Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-01-01 / 1. szám
2. oldal ERŐS VÁR ház karácsonyfája alatt’, hanem ‘oda gondoltunk’ Téged is, Főesperes úr, feleségeddel együtt és még sok más külföldön élő testvérünkkel is, akiket egyházunk családjához tartozóknak vallunk, még akkor is, ha nagyon messze élnek tőlünk. Mi úgy énekeltünk karácsony este ‘a magyarhoni egyház karácsonyfája alatt’, hogy közben hallottuk a Ti hangotokat is: ‘Krisztus Urunknak áldott születésén, Mondjunk angyali dalt megjelenésén ..Meg vagyunk győződve arról, hogy Isten egy kórusba hívott el bennünket és annál szebb az énekünk, minél jobban közelebb lépünk egymáshoz és minél inkább szeretjük egymást.” ... “az ablakokat tisztábbra kell mosni, hogy jobb legyen a belátás és a kilátás is. Ez pedig csak úgy történhetik, hogy igyekszünk kölcsönösen nyitott szívvel és Isten Szentlelkétől vezetett értelemmel beszélgetni egymással és eközben megkérdezzük egymástól — mint olyan szépen írod — ‘mit jelent ez vagy az, amit saját életünk és élményünk szótárában eddig nem találunk’. Beszélgessünk hát! Törekedjünk arra, hogy az eddiginél jobban megismerjük egymást, továbbá egyházaink szolgálatát.” ____________________ (-) LINCOLN MAGYAR EVANGÉLIKUS TÁBORNOKA 100 ÉVE HALT MEG Az arlingtoni nemzeti temetőben nyugszik Asbóth Sándor tábornok, akinek a személyében összekapcsolódik a magyar és amerikai történelem, s aki evangélikus egyházának is hűséges fia volt. Kossuth alatt végigküzdötte a szabadságharcot, vele ment a száműzetésbe. Az amerikai polgárháborúban a szabad Észak oldalán, mint vezérkari főnök tábornoki rangot nyert s hősiességével itt is kitüntette magát. A háború után az Egyesült Államok első nagykövete lett Argentínában. Állomáshelyén nemsokáig maradhatott, mert a mariannai ütközetben arccsontjába fú ródott golyó végül is végzett vele. Most száz éve, 1868. január 21-én halt meg Buenos Airesben. A KÜLÖNÖS RUHA Szenvedésed Isten-adta ruhád. Először sehogyan se illik rád. Ügy találod, hogy nagy neked. Belenőhetsz, ha békén viseled. S ha Isten ráteszi áldó kezét, erőt arra is ád, hogy úgy viseld végül a szenvedést, mint drága ünneplőruhát. Feesche M. (ford. T. E.) I f07cccLam 1 | 'Kié-w tU&feÁ..." I I EGYED" ALADÁR ROVATA | NE FÉLJ! 1968 kezdetén így szól hozzánk az Úr Ézsaiás próféta által: ... “Ne félj, mert megváltottalak, a neveden hívtalak téged, enyém vagy”. (43:1) Az idő s benne az élet mindig félelmetes, mert bizonytalan. A változó években egymást kergető napok között olyan ösvényen botorkálunk, amelyből csak épp annyit látunk, ahová lábunkat letehetjük. Ezzel az igével kapcsolatban, melyet a babiloni fogságban tengődő népnek mond a próféta az Űr nevében, elöljáróban, a következő négy dolgot kell megfontolnunk, hogy ennek az igének gazdagsága legalább részben kibontakozhassék előttünk. 1. Ha mi valljuk is azt, hogy "az egész írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, feddésre, a megjobbításra és az igazságra való nevelésre” (2. Tim. 3:16) és hogy sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szentlélektől szólották Istennek szent emberei (2 Péter 1:21) — azért emberileg szabad különbséget tennünk aközött, amikor Isten szent emberei beszélnek Istenről és amikor Isten maga szól ezeken az embereken keresztül hozzánk. 2. A másik, ami kell, hogy megragadja figyelmünket, hogy Isten népéről beszél és népével kapcsolatban két kérdést említ meg. Egyik a félelem, másik a bátorság kérdése. Az ember azt gondolja, hogy a kettő kizárja egymást, aki fél, az nem bátor és aki bátor, az nem fél. Így nagyon kézzelfogható igazságnak látszik, de az élet nem ilyen logikusan egyszerű. A félelem és bátorság nem zárják ki egymást, hanem együtt lakoznak mibennünk. A félénk ember nem jelenti azt, hogy neki nincsen valahol és valamiben megdöbbentő bátorsága és a bátornak nem szállna soha inába a bátorsága. A kettő együtt van bennünk. 3. Harmadik üzenete az igének, hogy amikor olyan néphez szól, melyben együtt van a félelem és bátorság és indokolni akarja, hogy miért ne féljen s miért legyen bátor, így szól az Ür: "Ne félj, mert..." Ezután a mert szó után következő egész szentírási szakasz tulajdonképpen nem más, mint tartalmilag a főmondat. Jézus Krisztus ebben az igéjében Isten Szentlelkén keresztül kötelezi azt a magatartást, amely a félelemtől megszabadulva, a gyávaságtól megmentve, felbátorodottan éli istenfélő életét. Azt szoktuk mondani, hogy a félelem és gyávaság kérdése olyan lelki állapot, amely értelmi beállítottságunktól fügetlen, ösztönös magatartás. És mégis az Űr értelmünkhöz szól, az értelem szavával akarja indokolni az Istentől követelt magatartás helyességét. A kérdést tehát az ösztön tudatalattiságából a tudatosság fényébe akarja emelni. Ha tehát az ember ösztönös életéből oda tud menekülni az ige által megszentelt értelem védőszárnyai alá, abban csodálatos erő van az élet legnehezebb időszakaiban is. 4. A negyedik üzenetet is jó figyelembe venni. Az üzenet egy népnek szól, amelynél nem elméleti kérdés a félelem és bátorság kérdése, hanem életkérdés. Néphez szól és mégis a nép egyes tagjaihoz intézi mondanivalóját, mikor azt mondja: "Ne félj!” Tehát személyes kérdésünkké akarja tenni. Számunkra: magyar emigránsok számára is! Meg kell vizsgálnunk az evangélium alapján tehát a következőket: a) Miért félünk? b) Miért nem félünk? c) Ki és hogyan szabadít meg a legnagyobb félelemtől? E három pontra legközelebbi számainkban kerül sor. MADÁCH ! A világod: Csábítottak elbukása Kiűzőitek édenvágya Piramisok halálárnya Igaz hősök fejhullása Gyönyörvágyak pokolnásza Süket-vakhit tombolása Boldogságok széthullása Vérviharok tornádója Fóliánsok máglyasorsa Társadalmak haláltánca Szív és lombik lázadása Csillagvívók zuhanása Jeges magány infernója Életúntak halálvágya Istenbeszéd biztatása ... MADÁCH! Jól láttál? Szabó József Madách Imre születésének 145. évfordulóján.
