egyházak minden munkáján. Legyenek áldottak az emlékek, amiket egyházépítö öregjeinktől örököltünk. Merre futnak szét a tenger tarajos hullámai, merre pihennek majd csontjai az előttünk járó nemzedéknek, nem tudjuk. De ha úgy adódnék, hogy az új nemzedék útkeresése zsákutcába futna, akkor még mindig visszatérhetnek a múlthoz, ‘‘az öregekhez”, s mi garantálni tudjuk, hogy nemcsak egy megszépülő múltat fognak felfedezni, hanem azokat az erőket is, amelyek megmaradásuk gyökereit képezték, amikor Isten népeként élt ezen a földön a magyar. Brachna Gábor nak megvalósulására, az utolsó idők bekövetkezésére utal. ÉSZAK-AMERIKA • New Yorkban tartotta ezévi közgyűlését az Országos Evangélikus Tanács. Ez a szerv az amerikai evangélikusság több mint 95 százalékát foglalja magába, vagy 9 millió lelket képviselve. Többévi előkészítés után az Evangélikus Tanács 1966 novemberében, Clevelandban alakult meg. • Ev. közép- és felsőfokú iskolákban az 1967—68. tanévre beiratkozott tanulók száma 100,800. Ebből teológiai hallgató 4,200. A legtöbb teológussal a ‘‘Lutheran Church Missouri Synod” egyház Concordia Szemináriuma büszkélkedhetik (St. Louis, MO„ 977), míg a ‘‘Church of the Lutheran Brethren” egyház fergusonfallsi (MN) szemináriumán két hallgató tanul. • Az Argentínában missziós lelkészi szolgálatot végző Nt. Hefty László családjával együtt egyéves szabadságra az USÁ- ba érkezett. • A ‘‘Lutheran World Relief” országos segélyszerv évi jelentésében aggodalmát AZ EGYHÁZ HÍREI
